Újbánya

    Kegyhelye az egykori Bars megyében található, a régi, Kakasd nevű falurész kápolnája és forrása. Újbánya a Garam-folyó középfolyásánál található a víz jobb partján, az Inovec-hegység lábánál. Már a kőkorszakban is lakott a táj. Történelme az arany és ezüst bányászatával kezdődik a 13. században. Legrégebb írott emléke egy vízimalomról szól (kőzúzda). 1337-ben, Károly Róbert király idejében latin neve a helységnek Nova Montania.
     Nagy Lajos király korában (1342-1382) a német bányászok városi jogokat kaptak és városukat Konigisperk névvel illették. A 14. század második felében plébániatemplomot és szegényházat építenek. 1442-ben romokban hever. A 15. és 16. században a víz elöntötte a bányákat A 17. században török hadak pusztítják el. 1645-ben pestis pusztítja. 1664-ben ismét a török tör rá, és tizenhat polgárt lenyakaz, hatvanat fogságba visz, negyvennyolcan pedig a bányában fulladnak meg a török elől menekülve. A plébániatemplomból lóistállót csinálnak a törökök. Ekkor a város elnéptelenedik és a bányák is elhagyatottá válnak. A 17-18. században Újbánya újraéled, népesedik. Szlovák telepesek jönnek ide Garam-Rudnóról és Hvozdnicáról. A bányászváros földmívelőkkel telik meg. 1720-ban a bányákat újra megnyitják, de már 1887-ben be is zárják, mert a termelés nem kifizetődő. Ezekután a kerámia- és a faipar fejlődik tovább.
    Újbánya népe már a középkorban buzgón tisztelte Máriát, a mi Urunk, Jézus Krisztus édesanyját Címerükben is Mária látható a kis Jézussal és Nagy Lajos királlyal egyetemben. A középkori plébániatemplomot is a Kisboldogasszonynak szentelik. Mint jeleztük, ezt az egyhajós templomot 1664-ben ostrom következtében a törökök lerombolták. A 18. században az új telepesek újjáépítették és barokkosították. Főoltára 1725-ből való, Szűz Mária születésének képével. A mellékoltárok Szent Józsefnek (1726) és a Szent Keresztnek lettek szentelve (1730). A barokk szószéken a Szeplőtelen Fogantatás domborműve látható. Végül itt láthatjuk még a Fájdalmas Anya képét is.
     A 19, században a Kakasd (Kohutovo) nevű falurész jelentősége nőtt meg. Ez a városközponttól húsz percnyi gyaloglásra van. 1863-ban ezt a környéket a Garam mentén nagy szárazság sújtotta. Még a patakok és kutak is kiszáradtak, szintúgy a legelők és az erdők is. A nép ismeretlen eredetű betegségek következtében halt, pusztult. A rémült emberek állataikat zöld legelő és víz után hajszolták. Ám a nyár kellős közepén, augusztusban a juhászok egyik napon észlelték, hogy az egyik juh lábával kaparja a földet egy és ugyanazon a helyen szüntelenül, fáradhatatlanul, mintha nagy vággyal onnan va Egyszer csak a juh lábai alól víz csordogált ki. A juhászok nagy örömmel szélesítették meg, bővítették ki a forrást. Ennek híre a környék falvaiba is eljutott és így ez a forrás lett mentsége a népnek. Idejártak éltető vízért embernek, állatnak egyaránt. Tehát áldásként buggyant elő ez a csodálatos forrás. Nem csoda, ha az ájtatos hívó nép Szűz Mária képével díszítette, majd később a Szeplőtelen szobrát helyezte el itt Nemcsok György újbányai polgár adományaként. Hamarosan áhítatok színtere lett, és egyre többen látogatták. Tudjuk, hogy fényjelenségek és csodás gyógyulások is történtek a kútnál. Dr. Moyses István besztercebányai püspök az egyházi kivizsgálás után, 1866. június 13-án a kakasdi Mária-szobrot kegyszoborrá nyilvánította és engedélyezte az istentiszteletek végzését ezen a helyen. Az első búcsújárást 1866. július 1-jén, pünkösd után a hatodik vasárnapon rendezte meg Petyko Elek helybeli plébános. Ezután pedig minden évben a szeptember 8. utáni vasárnapon tartották a búcsút. 1939 óta a május 24-e utáni vasárnapon is, a keresztények segítsége ünnepével kapcsolatosan. A püspöki jóváhagyás után a hívek kápolnácskát is építettek itt. Elfér benne a miséző oltár és néhány hívő. A többiek a szabadban végzik az áhítatot.
     A Szeplőtelen Szűz szobra és képe emlékeztetnek arra, hogy 1854-ben IX. Pius pápa kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás hittitkát, dogmáját. De emlékeztet a Lourdes-i eseményekre is, 1858-ban, amikor a kis Bernadett előtt kijelentette a Boldogságos Szűz Mária: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!"
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 284-285.old.)

Újbánya

Nova Bana

Csodás forrás és Boldogasszony kápolnája