Göncz László:HADIK MIHÁLY TÖRTÉNETE (Dervarics Kálmán helytörténeti író kutatása nyomán)
A Lendva-vidéken - és a szélesebb földrajzi térségben is - alig akad ember, aki ne találkozott volna Hadik Mihály nevével. Azt is szinte mindenki tudja, hogy Hadik földi maradványai a lendvahegyi Szentháromság kápolnában találhatók, ahol meg is lehet azokat tekinteni. Azt azonban feltehetően nagyon kevesen tudják, hogy milyen körülmények között távozott hősünk az élők sorából, hiszen a halálával kapcsolatosan még mindig vannak megválaszolatlan kérdések. A legtöbben az elhalálozás időpontját is tévesen ismerik, hiszen a különböző mondák és kitalált történetek szerinti 1603. évet tekintik annak - amiről azonban már régen bebizonyosodott, hogy téves adat -, azonban még manapság is némely helytörténeti és turisztikai írások, útikalauzok az említett évszámot közlik. Hadik Mihály életéről, tevékenységéről még mindig viszonylag keveset tudunk, azonban több fontos és megbízható adat már mégis napvilágot látott Nem árt e tanulmány kezdetén is hangsúlyozni, hogy hősünk volt a híres, Mária Terézia korában Berlint elfoglaló hadvezér, Hadik András édesapja. A jövőben szükség lesz természetesen további kutatásokra, hogy minél gazdagabb és hiteles adatokkal tudjuk szolgálni az érdeklődő közönséget. A "Hadik-kultusz" mindenképpen arra kötelez bennünket, hogy a kérdéssel behatóbban foglakozzunk. Az persze nem biztos, hogy túl sok új eredménnyel jár majd a kutatómunka, azonban az kétségkívül igaz, hogy Lendva jeles helytörténeti írója, Dervarics Kálmán már a 19. század második felében a munka oroszlánrészét elvégezte. Összegző tanulmányunk a lelkes helytörténeti írónak is állítson emléket, aki elhalálozásának 2001-ben lesz 97 esztendeje. Számtalan példa van rá, hogy egy eseményről vagy személyről - a hiteles történet mellett - érdekes monda, esetleg legenda is "tanúskodik". Általában úgy szokott lenni, hogy az emberek szívesebben elfogadják a sokszor mesésnek tűnő, a legtöbbször romantikus környezetbe helyezett mondát, mint a valós történetet. Arra is bőven van példa, hogy a kettő jelentős mértékben összefonódik, és fokozatosan a mondából történet formálódik, illetve - az ellenkező esetben - a kevésbé bizonyítható történetek tényleges hitele elhomályosodik. Lendva gazdag történelmében is találkozunk hasonló esetekkel, amelyek közül az egyik legérdekesebb a már említett Hadik Mihály körüli "bizonytalanság". Valójában sok bizonytalanságról ma már nem szabadna beszélni, hiszen a történések menete már Dervarics idejében számos vonatkozásban tisztázott volt. Jelentős ismeretek birtokába juthatunk akkor is, ha behatóbban tanulmányozzuk Nagy Ivánnak a magyarországi nemesi családokról a 19. század ötvenes éveiben íródott nyolc kötetes, nagyszabású munkáját. Hogy még mindig bizonyos kételyek merülnek fel a Hadik-kérdéssel kapcsolatban, az viszont az elmúlt évtizedek (mintegy száz esztendő) hibás értelmezéseinek a margójára írható, aminek részben egy Vachott Sándorné nevű írónő 19. századbeli meseszerű írása, Reverencsics István Hadik-regéi c., az Alsólendvai Hiradóban megjelentetett irása és az emberi fantázia, valamint a különböző kitalált "történeteket" valamennyire felidéző, sőt azokat ötvöző Horváth Sándor féle, 1942-ben megjelent könyvecske az "alapja". Ezeket a téves "ismeretket" vette át a Lendva Község Közleménye c., 1981-ben megjelent könyv történelmi fejezete is. Ismertetőnk azt a célt szolgálja, hogy a számunkra fontos Hadik-kérdést illetően a lehető leghitelesebb adatokat közöljük, ami valójában nem más, mint Dervarics Kálmán Hadik esetében túlnyomórészt megbízható megállapításainak és levelezéseinek a közlése, valamint az általa feltárt tények magyarázása az ugyancsak fontos forrásnak számító Nagy Iván féle gyűjtemény Hadik családra vonatkozó adatainak ismeretében. Szabadjon azonban ismételten elmondani, hogy Hadik Mihály valójában fontos és meghatározó katonai alakja volt korszakának, és jelentőségét csak növeli annak az információnak a tudatosítása, hogy az ő fia volt a magyar hadtörténetben kimagasló egyéniségnek számító Hadik András. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy Hadik Mihály nemesi ranggal rendelkezett (András fia már a grófi címet viselte, amit 1763-ban Mária Teréziától kapott), de még inkább szükséges önmagunkban tudatosítani, hogy ha nem is az 1603-as alsólendvai török elleni csatában halt meg, nekünk, utódoknak az ő emléke ugyanannyira értékes és fontos. A valós tények fölismerése és tudatosítása mellett az se baj, ha a mondát is megőrizzük az utókornak. A kettő ugyanis szépen megfér egymás mellett, csak tudnunk kell, hogy mi a hiteles történet, és meddig terjed a képzelődés! E sorok írója is egykor verset írt Hadikról, a "trökverőről", attól még a hiteles történelmi adatok előtt nem hunyhatunk szemet. A Hadik-kérdéssel - amint már említettük - eddig legtöbbet foglakozó, a 19. század második felében Alsólendván aljárásbíróként és helytörténeti íróként tevékenykedő Dervarics Kálmán a közkedvelt hetilap, az Alsólendvai Hiradó 1890. augusztus 10-i számában a mondával kapcsolatosan a következőket írta: "A népmonda szerint, mely a mi Hadikunk életére vonatkozik, ez fejére a halálos vágást, amely most is látszik, csatában kapta, mely Lendva-lakos, Gyertyános, Kapca falvak és a Mura folyó közötti síkságon vívódott. Hadik Mihály a népmonda szerint személyesen vezette századát, vele harcolt egyetlen fia, a 23 éves Hadik András, akkor Ghilányi huszárezredbeli őrkadett; az ütközet azonban a népmonda szerint a magyar seregre nézve oly szerencsétlenül végződött, hogy Hadik Mihály két halálos sebet kapván fejére, futásba keresett menekülést, s paripája teljes erejéből rohant vele a Csonka-dombra, a Szent-Háromság kápolna körüli sáncok mögé. Ezen Csonka-domb borzasztó meredek és magas; a népmonda szerint Hadik ott nyargalt fel lóháton, ahol az legmeredekebb s felnyargaltában mindenütt virágok tapadtak a ló lába nyomában s ezen vonalban, melyen Hadik a Csonka-dombra felnyargalt, sem fű, sem fa, de még bokor sem nőtt. Gyermekkoromban a Csonka-dombnak ezen meredek déli részét még erdő borította, ezen erdőn át a Szentháromság-kápolna irányában csakugyan látszott egy nyílás, s a népmonda máig is azt tartja, hogy Hadik ott nyargalt fel lóháton, midőn a Mura melletti csatából menekült. Van olyan hagyomány is, amely azt tartja, hogy a fent említett csata a franciákkal vívatott III. Károly királyunk alatt, akinek a szerencse annyira hátat fordított, hogy rövid idő alatt egész Lombardiát és Toscánát elvesztette, s hadai kénytelenek voltak Tyrol hegyei közé menekülni; ezzel Krajna és Stájerország a franciák előtt nyitva állván, ezeken át gyorsan előrenyomultak egészen Csáktornyáig, hogy a vélelkedésük szerint az ottani várban gróf Althan Mihályné, született herceg Pignatelli Ágnesnél, kedvesénél tartózkodó III. Károly királyt személyesen elfogják, aki ezen szándékot jó előre észrevévén Alsólendván át menekült. A franciák tehát III. Károly királyt Csáktornyán nem találván, s megértvén annak Alsólendáván át szökését, a Mura vonalnak fordultak, s a Murán Muraszerdahelynél átkelvén, a fent leírt síkon Hadik Mihály századával megütköztek. Ezt tartja a népmonda, a történetben azonban azon csatának, illetve a franciák Csáktornyáig történt nyomulásának semmi nyoma sincs." A feltehetően legjelentősebb monda - egyéb történelmi hitelességeit nem vizsgálva - említést sem tesz arról, hogy Hadik Mihály a 17. század elején, azaz 1603-ban csatázott volna a térségben, ahogy azt manapság is sokan közkedvelten állítják, hanem az esemény keltezését sokkal (mintegy 130 évvel) későbbre teszi. A Hadik Mihály iránti érdeklődés a Lendva-vidéken egyébként akkor került az események középpontjába, amikor bársonyba vont koporsójára - több koporsó között - 1795-ben a Szentháromság kápolna kisebb javításai és tisztogatása során rábukkantak. Mivel a koporsóban egy egészen megszáradott, megfeketült tetemet találtak, a nép érdeklődése személye iránt megnőtt. Mielőtt ismertetjük az 1795-ben lezajló, bizonyos részeiben ugyancsak furcsának tűnő eseményt, szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy Dervarics Alsó-Lendva története c., a zalavármegyei millenniumi évkönyvben megjelent tanulmányában Hadikkal kapcsolatosan a következőket tette közzé: "Hadik Mihály a fejére kapott csata-sebek folytán 1733. évben szélhüdésben meghalt, s a Szentháromság-kápolna sírboltjába tétetvén, a mésszel épített, magasan álló, léghuzamos száraz sírboltban a feloszlásnak ellenállt. Ez egy teljesen ép, összeszáradt múmia, melyen a balzsamozásnak semmi nyoma s épp azért a természeti csodák közé tartozik." Dervarics Kálmán az érdekes, általa igaznak teljes egészében aligha vélt történetet (hiszen a későbbiek során, az idézett millenniumi évkönyvben már hagyománynak nevezi azt) a már említett újságcikkben a következőképpen mutatta be: "...amíg délben a kőművesek a kápolna körüli fák árnyékában étkeztek és hüseltek, addig a segítségükre volt leányok lementek a sírboltba, s az ott volt koporsók fedelét felfeszegették. S midőn ezt Hadik koporsóján elkövették, rémülettel látták, hogy abban egy egészen megszáradott fekete holt tetem fekszik. Megijedtek tehát és a sírboltból kifutottak, de a kőműveseknek mit sem szóltak, nehogy tettük kitudódjék. Azonban közülük az egyik furfangos leány a sírboltba visszalopódzván, Hadik holt tetemét a koporsóból kiemelte, hátára vette és felcipelte a kápolnában levő szószékre, s ott felállította oly formán, mintha az prédikálna. A kőművesek az étkezést végezvén a kápolnába bementek, s egynek közülük éppen a szószék fölötti vakolást kellett volna folytatni, s ennek folytán a lépcsőkön fölment, de amint felért, a csodálatos fekete alakot a szószéken állva látván egy sikoltással összerogyott s a lépcsőkön hanyat-homlok legurult. Ezt a többi kőművesek meghallván felnéztek a szószékre, s a fekete holt tetemet ott látván kisiettek a kápolnából és lélekszakadva futottak le Alsólendvára az akkori plébánoshoz. Mind ennek egy pár perc alatt az egész vidéken híre terjedvén, tömérdek nép csődült össze, és az akkori plébános szentséggel a kezében ment be a kápolnába, s látván, hogy nincs mitől félnie, Hadik holt tetemét lehozatta a szószékről. A segédkező leányok tettei is kitudódván, azok kihallgattattak, a koporsót, melyből az egyik leány a holt tetemet kiemelte, általuk kijelöltettek és felhozatták, aztán miután határozottan megállapíttatott az, hogy a holt tetem csakugyan azon vörös bársonnyal bevont koporsóból került ki, melynek oldalára a Hadik Mihály név volt rézszegekkel kiverve, nevezték a holt tetemet Hadiknak, s hogy csakugyan az, igazolja ezt elvitázhatatlanul azon tény, mely szerint annak édes fia, gróf Hadik András 1771. évben a Szentháromság-kápolnának a fentebb leírt kelyhet ajándékozta. Meglehet, hogy gróf Hadik Andrásnak már 1771. évben tudomása volt édes atyjának, illetve édes atyja holttestének ily állapotáról, s tán látta is azt és az a körülmény indította arra, hogy édes atyjának az 1733-ik évben történt halála után 38 év múlva, vagyis az 1771. évben ajándékozta a fent említett kelyhet az adott kápolnának. Hadik Mihály holtteteme egyike a legbámulatosabb természeti csodáknak és titkosságnak, s így nem lehet csodálni, hogy Alsólendva és vidéke oly nagy kegyelettel és tisztelettel viseltetik iránta." Itt ismételten megerősítjük, hogy Dervarics bizonyítékokkal alátámasztott állítása szerint a Lendva feletti Szentháromság-kápolnában pihenő Hadik Mihály az édesapja volt a nevezetes Hadik András osztrák altábornagynak, Mária Terézia királynő tekintélyes hadseregparancsnokának, akinek vezetése alatt az osztrák seregek 1757. október 16-án elfoglalták és megsarcolták Berlint. Hadik András egyéb kitüntetései mellett 1758-ban elnyerte a Katonai Mária Terézia-rendet, a Habsburg Birodalom legjelentősebb katonai kitüntetését. A Hadik Mihály és Hadik András összefüggés, valamint a valósnak tekinthető apa-fia viszony konkrétumainak a tisztázása is bővebb tanulmányozásra szorul. Amint arra már ugyancsak utaltunk, nem vitatható, hogy Hadik Mihály fején seb, azaz csataseb jelei is felfedezhetők. Nem zárható ki, hogy - amint az a fenti közleményből kitűnik - a sebek a franciák elleni csatából származnak, azonban (amint az a későbbiekből kiderül) valószínűbbnek tűnik, hogy a sebet valamelyik török ellen vívott csatában kapta, hiszen a történelmi Magyarország teljes területe csak a 18. század első felében szabadult fel teljes egészében a török fennhatóság alul. Dervarics Kálmánt, saját bevallása szerint, már fiatal korában nagyon érdekelte a Hadik-história. Azt is személyesen állapította meg, hogy a rézszegekből a koporsóra vert évszám 1733-nak felel meg. Tudomására jutott, hogy az adott korszakban (a 19. század ötvenes-hatvanas éveiben) még élt Hadik Mihálynak néhány utódja. Azok egyike volt Hadik Gusztáv cs. k. kamarás, aki az 1848/49-es forradalom illetve szabadságharc idején forradalmi tábornok és a szegedi hadtest főparancsnoka volt, akinek lakhelyeként az Arad megyei Szemlak helység volt megjelölve. Dervarics 1864. február 25-én intézett Hadik Gusztáv címére levelet, amire az utóbbi már március 5-én a következő válaszlevelet írta (az értékes leveleket, valamint Dervarics további megállapításait az Alsólendvai Hiradó 1890. augusztus 17-i számában, ugyancsak Dervarics által megjelent ismertetés alapján közöljük) : " Tisztelt polgártársam!
Múlt hó 25-ről kelt igen becses sorai Szemlakra intézvék, ott nem leltek, miután itt Pesten, Váczi utcza 15-ik sz. a. lakom. Késedelmes válaszom csakis innen ered, különben megtisztelő sorait, melyek reám nézve nagy érdekűek, nem hagyhattam volna rögtöni válasz nélkül. Dédősöm a rothadásnak eddig ellent állt, állapota ösmeretes előttem, - sőt láttam őt, kezeimben tartám 1815-ben, midőn mint 14 éves hadnagy (e tiszti állásomat egy későbbi korban eléggé megsajnálva) Lendván keresztül utaztam, az olasz háborúba sietve. Ez alkalommal többen jelentek meg nálam, kérve eszközölném ki a Pápánál szenté nyilvánítását, és nagy nehezen győzhettem csak meg a jó embereket ennek lehetetlenségéről míg a család fennáll. Ekkor kértem a plébánust, hagyná szegény elődömet békében, sőt még koporsót sajátkezüleg le is pecsételtem; s az akkori lelkész szavát is adta, hogy nem bontatja föl, - de szíves levelének tartalmából látom, hogy ez ígéret nem tartatott követője által.
A levél után Dervarics számára teljesen egyértelmű volt, hogy a Szentháromság kápolnában nyugvó Hadik azonos a Nagy Iván által írt Magyarország családjairól írt műben szereplő II. Hadik Mihállyal. A következőekben tekintsük át, hogy mi áll a Nagy Iván féle nagyszabású műben. " Tisztelt hontársam!
Szíves utóbbi levelére csak ma válaszolok, miután több véleményt meghallgatva, de főleg Lonovics Érsekkel volt hosszabb értekezletem után, egész határozottan tájékozhatom magam, hogy a szombathelyi püspöknek csakugyan igaza van, hogy minden Cultusz az elhunyt emlékére, a fennforgó körülmények közt tilos, - sőt hogy az illetők, kik előidéznek, felelősség alá is vonatnának az Egyház által. E szerint tervem a következő: Bécsben készítetek egy rézkoporsót, melynek belseje üvegből leend (itt nem készítnek az effélét), ha ez elkészül, zárral diszítménnyel, akkor levitetném Lendvára és a búcsú után, mert a búcsú alkalmával sem szabadna valami Manifestatióba bocsájtkozni, gyászmisét tartatnánk, és egy alapítvány által szentesítenénk az elhunyt emlékét. Sajnálom, hogy ezen eltérő nézetek nem összhangzók a lendvai népesség óhajtásaival, de bármiként is karoltatnék fel az ügy, pillanatilag nem lehet rajta orvosolni.
A midőn irományaimhoz juthatok, előfogom a kérdéses okmányokat szedni, és azonnal megküldeni. Lakás és birtokváltoztatás végett a levéltár több ládákban el lévén pakolva, nem tudom tisztjeimet egész határozottan azon ládára figyelmeztetni, melyben a kívánt iratok leendnek, és több okoknál fogva, az egész Archivum fölbontását nem szeretem idegen kezekre bízni. Hadik Béla unokaöcsém is még mindig a Meksicoi császár oldalán van és valószínűleg elkíséri őtet Spanyolhonig, ő nélküle nem óhajtanám dédősöm áthelyezését.
Dervarics Kálmánnak az Alsólendvai Híradóban közzétett írásából azt is megtudjuk, hogy Stirling esperes-plébános Hadik földi maradványait ismét koporsóba akarta záratni és a sírboltba vissza kívánta tétetni, amit végül mégsem mert teljesíteni, hiszen azzal túlságosan szembe került volna az alsólendvai közvéleménnyel.
Sajnálatos módon Dervarics Hadik Gusztávtól nem kapott (kaphatott) több levelet és semmilyen információt sem, mert - amint azt a budapesti újságokból megtudta - az egykori forradalmi tábornok időközben meghalt. Talán még ma is célszerű lenne próbálkozni a levéltárokban az egykori Hadik-levéltár iránt érdeklődni, még ha a térségünkre vonatkozó újabb információk feltárására aligha van túl nagy esély.
Irodalom:
|