|
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, .old.)Hajós |
|
Hajós német falu Kalocsa közelében, de a hajósi búcsújáró kultusz már régen túlnőtt a szűkös német törzsi
kereteken és misztikus hódítása messze vidék magyar és
bunyevác népére kiterjed.
A kegyhely kialakulása igen tanulságos és mélyen belevilágít a magyar XVIII. század vallási és társadalmi viszonyaiba. Története, hatása már világosan áll előttünk, amit bizony nem minden kegyhelyünkről mondhatunk el. Az újabb politikai érdekeltségű német kutatás a kegyhelyről meglehetős egyoldalúan emlékezik meg. Mintha nem akarna tudomást szerezni azokról a jelensé- gekről, amelyek a hajósi kultusz német jellegét, törzsi kizárólagosságát már régen megbontották. A német felfogás különben arra figyelmeztet, hogy a hazai búcsújáró kultusz szellemtörténetének feltárásában nagy és halaszthatatlan kötelességeink vannak. Könnyelműség és szégyen, hogy a mi sajátos feladatainkat mások próbálják megoldani. Hajós bevándorolt német népe egyébként homogén népközösséget alkotott. Őshazája a Duna felső vidéke. Csáky Imre kalocsai érsek felszólítására jött hazánkba. Az előre küldött megbízottjaik megállapítják, hogy a föld legeltetésre, művelésre kitűnő, de nagyon elhagyatott és veszélyes. A hívek tehát elhatározzák, hogy szü- lőföldjük híres, búcsújáróhelyének, Bussen-nek kegyszobrát is magukkal viszik, hogy a messze idegenben oltalmazza meg őket. A pap vonakodik, végre azonban atyafisága kérésére beleegyezik abba, hogy a hívek a háta mögött titokban elvigyék. Nagynénje, aki szintén a kivándorlók között volt, erre új ládát készíttetett, a kegyszobrot beletette és a Dunán Magyarországba hozta. A kép eltűnése után az otthoni papot az egyházi hatóságnál följelentették, amelynek érdeklődésére Hajós község elöljárósága pecsétes levélben válaszolva kijelentette, hogy a szentkép itt is nagy tiszteletben áll és szükségükben a lakosoknak egyetlen menedéke. A kegyszobor tehát Magyarországon is csodatevő hírbe került és hamarosan .a kalocsai érseki egyházmegye legjelesebb búcsújáró helyévé avatja Hajóst, amelyet németek, magyarok, bunyevácok egyformán fölkeresnek és így a népeknek egymás iránt érzett eredeti bizalmatlansága a közös vallás s a közös búcsújárókultusz megbékítő egyesítő élményében lassan-lassan fölolvad. Az újabb kutatáaok ugyan rnegállapították, hogy a hajósi bevándorlók nem az eredeti busseni képet hozták magukkal, hanem a kegytemplomnak egy másik Mária-.szobrát. Ez azonban lényegtelen, hiszen a kultikus hagyomány csorbítatlanul átkerült Hajósra. Hajós érdekes példája egy búcsújáróhely sajátos kialakulásának. A bevándorolt idegenek a maguk ősi hazájának, szülőföldjének vallásos élményeit, jámbor szokásait búcsús tradícióit hozták magukkal. Nagy vállalkozásukban, a kivándorlásban annak a kegyhelynek kérik és mintegy biztosítják oltalmát, amelyet régi hazájukban annyiszor fölkerestek. Ne hagyja el őket, ne tagadja meg pártfogását és segítségét új lakóhelyükön, új hazájukban sem tőlük. A nagy búcsú különben a Nepomuki Szent Jánost követő vasárnapra esik, amikor a Kiskunság és Kalocsa-vidék magyarsága, Északbácska bunyevác népe, a Duna-mellék szlovák szórványai tesznek hitvallást szent hitünk isteni humanizmusa mellett. Minő nemes és szigorú tanulságot kínál ez napjaink számára!
|