Máriavölgy kegyhely rövid története

     Máriavölgy (vagy ahogy sok pozsonyi ma is nevezi: Mariathal, szlovákul: Marianka), ez az ősi, kedvelt búcsújáró hely a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál, Pozsonytól néhány kilomé- terre fekszik. A szűk völgyben, festői környezetben található Mária-kegyhely története a távoli múltba nyúlik vissza.
     A legenda szerint már első szent királyunk uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. Egyikük fából egy Szűz Mária-szobrot faragott, s az előtt végezte imáit. Majd amikor Orseolo Péter (1038-41 és 1044-46) és Aba Sámuel (1041-44) uralkodása alatt ismét feltámadt a pogányság, s üldözték a keresztényeket, elrejtette a szobrot egy odvas fába, hogy megvédje azt az esetleges pusztítástól. Más források szerint az erdei rablóktól akarta megóvni a szobrot. A legenda arról nem szól, hogy mi lett a Mária-szobor készítőjének sorsa, azt viszont elmeséli, hogy élt a környéken egy jámbor asszony, akinek férje hírhedt gonosztevő volt, s rettegésben tartotta a vidék lakóit. Az asszony egy (más források szerint két) torzszülött gyermeket hozott a világra. Isten büntetését látta ebben, úgy gondolta, gyilkos, rabló férje miatt érte őket a csapás. Nem keseredett el azonban, hanem még nagyobb hittel imádkozott Istenhez, Szűz Mária közbenjárását kérve nagy bizalommal. Egyszer álmában megjelent neki a Szűzanya, és azt tanácsolta, hogy menjen el a közeli erdőbe, s ott az egyik odvas fa tövénél csörgedező patakban mossa meg gyermekét. Az édesanya megfogadta az utasítást, s csoda történt: a torzszülött szép, egészséges gyermekké változott, meggyógyult. A legenda egyik változata szerint a rabló apa a forrásban meglátta a Szűzanya szobrát, azt kivette onnan, és egy kezdetleges kápolnát épített ott számára, hálából a gyermek meggyógyulásáért. Ez az első csoda a hagyomány szerint a 13. század elején, II. Endre uralkodása (1205 - 1235) idején történt. A csodának hamar híre ment, s ettől kezdve számtalan zarándok kereste fel a helyet, hogy Szűz Mária segítségét kérjék betegségben, különféle gondjaik, bajaik orvoslása, megoldása érdekében. Egy másik változat szerint egy pálos remete - keresve a csodás gyógyulások okát - bukkant a valamikor régen, remete elődje által elrejtett szoborra az indák, föld, homok alatt, a forrás tövében. A szobornak a forrás eredeténél kis kápolnát épített társaival, s ide jártak aztán a hívők a Szűzanya segítségét kérni.
     Akárhogy volt is, a hagyomány számtalan csodás eseményt, gyógyulást őrzött meg, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a nép buzgó hittel, az Istenanya iránti végtelen bizalommal járult az erdőben lévő forráshoz, s hitéért el is nyerte jutalmát.
     Mint ismeretes, Nagy Lajos király (1342-82) nagy Mária-tisztelő volt. Ő is ellátogatott a csodás gyógyulások helyére, és 1377-ben az egyetlen - magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta a kegyhelyet, majd kolostort és templomot építtetett itt számukra. (Néhány forrás a kolostor temploma építésének időpontját 1471-re helyezi, s Rozgonyi Lászlót jelöli meg építtetőként.) A pálosok - akik megkapták a királytól a kegyhely melletti falut is, ahol a mai napig szlovák lakosság él - egészen 1786-ig éltek itt, amikor is II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, így nekik is el kellett hagyniuk e kies völgyet. Több mint négyszáz évig tevékenykedtek itt, buzgón terjesztve a hitet. Működésük különösen a reformáció idején volt kiemelkedő. A rend feloszlatása után a templom berendezésének, felszerelésének számos értékes darabja eltűnt, csak néhányat sikerült a közeli plébániákra szállítva megmenteni. Szűz Mária hársfából faragott szobra a kis Jézussal azonban a helyén maradt. A kolostor épülete a kincstár kezébe került, majd Schwarzenberg Frigyes vette meg, aki nyári kastéllyá alakította át. A kegyhely, amelyet a világi papság vett át, ezután is Magyarország egyik legkedveltebb búcsújáró helye maradt.
     A gótikus stílusban épült, egyhajós templom történetéhez tartozik, hogy I. Lipót király (1657- 1705), aki a törökök alól való felszabadulás után itt újra felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának, a régi stílusban újjáépíttette a templomot. A templom mellett álló Szent Anna-kápolnát 1691-ben építették. Ugyanebben az időben az ország nádora, Eszterházy Pál herceg és Macholányi János báró kútszerűen körülfalaztatta a forrást, és kápolnát emeltetett föléje (1696- ban). A kápolna kupolájában hat kép látható, amelyeken a forrás története van megörökítve. A kápolna bejáratánál Szent Pál és Szent Antal gipszszobra áll. Ezeket Eszterházy Imre herceg, Magyarország egykori hercegprímása készíttette, és eredetileg a templom díszes főoltárának oldlán álltak. A Szent Flórián-kápolnát 1700-ban emelték, majd 1721 és 1735 között hat Szűz Mária-kápolna épült a kegyhelyen. A kolostor épületét Krisztián Ágoston bíboros, hercegprímás 1714-ben teljesen átépíttette; őt a pálos rend nagy jótevőjeként, második alapítójaként tisztelte. Később az épület magántulajdon lett.
     A templomot a 19. században két tűzvész is pusztította (1812-ben és 1821-ben), így újra kellett építeni. 1877-ben, az 500 éves évforduló alkalmából gyűjtést hirdetett az akkori plébános, Talcsik József, és így meg tudta javíttatni a szentélyt. Ekkor alakították át a rokokó stílusban épült főoltárt, s a két, már említett szobrot is ekkor távolították el. A felújításkor sok értékes felirat eltűnt. A templom boltozatát díszítő festményeken Remete Szent Pál életének és a pálos rend történetének egyes momentumai láthatók. A 20. század elején a templomba új orgona került, és ekkor építették a templom és a kegykápolna között, a hegyoldal tövében a Lourdes-i barlangot is. Fölötte, a meredek hegyoldalban állnak a keresztút nagy méretű állomásai - a kálvária 1936-ban készült.
     A 20. század elejétől rendszeresen zarándokoltak el a kegyhelyre Pozsonyból a kongregációk, majd a keresztényszocialista szervezetek is rendeztek ide évente, legtöbbször Mária hónapjában, májusban, zarándoklatot, amely végén gyertyafénynél vonultak vissza Pozsonyba a búcsújárók, ezzel is kinyilvánítva a Szűzanya iránti tiszteletüket.
     Máriavölgy ma is kedvelt kegyhelye magyaroknak, szlovákoknak egyaránt. Néhány éve a Getszemáni Vigasztaló Testvérek Kongregációjának (CCG) tagjai működnek itt. A korábban romos állapotban lévő kolostori épületet szépen restaurálták, lelkigyakorlatos házat alakítottak ki benne.
     Az utóbbi években már hagyománnyá vált, hogy a Remény szlovákiai magyar katolikus hetilap hasábjain meghirdetik a magyar hívek közös zarándoklatát. Ilyenkor a dél-szlovákiai egyházközségekből több ezer hívő érkezik papjaival, hogy részt vegyen a Lourdes-i barlangnál bemutatott szabadtéri szentmisén. A Nagy Jubileum alkalmával, a magyar millennium évében 2000. október 7-én, a Magyarok Nagyasszonya ünnepe előtti szombaton tartották a zarándoklatot. A szentmise főcelebránsa és szónoka dr. Kada Lajos érsek, ny. apostoli nuncius volt Budapestről.