Ó, Szent Ferenc, ki az égben angyalsereg között lakol,
Szeretetünk tanujaképpen kérő szavunk feléd hatol.
Vigyázzon ránk szemed sugara, miként a pásztor a csendes nyájra,
Hogy soha el ne tévedjünk!
Ó, Szent Ferenc, légy velünk!
Ó, Szent Ferenc, kinek az élte merő bűnbánat, hódolat.
Kibe egy szebb világ reménye tűrő lemondást oltogat!
Kinek a gyötrelem öröm volt, kinél nem tisztább a fehér hold!
Tisztítsd meg bűnös életünk!
Ó, Szent Ferenc, légy velünk!
Ó, Szent Ferenc, kinek halála a boldog élet kezdete:
Kinek csodák közt hűlt porára babért etéz ég s föld kegye.
Kinek erényeit hű rendje ápolja szent tiszteletére.
S ha majd halálunk jut nekünk,
Ó, Szent Ferenc, légy velünk!
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 261.old.)
Nagyon régen, 1332. május 9-én XXII. János pápa engedélye
hatalmazta föl a "kedves fiút", a
"nemes férfiút", Tamás erdélyi vajdát, hogy a Nógrád megyei
Szécsényben templomot és kolostort
emeltessen valamelyik kolduló rend számára, tizekét
szerzetes részére. A választás a ferencesekre esett.
Így kezdődött Szent Ferenc fiainak immáron 650 éves rendi
élete a kis helységben. Károly Róbert
király 1334-ben városi rangra emelte a települést. Ekkor mát
állt a mostani szentély és a csodálatra
méltó sekrestye - mely a középkori építészet gyöngyszeme -, és az
emeleten lévő híres és nagyszerű
Rákóczi-terem, ahol a nagy fejedelem a szécsényi országgyűlés
idejére megszállt. A török hódítók szinte
a földig rombolták az építményeket, olyannyira, hogy 1689-ben
Bárkányi János páter megérkezve
Szécsénybe, hogy újrakezdje a rend letelepítését, ilyen
látványról számol be: „A bozót, bürök és cserje
rengetegein nem tudtunk áttörni. Kapával, baltával vágtunk
magunknak utat a kolostorig."
A templomot ezután többször is átépítették, míg végül 1733. május
25-én ismét fölszentelték. A
főoltár és a mellékoltárok 1738-ban készült barokk
fafaragványok. A diadalív mellett, bal felől áll Szent
Ferenc atyánk oltára. 1775-ben készttette Alter Antal pesti
asztalos. Ehhez az oltárhoz fűződik
tulajdonképpen a porcinkula-búcsú, amelyet itt a mai napig
is nagy fénnyel tartanak meg a kömyék
hívei és a kömyékbeli szolgáló papság. Ilyenkor már a búcsú
előestéjén özönlik a sok-sok imádkozni,
énekelni vágyó nép.
Amíg az áldott emlékű ferences atyák gondozták a szent helyet
1950-es szomorú emlékd
elűzetéaőkig -, a történelem tanúbizonysága szerint „itt a szent
liturgiát a ferences atyák káptalani
szinten végezték". Kellett is, mert újoncaikat - a
novíciusokat - itt nevelték. Látva mindezeket a
mélységesen hívő palóc nép, mint a mágneshez, úgy vonzódott a
szécsényi templomhoz és a ferences
barátokhoz, hogy lelkileg töltekezzék, Isten nagyobb
szeretetére gyulladjon és köszönetet mondjon,
hogy a vézivataros törők rabság után új életet kezdhetett és
mindenféle eretnek kísértéstől
távol maradhatott. Öröműk és hálájuk 1989-ben fölfokozódott,
amikoris a ferencesek újból visszatérhettek Szécsénybe, ahol a templomi szolgálatokat 1950-től
1989-ig világi papság látta el.
A főbúcsú augusztus első vasámapján van. Már szombaton délután
négytől a bűnbánat
szentségében részesülhetnek a zarándokok, este hatkor
ünnepélyes litánia, nyolckor szentmise, majd
éjfélig a kömyék előénekesei végzik az áhitatgyakorlatokat.
Pontban éjfélkor kezdődik a rendkívüli
éjféli mise, a jelenlévő papok közreműködéséveL Utána hajnalig
imavirrasztás. Porcinkula vasárnapján
óránként szentmisék vannak Istenatyánk imádására és a zarándokok
kegyelmi-lelki töltekezésére.
Szécsény megközeltthetó Balassagyarmat irányából vasúton és
közúton. Pásztó, Alsótold, Nagylóc felől
csak közúton. Salgótarján irányából szintén. Míg Losonc és
Ipolytamóc felől vasúton.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 260.old.)