|
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 66-68.old.)Búcsúszentlászló |
|
Aligha tartozik valami a magyar katolikus tájhoz
szervesebben, mint egy-egy franciskánus település. Nem
kell bizonyítgatnunk, mit jelent a palóc népléleknek a
gyöngyösi, a jásznak a berényi, az alföldinek a szegedi,
a székelynek a csíksomlyói ferences kolostor. Göcsej és
Búcsúszentlászló között is már évszázadok óta ilyen
meghitt .a kapcsolat. A franciskánus szellem, az Egyház
klasszikus keretei között tudvalevőleg a lélek természetes bensőségét képviseli. Az anyanyelv kultusza, a szülőföld szeretete Assisiből hódítja meg a világot és tanítja
meg a magyarságot különösen a török időkben a helytállás magatudatlan hősiességére, az édes haza földjéhez
és hagyományaihoz való természetes hallgatag ragaszkodásra.
Búcsúszentlászlóról a középkorból alig van adatunk. Amikor azonban a török elfoglalja Nagykanizsát és letarolja Zala virágzó hitéletét is, az alázatos elhagyatottságban rejtőzködő templomocska egyszerre buzgó erő- forrása lesz a vidék bujdosó népének. Egy régi jellemző legenda szerint a Szent Szűz hajlékát éneklő angyalok hozták messze földről a hívek vigasztalására. Amerre elhaladtak, a fák és füvek mindenütt meghajoltak előttük. Az Angyalok Kápolnája körül bontakozó hódoltsági áhítat hasonlatossá lett az evangéliumi mustármaghoz, mert a barokk időkben messze földön híres búcsújárókultusz nőtt ki belőle, amelyet a jámbor áldozatkészségből emelt hatalmas franciskánus templom is érzékeltet. A templorn régi jótevői között ott találjuk Deák Ferencet is. A templom főoltára mögött jutunk az Angyalok Kápolnájába, amelyet a hívő nép Paradicsomnak szeret nevezni. A kegyszobor a török elleni küzdelem egyik leggrandiózusabb jelképének, a Lorettoi Szűzanyának magyaros változata: komoly, misztikus egyszerűségben és fönségben ragyogó arca olyan, mint a Bölcsek Könyvének jellemzése és a parasztok eszménye a jó asszonyról: teljesíti mindennapi kötelességeit, de szent titkok sugárzanak belőle, egyszerre földi asszony és a mennyország jegyese. A szentlászlói búcsú sokat megőrzött az árpádkori kereszténység naív teljességéből. A híres Szent Vince-áldás, amelyet a hívek a barátoktól kérnek, még a koraközépkor mágikus-misztikus világában gyökerezik. Messze földről elhozzák a gyerekeket, beteget erre az áldásra, az otthon fekvő betegnek ruháját áldatják meg. A szent kút fölött emelkedik a Kálvária dombja, amely népszerűen jellemzi a rnegváltás kegyelmi gondolatát: forrás fakad belőle a hívek megújulására. Köröskörül szőlőhegyek, szétszórt házak, szelíd hajlatok: a Naphimnusz magamagasztalásai jutnak eszünkbe, a halhatatlan magyar élet igézete ragad meg egy pillanatra bennünket. Távozóban visszatekintünk a Paradicsomra: tetején vasból kovácsolt rózsacsokor, amelyből kereszt sarjadzik ki. Csakugyan: a rosa mystica illata járja át az elmélázó, Ázsiát és Umbriát idéző zalai tájat.
|