Krasznahorka

Krásnahorské Podhradie

Segítő Szűz Mária kegyhelye
     Kegyhely Gömör és Kishont vármegyében. Megközelíthető közúton.1322-ben Karaznahurka néven szerepel. A vár fölépítője a Bebek család. 1575-től az Andrássy család birtokolja. A 19. században elhagyatott, elhanyagolt. A 20. században restaurálták. Az Andrássy család múzeumaként megnyitották és védett műemlékké nyilvánították. A vár gótikus építmény a 14. századból. A 16. században reneszánsz bővítéseikkel látták el. A 17. és 18. században barokkosították. A várkápolna a 18. századból való. Sajnos csak az épület belsejéből lehet megközelíteni. Váralján is van a faluban templom a 15. századból, de gótikus jellegét klasszicizáló elemekkel bővítették.
    Krasznahorka mint kegyhely az Andrássy család nagyúri buzgalmából alakult. A vár a család ősi fészke, birtokaik középpontja. A várkápolnában a család kegyképe látható: Sancta Maria Advocata Familae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739. A nevezetes sőt világhírű Mariahilf = Segítő Mária típusának egyik változata. A zarándokok általában a vármegyéből jönnek. Mivel-a várkápolna is állami tulajdon, a búcsúsok a falu templomában jönnek össze esztendős ünnepükre.
     A Mariahilf kegykép, tipikus Habsburg-dinasztikus szimbólum. A Habsburg-család Bécs ostroma- kor Passauban tartózkodott, és győzelemért az itteni kegykép előtt imádkoztak. Szabadulásért a törökök által előidézett végveszedelemből. A kegykép diadalútja Passauból indul, és a Duna vonalán haladva érkezik hazánkba. Ezért a Szűzanya ábrázolásának eme változata Magyarország több helyén is megtalálható. Legtöbb helyen mint a törökök elleni "Segítő". A krasznahortkai kegykép tisztelete még kibővül az Andrássy családnak a Habsburg-dinasztiához való hűséges bizonyítékával.
     Tudnunk illik, hogy „Ktasznahorka büszke várát" a második világháború után kifejlődő nagy turizmus időszakában állandóan, naponta látogatják; és szerfölött gyönyörködnek benne. Ha itt járunk, imádságos szeretettel boruljunk le a Segítő Szűzanya képe előtt. 1990-ben már nyilvános búcsút tartottak.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 160.old.)

A kápolna oltára Foto: Nagy Géza
A kegykép Foto: Nagy Géza

     Eleousza, prototípusa Zebrydowska (Lengyelország) kálváriájának Mária-kegyképe.
     Tipikus példája annak, amikor egy főúri -jelen esetben a gróf Andrássy-család - magánáhítatának a várkápolnában őrzött kegytárgya körül ala- kul ki búcsújáró gyakorlat. Ez a XVIII-XIX. század folyamán gyakori volt.
     A kegykép invokációja: „Sancta Maria Advocata Familiae Andrássy in Arce Krasznahorka - Szentséges Szűz Mária az Andrássy család ügyvédje, a krasznahorkai várban". Ez egyúttal a kegykép jelentéstartalmára is utal, amit gróf Andrássy István 1811. évi végrendeletében is kifejezésre juttatott, miszerint a család anyagi gyarapodását és előmenetelét a krasznahorkai Boldogasszonynak köszönheti. A családi magánáhítat - amely a felvilágosodás idején már egyáltalán nem volt szokásos - szép példáját adták 1791 Kisasszony napján, az új várkápolna felszentelésekor, amikor is négy Andrássy gróf: István, Károly, József és Lipót a kegyképet vállukon vitték az új szentélybe. A környék magyar, szlovák és német nyelvű népe körében hamarosan föllángolt uraságuk Mária-képének kultusza, amelyet „a gyolcsra festett" kegykép háromszori tűzpróbájának legendája is motiválhatott. A kép egykori lángokból való sértetlen megmenekülése a „Sérelem nélkül való Anya" mindenkori szüzességét is jelentheti.
     A feltehetőleg lengyel eredetű kép készítőjét nem ismerjük.
     A varannói (Vranov) pálos templom kegyképe szintén ennek barokk változata.

(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 333.old.)

A várkápolna szentélye Foto: György Tibor Kép forrása: György Tibor: Krasznahorka és Betlér Méry Ratio Somorja, 2003. 52.old.

A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.113.old.
Ének
(dallama: Uram, jó nekünk itt lennünk...)

1. Egy óhajtás, egy dicsének zeng ma néped ajkain.
Hogy tehozzád föllebegjen angyaloknak szárnyain.
Szűznyánk, sok század óta a magyar nép téged áld!
Mint a szentség példaképét, szent hitében hűn csodál.

2. És ha lát virágkehelyben rezegni gyöngyharmatot,
Rajta gyémánt milliókban szétragyogni a napot,
Rád tekint, és szent örömtől keble hangosan dobog,
Mert terajtad, Jézus Anyján, még sugárzóbb fény lobog.

3. Téged Isten templomának tart, hová bűn nem hatolt
Hervadatlan rózsakertnek, melyre az ég lehajolt.
Benned látja a hegyormon el nem égő tűzbokrot,
Melyet a bűn örvényébe soha semmi se sodort.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 160-161.old.)


A várkápolna a vár bejáratából Foto: Nagy Zoltán
Foto: Nagy Zoltán
A vár távlati képe
Foto: Nagy Zoltán
A plébániatemplom
Foto: Nagy Zoltán
Nepomuki Szent
János kápolna
Foto: Nagy Zoltán
Nepomuki Szent
János szobra
Foto: Nagy Géza
A sekrestyeajtóban
álló szobor
Foto: Nagy Géza
Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Géza
Andrásy Péter
sírköve
Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Géza

Serédy Zsófia holtteste a várkápolnában Foto: Nagy Géza

Serédy Zsófia szarkofágja felett látható festmény Foto: Nagy Géza

"Krasznahorka, az Andrássy család ősi fészke; egyike azon kis számú magyarhoni váraknak, amik még nagy részben lakható állapotban vannak. Sok régi ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben. Ami legnevezetesebb mindazok között, az egy első emeleti szobácskában látható üvegfedelű koporsó.
     Ez átlátszó födél alatt alszik az Andrássy család ősanyja, Serédy Zsófia, Andrássy Istvánné. Valóban alszik.
     Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele reáborult, s ez idő nyomtalanul tűnt el fölötte. Teste ép, mintha csak napok múltak volna el halála óta. Nincs bebalzsamozva; arcszíne nem viseli magán a múmiák visszataszító cserszínét, vonásai nincsenek eltorzulva; a bőr szép fehér, a haj fekete; az arc nyugalma andalító. A szempillák félig nyitva vannak még, s a szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt; az ajkak fájdalmasan szelíd mosolyra vannak nyílva, s látni engedik a fogak gyöngysorait. Semmi nem tanúskodik rajt az enyészetről. A halotti köntöst koronkint elmállasztja rajta a mindent elemésztő idő: selyem, gyapot porrá válik, csak ő maga nem; újra öltöztetik; ki tudja, hányadik halotti köntösét viseli már? A kő porrá, a vas rozsdává lett körülötte; csak az örökalvó nem változott meg. Senki sem tudja okát adni e természetfölötti tüneménynek. Fiai, unokái, dédunokái, akik vele egy sorban feküdtek, mind porrá lettek már, s ő még mindig virraszt fölöttük.
     Jobb karja, ami más elhunytaknál a ballal összetéve, a halott keblén szokott nyugodni, félmagasan fel van emelve, olyan mozdulattal, mintha hívni, ölelni, inteni akarna valakit. Megmagyarázhatlan mozdulat a halál után. A felemelt kar keze oly finom, átlátszó, még minden köröm megvan rajta.
     A köznép szentnek hiszi, s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott hírét, mint testét a természet csodái. Védangyala volt a népnek, és azoknak, akiket szeretett.
     Mit tett, mit szenvedett, titkolva mindig ez örökalvó, nem tudja már senki. Mire vár még? Mért nem siet föld anyja porával porként ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek int örökké felemelt kezével.
     Talán a költőnek szabad megkérdezni tőle."
(Jókai Mór: Lőcsei fehér asszony)


Vissza a kezdő oldalra