A bodrogszentmáriai Kisboldogasszony kegyhely
rövid története
Szentmária
község a 12. században kultuszhelyként szerepel Villa Saneta Mariae – Szűz
Mária Villája néven.
A
hagyomány szerint a falu közelében egy alkalommal nyájat őrzött egy pásztor.
Elfáradva egy bokor alá heveredett és elaludt. A bokorra fehér galamb szállt
le. A szárnysuhogástól a pásztor felriadt, és ostorral ütötte meg a galambot,
amely továbbrepült. Másnap a falu népének ugyanazon a helyen megjelent a
Szűzanya, arcán az ostorcsapás sebével. Galamb képében akarta megjelölni
tiszteletének helyét, de elriasztották és a galamb továbbszállt Máriapócsra.
A
jelenésnek a helyét ma is ismerjük, mivel Ócskay Antal kassai megyéspüspök
azon a helyen kőkeresztet emeltetett. Ma a romja látható, mellette egy
fakereszt áll. E helytől 200 méterre állt a falu románkori temploma, amit az
1980-as években felrobbantottak, hogy a közben új helyre áttelepült faluba új
templomot építhessenek a hívek. Az elmúlt rendszer csak a régi templom
felrobbantásával engedte meg az építkezést. Sokáig vadon borította az „ócskafalu”,
a templom és a jelenés helyét is, majd 1996-ban Eigel Gabriel erdélyi
származású keresztes rendi szerzetespap Németországból misszióba jött Bodrogközbe.
Ő kezdeményezte a templom újraépítését és keresztes rendi kolostor alapítását.
Az eredeti tervek sajnos nem valósultak meg, de sok bonyodalom után mégis
felépült egy kis kápolna, amit Magyarok Nagyasszonya napján - október 8-án -
áldottak meg 1996-ban. A régi templom eredeti titulusa Kisboldogasszony volt,
amihez pápai búcsúnyerés is kapcsolódott.
Napjainkban
feléledni látszik a kegyhely iránti érdeklődés. Évente három alkalommal rendeznek
itt katolikus találkozó. Májusban és októberben egész Bodrogközt érintő
zarándoklatokra, szeptemberben pedig a kétnapos búcsúünnepre
érkeznek több százan lelki feltöltődést várva.