Tornya

     Ha Magyarországot a Battonyai határátkelőnél hagyjuk el, az első romániai falu Tornya, -románul Turnu. A falut három nemzetiség: románok, magyarok és kis számban szerbek lakják, -ezért három temploma is van. 1896-ban, a magyar Millennium évében történt itt egy Mária-jelenés, egy Dusik Erzsike nevű 8 éves libapásztorlány előtt. A kislány állítása szerint a Szűzanya nyolc alkalommal jelent meg neki. A jelenés helyét hamarosan hatalmas tömegek kezdték látogatni. Előbb kis lombsátor, majd fakápolna épült e helyen, ahová a környék népe fogadalomból szentképeket, szobrokat helyezett el és gyertyákat, mécseseket gyújtottak.
    Hamarosan néhánylapos imafüzetkék és szentképek, olajnyomatok is jelentek meg a szent helyről, amit a búcsúsok hazavihettek. Ezekből még ma is sok fellelhető Tornyán és a környékbeli magyar és német falvakban. A korabeli újságok említik Mácsa, Nagyiratos, Németszentmárton, Újpanát, Glogovác, Makó, Újkígyós búcsúsait, akik lobogókkal, gyalogos processzióval jönnek a Szentkúthoz, hogy a kápolnában imádkozzanak, és a kút vizéből vigyenek betegeiknek. Feljegyzik, hogy a búcsúsok a téli nagy hidegekben sem maradnak el. Egy Czudar Mihály nevű ember nemcsak német és magyar nyelven írja meg kis imafüzet formájában a kegyhely történetét, hanem románul is, ami azt jelenti, hogy Tornyának román-ortodox búcsúsai is voltak. Sőt egy olajnyomatos szentkép is megjelent, amely a jelenést ábrázolta.
     Szovjet fogságból hazaérkezett Tornyaiak mesélték, hogy messze szibériai oroszok házában is láttak ilyen tornyai szentképet. A háborús hadifoglyokat dolgoztató orosz gazdák, hallván, hogy tornyaiak a hadifoglyok, maguk is említették, hogy tudnak róla, miszerint ott megjelent a Szűzanya. Más alkalommal a helyi TSZ küldöttei Moldva csángó házaiban látták a tornyai Mária-jelenést ábrázoló képet.
     Bálint Sándor szegedi néprajztudós így ír: "Tornya a századfordulón rövid időre vallási népmozgalmat idézett föl a tájon, ami kezdetleges kápolna építésében is megnyilvánult." A jeles néprajztudós szerint a tornyai kegyhelyet szegedi, makói és tápéi búcsúsok is felkeresték.
     A temesvári püspök, Dessewffy Sándor 1897-ben felállít egy bizottságot, melynek Kramp János eleki, Németh Sándor battonyai és Zsideg János tornyai plébánosok a tagjai, hogy vizsgálják ki a tornyai Mária-jelenést és annak körülményeit. A bizottság úgy találja, hogy a jelenések nem természetfelettiek, ezért a csanádi püspök betiltja a kegyhelyre való zarándoklatokat. Azonban a nép továbbra is kitart és buzgón zarándokolnak Tornyára, ahol a jelenés színhelyén levő fakápolnában imádkoznak és az ott lévő kút vizét gyógyerejűnek tartva, azt imádságos lelkülettel viszik haza otthonaikba. A helyi szájhagyomány szerint a plébános szétszedeti a fakápolnát, és elrettentés szándékával disznóólat építtet belőle, de amint azt az előbb említett Bálint Sándor is feljegyzi - "a plébános sertései minden évben elhullottak, így kénytelen volt elégetni a kápolna deszkáit".
     A kápolnát ugyan így megsemmisítik, de a népi jámborság egy kis fabódét emel a Szentkút mellé, melyben egy olajfestményt helyeznek el a jelenésről, amelyet aztán a falu festegető asszonya meg-megújított, hiszen napsütötte, eső verte, s így gyakran megkopott. Ez előtt a kép előtt a téli hónapokat leszámítva, talán soha nem szűnt meg friss virág lenni, és a kommunizmus kemény időszakában is hordta a környék népe a Szentkút vizét, Mária ünnepeken pedig a rózsafűzéres asszonyok ájtatosságot tartottak a Kútnál. Az 1896-os Mária-jelenés emléke átvészelte a Trianon okozta sebeket és a kommunizmus évtizedeit. Mária-ünnepeken mindig kimentek a falu asszonyai a Szentkúthoz énekelni, imádkozni.
     Az 1989-es változások után pap nélkül ugyan, de már lobogókkal, processióban vonult ki Tornya népe a Kúthoz és a képhez, szárazság idején pedig itt imádkoztak esőért. 1996-ban a helyi plébános indítványozására közadakozásból a falu népe kis, torony nélküli kápolnát emelt a kút mellé, amelybe az oltárt két román-ortodox egyén állította saját költségén, ugyanis állításuk szerint a Szentkút vizétől mindketten kigyógyultak megbetegedésükből. Az oltár asztallapja fehér márványból van, tabernákuluma kovácsoltvas, rajta egy sárgarézből öntött Mária-kép. Az oltár felirata kétnyelvű : " Ajuta - Maria - Segíts!" Azóta sok idezarándokló hívő őriz gyógyulási történetet, amit a Szenkút vizének tulajdonítanak. Jó lenne ezeket is összegyűjteni, összeírni, -jeléül annak, hogy a Szent Szűz tényleg kiválasztotta és megszentelte ezt a helyet. A kb. 50-60 férőhelyes kápolnában május és október hónapok minden vasárnapján szentmisét tartott a környék papsága - volt hogy 10-12 pap is összejött. Ezeket a miséket a környék népe egyszerűen csak "Mária-misék"-nek hívta. Jöttek Arad, Pécska, Iratos, Szederhát, Németszentpéter, Németpereg búcsúsai, vitték a Szentkút vizét, és újra indult a kegyhelyen a régi búcsújárás. Így ment ez minden október és májusban egészen 2000. októberéig. Ekkor a temesvári püspökség az 1897-es püspöki rendeletet alapul véve újabb rendeletet adott ki, miszerint a tornyai kegykápolnában misét mondani tilos, csak ájtatosságot, litániát lehet végezni benne, mivel a hely természetfölöttisége nem bizonyított. Természetes, hogy az Egyház kötelessége pontosan kivizsgálni a történteket, és ezt a hívő nép is megérti, -de az itteni szórvány katolikusságnak fontos lelki erőforrás volna ha a Tornyai Szentkúti zarándoklatokat az Eucharisztia, a szentmise megünneplésével lehetne megkoronázni.
     Azóta, -2000 októbere óta, -sajnos misék nem voltak a kápolnában. Tornya és a környék népe számára nagy fájdalom ez, hisz kedves Mária-kegyhelyük mellett mindvégig kitartottak, s nagy öröm lenne számukra, ha itt is hallgathatnának szentmisét. A terület, mely községi tulajdonból magántulajdonba került, ma egy pécskai hithű katolikus magyar ember tulajdona, ki maga is többször tapasztalta életében Szűz Mária anyai segítségét. Ezért szinte kötelességének érzi, hogy a földjén levő Szentkút és Mária-kápolna gondozója, ápolója legyen, -s ezért minden tőle telhetőt megtesz. A kápolna mindig a legnagyobb tisztaságban és a legszebb virágdíszben várja az imádkozni, elcsendesülni vágyó Mária-tisztelő zarándokokat. Az ide zarándoklók többször kérték a Temesvári Püspöki Hivataltól, hogy engedélyezzék a Szentkúti kápolnában a misézést. Ez eddig még nem történt meg, de minden itt megtartott ájtatosságon, közös imádságon ezért száll az imádság az Egek Urához, hogy ez a kegyelem egyszer újra megvalósulhasson, és reméljük, hogy miután a történtek újravizsgálása megtörténik, újra megengedi a Főpásztor, hogy a zarándokok szentmisét hallgathassanak és szentáldozáshoz járulhassanak a Szentkúti Mária-kápolnában.
     A tornyai kegyhely látogatói a környék búcsúsain kívül a közeli Kisiratos-i (románul: Dorobanti) "Szent Pio atya" gyermekotthon növendékei, kik gyakran jönnek a Szentkúti kápolnába imádkozni.
     2007 májusában a búcsúsok, zarándokok megemlékeztek az 1896-os Mária-jelenés 110-ik évfordulójáról, és minden jelenés napján közös imádsággal, énekléssel és a jelenések történetének felolvasásával emlékeztek meg az itt történt eseményekről. Ezeken is megjelentek az említett gyermekotthon növendékei, akik a felolvasásban, előimádkozásban is jeleskedtek.
     A tornyai szent hely, Mária-kápolna szeretettel várja a zarándokokat. Battonya közvetlen szomszédságában, Tornyáról a Pécska (Pecica) felé vezető mellékút mellett, a falu szélén található a Szűzanya kis kápolnája és a gyógyító Szentkút, ahol mindig szeretetel várják a Máriatisztelőket.
     Harangozó Imre gyűjtésének felhasználásával írta: Lovász Sándor

Tornya

Turnu

Szűz Mária egykori jelenésének kegyhelye