Kegyhely Gömör és Kishont vármegyében. Megközelíthető közúton.1322-ben Karaznahurka néven szerepel. A vár
fölépítője a Bebek család. 1575-től az
Andrássy család birtokolja. A 19. században elhagyatott,
elhanyagolt. A 20. században restaurálták. Az
Andrássy család múzeumaként megnyitották és védett műemlékké
nyilvánították. A vár gótikus
építmény a 14. századból. A 16. században reneszánsz
bővítéseikkel látták el. A 17. és 18. században
barokkosították. A várkápolna a 18. századból való. Sajnos
csak az épület belsejéből lehet megközelíteni. Váralján is van a faluban templom a 15. századból, de
gótikus jellegét klasszicizáló elemekkel
bővítették.
Krasznahorka mint kegyhely az Andrássy család nagyúri
buzgalmából alakult. A vár a család ősi
fészke, birtokaik középpontja. A várkápolnában a család
kegyképe látható: Sancta Maria Advocata
Familae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739. A nevezetes
sőt világhírű Mariahilf = Segítő Mária
típusának egyik változata. A zarándokok általában a vármegyéből
jönnek. Mivel-a várkápolna is állami
tulajdon, a búcsúsok a falu templomában jönnek össze
esztendős ünnepükre.
A Mariahilf kegykép, tipikus Habsburg-dinasztikus
szimbólum. A Habsburg-család Bécs ostroma-
kor Passauban tartózkodott, és győzelemért az itteni kegykép
előtt imádkoztak. Szabadulásért a törökök
által előidézett végveszedelemből. A kegykép diadalútja
Passauból indul, és a Duna vonalán haladva
érkezik hazánkba. Ezért a Szűzanya ábrázolásának eme változata
Magyarország több helyén is
megtalálható. Legtöbb helyen mint a törökök elleni "Segítő". A
krasznahortkai kegykép tisztelete még
kibővül az Andrássy családnak a Habsburg-dinasztiához való
hűséges bizonyítékával.
Tudnunk illik, hogy „Ktasznahorka büszke várát" a második
világháború után kifejlődő nagy
turizmus időszakában állandóan, naponta látogatják; és
szerfölött gyönyörködnek benne. Ha itt járunk,
imádságos szeretettel boruljunk le a Segítő Szűzanya képe
előtt. 1990-ben már nyilvános búcsút
tartottak.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 160.old.)
Eleousza, prototípusa Zebrydowska
(Lengyelország) kálváriájának Mária-kegyképe.
Tipikus példája annak, amikor egy
főúri -jelen esetben a gróf Andrássy-család - magánáhítatának a várkápolnában őrzött kegytárgya körül ala-
kul ki búcsújáró gyakorlat. Ez a XVIII-XIX. század folyamán gyakori volt.
A kegykép invokációja: „Sancta
Maria Advocata Familiae Andrássy in
Arce Krasznahorka - Szentséges Szűz
Mária az Andrássy család ügyvédje, a
krasznahorkai várban". Ez egyúttal a
kegykép jelentéstartalmára is utal,
amit gróf Andrássy István 1811. évi
végrendeletében is kifejezésre juttatott, miszerint a család anyagi gyarapodását és előmenetelét a krasznahorkai Boldogasszonynak köszönheti.
A családi magánáhítat - amely a
felvilágosodás idején már egyáltalán
nem volt szokásos - szép példáját
adták 1791 Kisasszony napján, az új
várkápolna felszentelésekor, amikor is
négy Andrássy gróf: István, Károly,
József és Lipót a kegyképet vállukon
vitték az új szentélybe. A környék
magyar, szlovák és német nyelvű
népe körében hamarosan föllángolt
uraságuk Mária-képének kultusza,
amelyet „a gyolcsra festett" kegykép
háromszori tűzpróbájának legendája
is motiválhatott. A kép egykori lángokból való sértetlen megmenekülése a
„Sérelem nélkül való Anya" mindenkori szüzességét is jelentheti.
A feltehetőleg lengyel eredetű kép
készítőjét nem ismerjük.
A varannói (Vranov) pálos templom kegyképe szintén ennek barokk
változata.
(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 333.old.)
A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.113.old.
Ének
(dallama: Uram, jó nekünk itt lennünk...)
1. Egy óhajtás, egy dicsének zeng ma néped ajkain.
Hogy tehozzád föllebegjen angyaloknak szárnyain.
Szűznyánk, sok század óta a magyar nép téged áld!
Mint a szentség példaképét, szent hitében hűn csodál.
2. És ha lát virágkehelyben rezegni gyöngyharmatot,
Rajta gyémánt milliókban szétragyogni a napot,
Rád tekint, és szent örömtől keble hangosan dobog,
Mert terajtad, Jézus Anyján, még sugárzóbb fény lobog.
3. Téged Isten templomának tart, hová bűn nem hatolt
Hervadatlan rózsakertnek, melyre az ég lehajolt.
Benned látja a hegyormon el nem égő tűzbokrot,
Melyet a bűn örvényébe soha semmi se sodort.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balssagyarmat, 1991. 160-161.old.)
A vár távlati képe
A plébániatemplom
Nepomuki Szent János kápolna
Nepomuki Szent János szobra
A sekrestyeajtóban álló szobor
Andrásy Péter sírköve
"Krasznahorka, az Andrássy család ősi fészke; egyike azon kis számú magyarhoni váraknak, amik még nagy részben lakható állapotban vannak. Sok régi ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben. Ami legnevezetesebb mindazok között, az egy első emeleti szobácskában látható üvegfedelű koporsó.
Ez átlátszó födél alatt alszik az Andrássy család ősanyja, Serédy Zsófia, Andrássy Istvánné.
Valóban alszik.
Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele reáborult, s ez idő nyomtalanul tűnt el fölötte. Teste ép, mintha csak napok múltak volna el halála óta. Nincs bebalzsamozva; arcszíne nem viseli magán a múmiák visszataszító cserszínét, vonásai nincsenek eltorzulva; a bőr szép fehér, a haj fekete; az arc nyugalma andalító. A szempillák félig nyitva vannak még, s a szaruhártya épen mutatja a hajdani szemszivárványt; az ajkak fájdalmasan szelíd mosolyra vannak nyílva, s látni engedik a fogak gyöngysorait. Semmi nem tanúskodik rajt az enyészetről. A halotti köntöst koronkint elmállasztja rajta a mindent elemésztő idő: selyem, gyapot porrá válik, csak ő maga nem; újra öltöztetik; ki tudja, hányadik halotti köntösét viseli már? A kő porrá, a vas rozsdává lett körülötte; csak az örökalvó nem változott meg.
Senki sem tudja okát adni e természetfölötti tüneménynek. Fiai, unokái, dédunokái, akik vele egy sorban feküdtek, mind porrá lettek már, s ő még mindig virraszt fölöttük.
Jobb karja, ami más elhunytaknál a ballal összetéve, a halott keblén szokott nyugodni, félmagasan fel van emelve, olyan mozdulattal, mintha hívni, ölelni, inteni akarna valakit. Megmagyarázhatlan mozdulat a halál után. A felemelt kar keze oly finom, átlátszó, még minden köröm megvan rajta.
A köznép szentnek hiszi, s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen úgy megőrizte áldott hírét, mint testét a természet csodái. Védangyala volt a népnek, és azoknak, akiket szeretett.
Mit tett, mit szenvedett, titkolva mindig ez örökalvó, nem tudja már senki. Mire vár még? Mért nem siet föld anyja porával porként ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek int örökké felemelt kezével.
Talán a költőnek szabad megkérdezni tőle." (Jókai Mór: Lőcsei fehér asszony)
