»Csak nagyobb vadászatok alkalmából
jártam itt,
hiszen kevés ember téved
erre« -mondja a
radamosi ember, aki vállalta a
útbaigazitó
szerepét, amikor a Ginya-hidnál
letérünk az erdei
útról, az ösvényre kanyarodva. Itt
megállt az idő.
Köröskörül csak gaz, vadkender, tüske
és szeder.
Szűk nyúlcsapáson haladunk. Könnyed
csend vesz
körül, s csak a napsugarak
játszanak bújócskát az
ágak között. »Nézze, az a csonk a
Mária-fa!«
Középen kettétörve, mint egy modern
szobor, úgy
tör az ég felé: kérge már régen nincs,
hiszen az
emberek ereklye- és gyógyírként
elhordták... Így
írta le benyomásait az újságirónő,
amikor 1989-
ben meglátogatta a legendás helyet.
Radamosban született a legenda,
amely a mai
napig él. Elejét 1947-ből veszi,
amikor Füle József
falusi pásztornak a Fekete-erdőben
egy tölgy
tetején megjelent a Szűzanya.
»Nagyapám szegény özvegyember volt,
aki az
ötödik gyermekük születésekor
vesztette el a
feleségét. Szent Vid napján, június
15-én, itt
teheneket őrzött. Egy törzsökön ült és
szomorú
sorsa fölött töprengett, amikor
érezte, hogy valami
láthatatlan erő felemeli a fejét...
Felnézett és a
tölgy fölött, amelyet attól fogva mi
Mária-fának
nevezünk, meglátta a Szűzanyát
rózsafüzérrel a
kezében. Hívta a többi pásztort és
elmondta mi
történt vele.A látomásnak gyorsan
híre kelt. Egész
Szlovéniából és Horvátországból jöttek
az
emberek, hogy maguk is átéljék a
csodát« -
emlékezik a legközelebbi élő rokon a
történtekre és
nagyapjára, akit kél évvel a második
világháború
után az akkori hatalom és az egyház
nem néztek jó
szemmel.
A hatalom a zarándokokat
kényszermunkára
fogta: mindenkinek egy órán át a
falusi árkokat
kellett kapálni, Fülét és néhány
embert pedig a
lendvai börtönbe zártak. A nép
körében él a
csodás rózsafüzér legendája, amelyet
az agg
látnok egy reggel a fogdája ágyán
talált, valamint
a hiedelem, hogy amikor
haldoklott, fehér galamb
körözött a háza felett...
A tanúvallomások szerint a
Fekete-erdőben
mintegy kétszáz embernek volt
látomása vagy
csoda történt vele. Hivatalos
adataink nincsenek.
A háború utáni hatalom csírájába
fojtotta a
vallási igyekezetet és az egyház
sem karolta fel a
hívőket. Számos legenda él a nép
körében a
fehérbe öltözött Boldogasszonyról és
az éneklő
angyali seregről, a hétéves súlyos
beteg kislány
csodálatos meggyógyulásáról, a
fogságból
hazatért férfiról, aki fejszét
fogott, hogy kivágja a
tölgyet, de a keze hosszabb időre
megbénult...
Időben közelebb állnak hozzánk az
erdészekről
szóló történetek, akik a parancs
ellenére sem
voltak hajlandók kivágni a
Mária-fát, vagy a beteg
kisfiú története, aki eltévedt az
erdőben és a
hideg, havas éjszakát sértetlenül a
Mária-fa
tövében aludta át...
A tilalom ellenére az emberek a
nehéz időkben és
szorongásaikban kijártak a
Mária-fához, hogy
Szűzanya-szobrokkal, levelekkel,
szentképekkel,
rózsafűzérekkel támasszák alá
fogadalmaikat... és
elhordták a fa kérgét, amelynek
csodálatos
gyágyítőerőt tulajdonítanak.
A mai napig a közeli és távoli
zarándokok
csoportokban érkeznek a
Mária-fához, ahol a
hatalmas radamosi erdő ölén lelki
megbékülést,
vigasztést és csodát keresnek...
(Forrás: Ella Pivar: Radmožanci-Radamos Zarándokhely Mária-fa a radamosi erdőben. Lendva Község
Fejlesztési Központ. é.n.)
|
