A bodrogszentmáriai Kisboldogasszony kegyhely rövid története

 

 

Szentmária község a 12. században kultuszhelyként szerepel Villa Saneta Mariae – Szűz Mária Villája néven.

A hagyomány szerint a falu közelében egy alkalommal nyájat őrzött egy pásztor. Elfáradva egy bokor alá heveredett és elaludt. A bokorra fehér galamb szállt le. A szárnysuhogástól a pásztor felriadt, és ostorral ütötte meg a galambot, amely továbbrepült. Másnap a falu népének ugyanazon a helyen megjelent a Szűzanya, arcán az ostorcsapás sebével. Galamb képében akarta megjelölni tiszteletének helyét, de elriasztották és a galamb továbbszállt Máriapócsra.

A jelenésnek a helyét ma is ismerjük, mivel Ócskay Antal kassai megyéspüspök azon a helyen kőkeresztet emeltetett. Ma a romja látható, mellette egy fakereszt áll. E helytől 200 méterre állt a falu románkori temploma, amit az 1980-as években felrobbantottak, hogy a közben új helyre áttelepült faluba új templomot építhessenek a hívek. Az elmúlt rendszer csak a régi templom felrobbantásával engedte meg az építkezést. Sokáig vadon borította az „ócskafalu”, a templom és a jelenés helyét is, majd 1996-ban Eigel Gabriel erdélyi származású keresztes rendi szerzetespap Németországból misszióba jött Bodrogközbe. Ő kezdeményezte a templom újraépítését és keresztes rendi kolostor alapítását. Az eredeti tervek sajnos nem valósultak meg, de sok bonyodalom után mégis felépült egy kis kápolna, amit Magyarok Nagyasszonya napján - október 8-án - áldottak meg 1996-ban. A régi templom eredeti titulusa Kisboldogasszony volt, amihez pápai búcsúnyerés is kapcsolódott.

Napjainkban feléledni látszik a kegyhely iránti érdeklődés. Évente három alkalommal rendeznek itt katolikus találkozó. Májusban és októberben egész Bodrogközt érintő zarándoklatokra, szeptemberben pedig a kétnapos búcsúünnepre érkeznek több százan lelki feltöltődést várva.