Árvanádasd

Trstena

Árva vármegyében található kegyhely
     A község keletkezése Nagy Lajos királyunk idejére esik, az 1374-1382-es évekre. A megye területe ebben az időben még jórészt lakatlan. Az első nádasdi templom Szűz Mária tiszteletére épült. A város pecsétjében Szűz Mária áll félholdon és az 1371-es évszám látható körfelirata: Hoc sigillum procedit de civitate Trstená, illetve Nádasd, ezért a pecsét itt semmit sem bizonyít.
    1556 után Árva megyébe is behatolt a reformáció és Thurzó Ferenc főúr támogatásával gyorsan terjed. 1559-ben a nyitrai vizitátor .följegyzi, hogy a "nádasdi templom a dicsőséges Szűz Mária tiszteletére van szentelve." 1561-ben azonban a vizitátor már az „Ur Lelke tiszteletét" rögzíti följegyzésében. E vizitációk idején a plébános neve Gergely, akit egy Nauzeus nevű püspök szentelt pappá Bécsben. Ó a katolikus liturgiához igazodott, de két szín alatt áldoztatott.
     Az első templomot ma már nem földeríthető időpontban átépítik. A második templom három hajós. Tornya elől van, gótikus alapú, később reneszánsz és barokk utóépítésekkel. A reneszánsz átépítés 1641-ben végződött. Ekkor a plébános Jasztrab Márton, evangélikus hitű. Természetesen a templom átépítési költségeit a Thurzó uradalom fedezte. A barokkosítás 1747-ben~fejeződött be.
     Tudjuk, hogy Thurzó György Árva megye egész területén érvényesítette a reformáció evangélikus változatát a cujus regio, ejus religio elv alapján: akié a terület, annak a vallása érvényesül... Hála Istennek, itt Nádasdon a reformáció enyhébb irányzata érvényesült, és megőrizték a katolikus múlt emlékeit. Az evangélikus vizitátorok még a katolikus liturgia kellékeit is leltározták...1636-ban még itt . van Szent Szaniszló zászlaja, de a vizitátor, Hodik János a zászló föliratát eltakartatja. A katolikus hagyomány Szűz Mária tiszteletében is megmaradt, a kegyképet is megőrizték... 1659-ben ugyanis Szolcsányi Márton nyitrai kanonok járt Árva megyében, így Nádasdon is, méghozzá Nádasdy György , és Gasparidesz György bírók idejében. Ők ketten, más helybeli hivatalos személyekkel együtt bizonyították Szűz Mária képe tiszteletének fönnmaradását.
     Példát is jegyez föl: az evangélikus egyházfi (harangozó) a nagy tűzvész idején - bár az ő háza is elégett - saját házát elhagyva - a templomba futott, hogy a tűzvésztől megmentse a Szűzanya kegyképét... És mikor a földesúr a templomból végképp el akarta távolíttatni a képet, a lakosok egyesülten, valláskülönbség nélkül föllázadnak ellene, és ezért szándékát nem vihette végbe. De a lázadás vezetőit bebörtönöztette; akik készséggel szenvedtek a Szűzanyáért!
Kegykép

Ének:

1. Magasztalja lelkem az én Uramat.
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepiIlantott rám.
Alázattal zengi dicséretét szám.

2. Ami velem történt, nem volt soha még.
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Nagyot művelt velem hatalmas keze.
Jóságában százszor szent az ő neve.

3. Irgalma leáradt, népünkre borult,
félelmünkre szállott, s a szívünkre hullt.
Hatalmas a karja, csak egyet suhint.
A kevélykedőket széjjelszórja mind.

4. Letöri a gőgöst képzelt magasán,
Alázatos hívét áldja trónusán.
Éhezőknek ételt teli kézze! ád,
De a gazdogoktól zárja kapuát.

5. Magyarok dolgára örök gondja van.
Szívén hordja népét nagy irgalmasan.
Atyáinkhoz szólott ezredeken át,
Szent István és László ismerte szavát.

6. Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát.
Fiút és a Ielket, századokan át.
Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát,
Áldott lágy ma érte, s minden koron át.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 23.old.)

     Wesselényi idejében, majd a kuruc háborúk után a katolikusok vallásszabadságot élveztek. I. Lipót király 1672-ben erendelte a régi templomok visszajuttatását katolikus kézre. Árva templomai kilencven évig voltak a protestánsok birtokában. Bársony György szepesi prépost vezette a visszavételi eljárásokat. Pongrácz Mártont kinevezték árvai főesperessé és felsőkubini plébánossá. Ó a csaknem katolikus pap nélkül lévő Árva megyébe tizenkét missziós papot hívott, főként jezsuitákat, és a hitben képzett laikusokat (licenciátus) is alkalmazta.
     A nádasdi plébános a pálos rendi Mikicsin atya lett. Az ő műkődése nyomán a Mária-tisztelet újból fölvitágzott. 1678-ban Thököly Imre vonult végig a hegyvidéken, török seregekkel megerősítve. A templomokat újból a protestánsok foglalták el. Az 1683-as bécsi vereség után azonban Thökölyék visszavonulnak. De nyomukban ott dühöng a lengyel-litván katonaság dúlva, rabolva, fosztogatva. Árva megyében huszonöt falut égettek föl és raboltak ki. Magukkal vitték a nádasdi kegyképet is hadisarcként. Az 1686-ik évi vizitáció szerint a nádasdiak az elvitt kegyképet keresték és visazakővetelték a lengyelektől. Mindhiába. Elveszett. Követelték a czestochowai kegyképet is mint sajátjukat, de azt sem kapták meg. A történészek (Kohut József esperes és Pirencsák István plébános) később is keresték a kegyképet, és Litvániában meg is találták. Jelenleg a vilniusi püspöki kápolna oltárán van elhelyezve.
     A nádasdi és czesctochowai kegyképek hasonlítanak egymásra. Bizánci típusú festmények, kifejezőek. A bizánci szokás szerint Szűz Mária alakja szembenéző. Bal karján a kis Jézus ül. Jobb kezét a keblén tartja. Ruhája brokát, nyakán aranyszegély, fejét palást rakatja, mely termetét is borítja. A kis Jézus bal kezében könyv, jobb keze áldótag emelkedik. Ez a messiás tanítói rangra és a főpapi méltóságra utal. A képen az anya-gyermek viszony: merev. A két kép között eltérések is vannak a ruházat szabásában, de főként a koronák díszítésében.
     1731-ben a nádasdi pébános, Holicky János a régi Mária-tiszteletet fölújította. Megalapította a kármelhegyi Boldogasszony skapulárés társulatát és bevezette a kármelita búcsút, július 16-án. Hamarosan átrendezték a templom udvarát is a nagy búcsújárások újabbkori követelményeinek.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balssagyarmat, 1991. 22-23.old.)

Fő búcsúja a Karmelhegyi Boldogasszony ünnepén, július 16-án van.

Vissza a kezdő oldalra