|
Új ének
Az özvegyekről.
Dala: Oh szerencsés elékezett éjszaka
1.
Oh szüz Anyám, de szomoru a
szivem,
Gyászruhába öltözött a kebelem;
A sorsomat egyedül te tudhatod;
Éjjel nappal folyik könyem orczámon
2.
Jertek hozzám, a kik özvegyek
vagytók
Velem együtt itten siránkozzatok:
Jaj tudom, hogy nektek sincs jókedvetek
Szemetekből látom hull bús könyetek.
3.
E szomoru sorsom nem magyarázom,
Sokszor irja bús könyem az arczomon,
A vánkosomra lehajtom fejemet,
Édes álom nem éri bús szememet.
4.
Magányos éltemről csak gondolkodom,
Füldbe tettem kedves hitves jó párom,
Ugy vagyok mint bús gerlicze magában,
Páratlanul maga a kalitkában.
5,
Szende álom elmeriti keblemet,
Lelki szemmel látom hű szerelmemet,
Mondván nekem: őérette ne sírjak,
Máriához szívemből imádkozzak.
Amen.
|
|
Más új ének
Özvegyekhez és árvákhoz.
Dala: Ah hol vagy magyarok
1.
Oh hol vagy, énnekem szomoru szüz Anyám,
Holtig árva leszek, ha te nem nézel rám;
Nézz reám Mária, mint özvegy, árvára,
Szomorúságomnak mint vigasztalója.
2.
Szomoruságomat én ki nem mondhatom,
Csak a fűzfavessző mutatja példámat,
Mert a többi fáknak fölfelé galyai,
Örömmel néznek ki, hogyha eső éri.
3.
De a fűzfavessző mutatja az okot,
A kegyes Jézusnak bánatot okozott,
Azóta az alja gyászba van borulva,
Mióta a Jézus hátát megcsapkodta.
4.
Jaj lészen azoknak, kik az özvegy, árvát
Bün nélkül megbántják, szidják és átkozzák;
Megszomorodik az mint a fűzfavessző,
Özvegyek panasza nem lesz elfelejtő.
5.
Az árvák s özvegyek panaszos kenyere,
Felhat könyhullásuk a magas egekbe.
Oh kegyes Istenünk! tekints mindnyájukra,
A szegény özvegyre, elmaradt árvákra.
Amen.
|
|
Új ének
Özvegyekről
Dala: A fényes nap tőlünk eltávozott.
1. Sir az özvegy maga hajlékába,
Mert meghalt neki a kedves párja,
Nincsen a ki őtet vigasztalja;
Kedves anyánk a szép szűz Mária.
2. Még ezelőtt, hogy kedves párja élt,
Búbánatot olyat soha nem ért.
Csak azóta mióta eltették,
A szomoru sirba eltemették
3. Azóta már nincsen neki senki,
Csak a sok búbánat könyjét önti,
Eszébe jut éltének javai,
Hogy jól esett dolga és imái.
4. De már mostan nem kell neki semmi,
Sirva olvasóját a kezébe veszi,
Imádkozik szépen, sírdogálva,
Forró imájait párjáért bocsátja.
5. Hogy az Isten vigasztalást adjon,
Kedves párja mennyországba jusson,
Örvendezzen ott az angyalokkal
És a kegyes szép szűz Máriával.
6. Árva, özvegy, búbánatos vagyok,
Az én szivem bánati oly nagyok,
Mint a szélnek legnagyobb zugása,
Kőszikláknak legmagasabb partja.
|
|
7. Emberelme azt fel nem foghatja,
Csak a ki aztat maga próbálja,
De mindenki rákerül sorjában,
Csak békével türjünk a Jézusban.
Amen.
Más új ének
Az árvák sohaja
Dala: Oh keserves jajszó, mindnyájan meghalunk.
Sohajtva kiáltok ég felé, Istenem!
Én szomoru árva, nincsen nyugvóhelyem.
Oh jaj nekem, de árván maradtam,
Meghalt apám s anyám, nincs ki gondolna rám.
2.Látod szép szűz Anyám, kesereg a szivem,
Jer hozzám árvához, vigasztaljál engem.
Oh jaj nekem! siralmas életem,
Rajtad kívül, anyám, nincs semmi örömem.
3.Záporeső gyanánt hullnak a könyeim,
Ha árva énekem ! dalára eresztem,
Oh jaj nekem siralmas életem,
Rajtad kívül, anyám, csak bús az életem.
4.Nincs ki vigasztalna, szót is vállról hányják,
Jaj hát a kenyeret mily panaszszal adják.
Oh jaj nekem ! de árva a szívem,
Elhagyatott nekem e földi életem.
Amen.
|
|
5.
Szívemben hordozlak, szűz Anyám, míg élek,
Ha üt végső órám, vigy mennyekbe, kérlek;
Ott vígságom lesz, tudom, teveled,
Jézus szent fiadat megmutatod nekem.
Amen.
Más új ének
Betegrőli fohászok.
Dala: Szerettél engemet, szeretlek
tégedet.
Beteges ajkimról buzgó fohászomat halld Jé-
zusom, hogy mit kérek én tetőled; irgalmad óhaj-
tom, egészségem várom, Jézus Krisztus. De azért
kedvedet, Jézusom! nem szegem, ha így teszek.
Türelemmel, békességgel, nyugodt szívvel le-
szek, teértted szenvedek, én Istenem ! Tudom te
adtad rám beteges nyavalyám, én Jézusom! Oh mert
te is, hogy szenvedtél énérettem, jól tudom azért
ereszted rám, én Jézusom !
Égi koronámat készítem, Istenem! szenvedés-
ből; tudom, lészen szenvedésem által diszkorona,
fényes mennyországban vár énreám. Megígérte Jé-
zus, kik érette szenvednek itt e földön.
Mint mártírok és vértanuk kész voltak meg-
halni, kínokat szenvedni, mi is legyünk velök
mennyországban, örökös hazában, hogy lehessünk.
Ez életből, bünös testből ha kilép a lelkünk, vigy
mennybe Istenünk mindnyájunkat. Amen.
|
|
Uj ének.
Halottnál.
1.
Gyászszal van már bevonva ezen udvar
hajléka;
Oh te keserű halál, ennek oka te valál ;
Zokogásnak, sok sírásnak,
Jajgatásnak, sok keserves fohásznak.
2.
Oh kegyelmes Jézusom ! tekints e sok
sírásra,
A miket itten tesznek e szomoru
hajlékban,
Te híveid, árváid,
Buzgó magasztalóid.
3.
Te is, fájdalmas Anya, emlékezz
fohászinkra,
Jól tudhatod magadról, mi a szívnek
fájdalma ;
Szent fiad volt, magzatod volt,
A ki meghalt miérettünk a keresztfán.
4.
Én is látom előttem, ki szomorítja szívem,
Itt fekszil: már a deszkán, nem is soká
látom már,
Koporsóba, sírhalomba
Beleteszik; jaj a szívem de megsértik.
5.
Mindenek alkotója! tekints a
megholtakra,
Vidd magadhoz mennyekbe, angyalok
seregébe.
Hogy vigadjon, gyönyörködjön,
Miérettünk könyörögjön.
Amen.
|
|
Uj ének
A temetőben a sírnál.
1. Oh irgalmas Jézus ! sírba
szállottam,
Ez agyagos földnek gyomrába jutom;
Most innét kiáltok én fel hozzád,
Irgalmas Jézusom tekints reám!
2. Ne nézd büneimnek nagy sokaságát,
Hanem nézzad inkább szent véred árát,
A ki Judás által eladattál.
Minden bűnösöket megváltottál.
3. Én bünös ellened, igaz, vétettem,
Szent parancsolatod hogy nem
követtem,
Ez a hiu világ megvakított,
Szent szolgálatodtól elcsábított.
4. Mikor a szent mise, evangéliom,
Adatott volna nagy lelki jutalom;
Én azokat sokszor mulasztottam,
A milandósághoz kapaszkodtam.
5. Jaj de már mostan a sírban vagyok,
Ifjak, öregek, hozzátok szólok,
Rólam tanuljatok, jól éljetek,
Isten parancsait kövessétek.
Amen.
|
