A község keletkezése Nagy Lajos királyunk idejére esik, az
1374-1382-es évekre. A megye
területe ebben az időben még jórészt lakatlan. Az első nádasdi
templom Szűz Mária tiszteletére épült.
A város pecsétjében Szűz Mária áll félholdon és az 1371-es évszám látható
körfelirata: Hoc sigillum
procedit de civitate Trstená, illetve Nádasd, ezért a pecsét itt
semmit sem bizonyít.
1556 után Árva megyébe is behatolt a reformáció és Thurzó Ferenc főúr
támogatásával gyorsan
terjed. 1559-ben a nyitrai vizitátor .följegyzi, hogy a "nádasdi
templom a dicsőséges Szűz Mária
tiszteletére van szentelve." 1561-ben azonban a vizitátor már az
„Ur Lelke tiszteletét" rögzíti
följegyzésében. E vizitációk idején a plébános neve Gergely, akit egy
Nauzeus nevű püspök szentelt
pappá Bécsben. Ó a katolikus liturgiához igazodott, de két szín
alatt áldoztatott.
Az első templomot ma már nem földeríthető időpontban átépítik. A második
templom három
hajós. Tornya elől van, gótikus alapú, később reneszánsz és barokk
utóépítésekkel. A reneszánsz átépítés
1641-ben végződött. Ekkor a plébános Jasztrab Márton, evangélikus
hitű. Természetesen a templom
átépítési költségeit a Thurzó uradalom fedezte. A barokkosítás
1747-ben~fejeződött be.
Tudjuk, hogy Thurzó György Árva megye egész területén érvényesítette a
reformáció evangélikus
változatát a cujus regio, ejus religio elv alapján: akié a terület,
annak a vallása érvényesül... Hála
Istennek, itt Nádasdon a reformáció enyhébb irányzata érvényesült, és
megőrizték a katolikus múlt
emlékeit. Az evangélikus vizitátorok még a katolikus liturgia
kellékeit is leltározták...1636-ban még itt .
van Szent Szaniszló zászlaja, de a vizitátor, Hodik János a zászló
föliratát eltakartatja. A katolikus
hagyomány Szűz Mária tiszteletében is megmaradt, a kegyképet is
megőrizték... 1659-ben ugyanis
Szolcsányi Márton nyitrai kanonok járt Árva megyében, így Nádasdon
is, méghozzá Nádasdy György ,
és Gasparidesz György bírók idejében. Ők ketten, más helybeli
hivatalos személyekkel együtt
bizonyították Szűz Mária képe tiszteletének fönnmaradását.
Példát is jegyez föl: az evangélikus egyházfi (harangozó) a nagy
tűzvész idején - bár az ő háza is
elégett - saját házát elhagyva - a templomba futott, hogy a
tűzvésztől megmentse a Szűzanya
kegyképét... És mikor a földesúr a templomból végképp el akarta
távolíttatni a képet, a lakosok
egyesülten, valláskülönbség nélkül föllázadnak ellene, és ezért szándékát
nem vihette végbe. De a
lázadás vezetőit bebörtönöztette; akik készséggel szenvedtek a
Szűzanyáért!
|
Ének:
1. Magasztalja lelkem az én Uramat.
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepiIlantott rám.
Alázattal zengi dicséretét szám.
2. Ami velem történt, nem volt soha még.
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Nagyot művelt velem hatalmas keze.
Jóságában százszor szent az ő neve.
3. Irgalma leáradt, népünkre borult,
félelmünkre szállott, s a szívünkre hullt.
Hatalmas a karja, csak egyet suhint.
A kevélykedőket széjjelszórja mind.
4. Letöri a gőgöst képzelt magasán,
Alázatos hívét áldja trónusán.
Éhezőknek ételt teli kézze! ád,
De a gazdogoktól zárja kapuát.
5. Magyarok dolgára örök gondja van.
Szívén hordja népét nagy irgalmasan.
Atyáinkhoz szólott ezredeken át,
Szent István és László ismerte szavát.
6. Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát.
Fiút és a Ielket, századokan át.
Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát,
Áldott lágy ma érte, s minden koron át.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 23.old.)
|
Wesselényi idejében, majd a kuruc háborúk után a katolikusok
vallásszabadságot élveztek. I. Lipót
király 1672-ben erendelte a régi templomok visszajuttatását
katolikus kézre. Árva templomai
kilencven évig voltak a protestánsok birtokában. Bársony György
szepesi prépost vezette a visszavételi
eljárásokat. Pongrácz Mártont kinevezték árvai főesperessé és
felsőkubini plébánossá. Ó a csaknem
katolikus pap nélkül lévő Árva megyébe tizenkét missziós papot hívott,
főként jezsuitákat, és a hitben
képzett laikusokat (licenciátus) is alkalmazta.
A nádasdi plébános a pálos rendi Mikicsin atya lett. Az ő műkődése
nyomán a Mária-tisztelet
újból fölvitágzott. 1678-ban Thököly Imre vonult végig a hegyvidéken,
török seregekkel megerősítve.
A templomokat újból a protestánsok foglalták el. Az 1683-as bécsi
vereség után azonban Thökölyék
visszavonulnak. De nyomukban ott dühöng a lengyel-litván katonaság
dúlva, rabolva, fosztogatva.
Árva megyében huszonöt falut égettek föl és raboltak ki. Magukkal
vitték a nádasdi kegyképet is
hadisarcként. Az 1686-ik évi vizitáció szerint a nádasdiak az
elvitt kegyképet keresték és visazakővetelték a lengyelektől. Mindhiába. Elveszett. Követelték a
czestochowai kegyképet is mint sajátjukat, de
azt sem kapták meg. A történészek (Kohut József esperes és Pirencsák
István plébános) később is
keresték a kegyképet, és Litvániában meg is találták. Jelenleg a
vilniusi püspöki kápolna oltárán van
elhelyezve.
A nádasdi és czesctochowai kegyképek hasonlítanak egymásra. Bizánci típusú festmények,
kifejezőek. A bizánci szokás szerint Szűz Mária alakja szembenéző. Bal karján a kis Jézus
ül. Jobb kezét
a keblén tartja. Ruhája brokát, nyakán aranyszegély, fejét palást rakatja, mely termetét
is borítja. A kis
Jézus bal kezében könyv, jobb keze áldótag emelkedik. Ez a messiás tanítói rangra és a
főpapi méltóságra
utal. A képen az anya-gyermek viszony: merev. A két kép között eltérések is vannak a
ruházat
szabásában, de főként a koronák díszítésében.
1731-ben a nádasdi pébános, Holicky János a régi Mária-tiszteletet fölújította.
Megalapította a
kármelhegyi Boldogasszony skapulárés társulatát és bevezette a kármelita búcsút, július
16-án.
Hamarosan átrendezték a templom udvarát is a nagy búcsújárások újabbkori követelményeinek.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 22-23.old.)
|
