Ludbreg

Az eucharisztikus csoda szlavóniai kegyhelye
Egy hely kiadású ismertetőből idézzük:
     "Kedves búcsújárók!
     Ludbreg egy horvát kisváros (3500 lakója) Varazsd és Kapronca között. A hely nagyon régi, már római időkben itt említik egy Castrum Iovia nevű laktanyát. Azóta származik a legenda, hogy Ludbreg a világ központja (Centrum mundi), mert több európai fővárosnak ugyanaz, a távolsága Ludbregtől (pl. Budapest és Bécs feküdnek mindketten 225 km Ludbregtől). Ez a tény meg van jelölve a városunk főterén.
     381-ben ezen a teren valószínűleg volt egyházrnegye, hisz, a történelmi forrásokban találjuk Amanciusz püspököt.
     A horvátok betelepítése és megkeresztelkedése után itt rögtön létrejött keresztény közösség. A zágrábi egyházmegye plébániájai első jegyzékébent (1334-ben) említik a Szentháromságról nevezett plébániát és templomot Ludbregben. Mostani plébániai templomot 1410-bent építették fel, ősi római bazilika alapjain. Egy évvel ezután eukarisztiái csoda történt: egy ismeretlen nevű pap a szentmise alatt, amelyet Szent Kereszt kápolnában (Batthyány család palotájában) bemutatott, kétségbe vont, vajon átváltozás által kenyér és bor valóban változnak Krisztus testévé és vérévé. Aztán mirtdjárt szeme láttára a kehelyből kifolyott valódi emberi vér. A pap nagyon megijedett, és a Krisztus szent vére relikviáját elrejtette egy kőműves segítségével. De halála előtt a csodat nem bírott többé titokban tartani, és elárulta a rejtekhelyt. A hívő nép hamarosan kezdett tisztelni a relikviát és fogadalrnakat tenni. A Jézus szent vérére szóló ájtatosság alapján történt csodákat az ún. Liber miraculorum-A csodák könyvébe felírtak.
     Közben Szech János, Lentibe való magyar nemes, gondjába vett azt, hogy küldjön a relikviát az, írott tanúságokkal együtt a szentatyához Rómába. 1513-ban Tizedik Leó pápa kiadott bullát, amellyel hivatalosan bebizonyította a relikvia hitelességét és megengedte annak imádását.
     Barokk idejében a plébániái templornot alaposan felujították és kibővítették. 1779-ben építettek falakat templom körül a törkök elleni védekezés végett. 1721- ben Eleonora Strattman grófnő ajándékul adta nagy értékű drágakövekkel feldíszített arany ereklyetartót, amelyikben mindmáig áll a relikvia.
    Tizennyolcadik században dögvész tört elő Horvátoszág moslavinái vidékében; ezért a horvát parlament fogadalmat tett 1739-ben, hogy ha Isten megszünteti a pestist, majd építsenek Krisztus Jeruzsálemi sírjáról nevezett templomot ott, ahol védik Horvátország legnagyobb kincsét, illetve pont Ludbregben.
A kegytemplom főoltára Foto: Kósa Károly

A kegytemplom szentélye Foto: Nagy Zoltán

A kegytemplom szentélye Foto: Nagy Zoltán

A kegytemplom Foto: Nagy Zoltán

Az új kápolna oltára Foto: Nagy Zoltán


Ludbreg honlapja (horvát)
     Sokáig kellett várni a fogadalom betejesedésére. Több sikertelen kísérlet után, a második világháború előtt, zágrábi érsek boldog Alojzije Stepinac bíboros pénzt gyűjtött az építésre. De abban az időben a város hatósága nem akart adni teleket; azonkívül, már nagy volt a szegénység a háború következtében, és azért az érsek úgy döntötte, hogy inkább építsék fel Caritas otthonát a plébaniái ház mellett. A háború után a Caritas otthonát államosították, de már néhány éve, hogy visszakapta az Egyház, úgy hogy újra szolgál az eredeti célra.
     1990-ben való demokratikus választások után, 1993-ban lehető volt megkezdeni az építkezést. Az volt elodázhatatlan szükség, mert a plébániái templom volt messze túl kicsi egyre-egyre nagyobb számú zarándoklók befogadásához.
     Nagy nehézségek és számtalan áldozatok után, a búcsú kápolna kész volt 1994-ben. Az akkori zágrábi érsek Franjo Kuharic bíboros azt határozta hogy a kápolnát nem csak csak Krisztus kínszenvedésének vagy sírjának szetrteljék meg, hanem hogy tüntessék a feltámadását is. Így most ott látható keresztre megfeszített Krisztus akit körülvesznek angyalok és gyűjtenek legdrágáb vérét kelyhekbe; az oltár alatt a sírjában fekvő Krisztus szobra; és végül, a kápolna fölött, Krisztus feltámadása nagy mozaika. A szentély mellet Keresztút tizennégy állomása áll, mindegyikük kis kápolna formájában két gyóntatószékkel.
     Az évi búcsújárás szeptember első vasárnapján, az ún. "Szent vasárnapon", és annak előző "Szent szombaton". Akkor összegyűlnek számos búcsújárók Horvátországból, Magyarszágból, Sloveniából stb. A zarándoklók jöhetnek vonattal Varazsdból, ill. Zágrábból vagy Gyékényesről Kaproncán át. A gépkocsivezetők jöhetnek Varazsdból vagy Kaproncából, ill. autópályán Letenyéből (a második kijárat).
     Jézus szent vérének relikviája mindannyiunk számára állandó figyelmeztetés, hogy erősödjünk hitünkben, hogy Ő valóban velünk mindennap a világ végéig, éppen szent eukarisztia által. Ne felejtsük el azt, hogy a Szentírás szavai sze- rint, nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultunk, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta bárányrzak a drága vére árán. Ezt az árat fizette értünk az Istenfia. Legyed áldott Krisztus szent vére mindörökké!
     Viszontlátásra a mi szentélyünkben, szép üdvözlet az Úrban!
     Josip Gjurkan
     plébános és a szentély igazgatója"
Foto: Nagy Zoltán
A "világ közepe"
Foto: Kósa Károly
Szentháromság szobor
a város főterén
Foto: Kósa Károly
A templomkert
bejárata
Foto: Nagy Zoltán
Kerengő a templom körül
Foto: Nagy Zoltán
gyóntatószékekkel

Foto: Nagy Zoltán
A templom bejárata
Foto: Kósa Károly
A "világ közepe"
Foto: Nagy Zoltán
A karzat az orgonával
Foto: Nagy Zoltán
2003. évi felújítás emléktáblája

Barna Gábor Balanyi György írása alapján a következő képpen foglalta össze e ludbregi eseményeket:
    A kassaival közel egyidős volt a szlavóniai Ludbreg városában őrzött Szent Vér-ereklye. Ennek már a keletkezését is ismerjük abból a folyamodványból. amelyet Szécsi Tamás Vas megyei főispán intézett 1512-ben X. Leó pápához a búcsúkiváltság elnyeréséért. Eszerint az 1400-as évek elején, Eberhard püspök idejében (1411-1420) egy papnak, aki kételkedett az átlényegülés valóságában, misézéskor a kehelyben lévő bor csodálatos módon valóságos vérré változott. A halálra rémült pap nem merte tovább folytatnia misét, s hogy a csoda minden nyomát eltüntesse, elrejtette a kelyhet a templom falában. A titkot csak a halálos ágyán árulta el. Ekkor a Szent Vért díszes monstranciába foglalt üvegcsében helyezték el, amit azután Ludbreg várában őriztek. Több csoda is történt előtte, ezért a nép nagy tiszteletben részesítette. Az ereklye tisztelete még inkább erősödne, ha a szentszék is kivizsgálná az ügyet, ezért Szécsi Tamás vizsgálatot is kért a pápától. Miután igazolták a csodát, megkapták a búcsúengedélyt mindazok számára, akik az ereklyét Úrnapkor, Tamás apostol és Szent Ilona ünnepein meglátogatják. Ludbreg tehát már a XV. század közepén látogatott kegyhely volt, ahová a közeli Muraközből, Zala és Somogy területéről bizonyára sok magyar is elzarándokolt. A háborúk miatt a ludbregi ereklyét a gotaloveci várba vitték egy időre. Később Batthyány Lajos gróf templomot építtetett neki a ludbregi várban. Somogyi magyarok a Szent Vér-ereklyét még száza dunkban is gyakran meglátogatták Máriabisztricére zarándoklásuk során.

Forrás: Bálint Sándor-Barna Gábor: Búcsújáró magyarok Szent István Társulat, Budapest, 1994. 66-67.old.

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Zoltán
Szent Anna mellékoltár
Foto: Kósa Károly
Körmenet az ereklyével 1513-ban
(falfestmény)
Foto: Kósa Károly

Foto: Kósa Károly
Szószék
Foto: Kósa Károly
A szószék részlete

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Zoltán
Batthyány család egykori palotája
Foto: Kósa Károly
Stációk - gyóntatószékek az
új kápolna előtti parkban
Foto: Nagy Zoltán
Az új kápolna


Vissza a kezdő oldalra