Eger Heves megye és az Egri főegyházmegye székhelye a
Bükk-hegység déli lábánál.
A Mária-tiszteletnek Egerben középkori gyökerei vannak, ám
az a török hódoltság miatt hosszú időre elenyészett. Esterházy Pál
a XVII. század végén ezt írja róla: „Egerben az Apácza Aszszonyok Klastromában is tiszteltetett egy csudálatos Boldogságos
Szűz képe, kihez nagy búcsújárások is voltanak régebben, most
az-is a Pogány Ellenség miatt tellyességgel semmissé lett, és
a szentképet, el-szaladván onnét az Apácza Szüzek, nem tudhatni
hová vitték . . ."
A török alóli felszabadulás után 1698-ban a rend ausztriai tartományából szerviták telepedtek le Egerben. Mais álló rendházukat
1728-1738 között építtették. Felújították a máriás búcsújárást is,
a rendi szellemnek megfelelően a Fájdalmas Anya tiszteletére.
Az egyházi feljegyzések és a fogadalmi tárgyak tanúsága szerint
számos imameghallgatás történt e helyen. Főleg Heves, Borsod,
Abaúj, Nógrád és Gömör katolikus magyar népe zarándokolt ide.
A búcsúsok száma mais meghaladja a tízezret.
A búcsú - ahogyan nevezik: fájdalmas búcsú, servita búcsú
- a környező egri utcák lakosságának is nagy ünnepe. Családi
összejövetelt, vendégséget is tartanak ilyenkor. A zarándokok egy
része máig fekete ruhában érkezik, ezzel is a Fájdalmas Anya tiszteletét akarják hangsúlyozni.
A búcsú idején a szervita templom körüli utcákban kirakodóvásár van. Századunk közepéig viasz fogadalmi tárgyakat is árultak
itt, amelyet betegségük gyógyulásáért a zarándokok felajánlottak
Máriának. Ennek helyi neve tetem volt.
Az egri - Szent János evangélista tiszteletére szentelt - érseki
bazilika, főszékesegyház Hild József tervei szerint 1832-1836
között épült. (Itt jegyezzük meg, hogy Eger város címerében a sas
a bazilika és a város védőszentjét, Szent Jánost szimbolizálja.)
Magyarország második legnagyobb temploma. A sok értékes
alkotás, kép, szobor, mellékoltár között a helyi tájékoztatók igazítanak el. Itt, a Pócsi Mária-mellékoltáron őrzik azt a korporálét,
amellyel a Mária-ikon könnyeit letörölték. A korábban itt állt
barokk székesegyházból említésre méltók Szent István és Szent
László királyok nagyméretű képei, a jeles egri barokk festő, Kracker János Lukács (1717-1779) művei. (A festő sírja is Egerben
van. )
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 56.old.)
|
Énekfüzet az egri servita búcsúhoz
Reor.: Barna G.
Az egri servita búcsú kirakodóvásárának
alaprajza 1983 szeptember 17-19-én
Nagy Sándor gyűjtése alapján (ENA 2827-84)
Molnár V. József: A Hétfájdalmú Szűzanya búcsúja
Előadás, Örökség Népfőiskola XIV. Találkozója, Eger, 1993. IX.
|
Fájdalmas Anya Plébánia
3300 Eger
Szaicz Leó u. 7.
Tel.: 36/313-687
1.Szomorú nap van ma, hív keresztények,
Fájdalmas Szűz napja, melyre jöttetek,
Mert az egek királyné asszonya,
Árvaságra maradt Szűz Mária.
2.Nap, hold és a csillagok gyászba borultak.
A kemény kősziklák meghasadoztak,
Midőn Jézust látták haldokolni,
A keresztfán szent lelkét kiadni.
3.Kereszt alatt áll a Fájdalmas Anya,
Szíve majd meg repedt nagy fájdalmába,
A keresztről, hogy le nem vehette,
Karjaival meg nem ölelhette.
4.Senki még nem érzett oly nagy gyötrelmet,
Amin Szűz Mária akkor szenvedett,
Nincs olyan nyelv, mely azt megmondhassa,
Milyen nagy volt Mária fájdalma.
5.Keresztről levették Jézus szent testét.
Fájdalmas Anyának ölébe tették,
Ó, hív lelkek, ha láttátok volna,
Mint zokogott fölötte Mária.
6.Drága szent sebeit, jaj, csókolgatta,
Vérbe fagyott testét mint tisztogatta,
Így szólt hozzá: méhem szép virága,
Szólj még egyszer, éltem boldogsága.
7.Nyisd föl szemeidet, lelkem rubintja,
Vesd még egyszer a te édesanyádra,
Vígasztald meg szomorú szívemet,
Aki forrón szerettél engemet.
8.Koporsóba Jézust, mikor betemették,
Szomorú pompával, hogy eltemették,
Jaj, Istenem, soha ilyen sírást,
Mint Magdolna tett, oly nagy zokogást.
9.A Fájdalmas Anya, szép Szűz Mária
Szent Fia koporsójára borulva,
Jaj, istenem hányszor megölelte,
Alig bírták elvezetni tőle.
10.Ó, Fájdalmas Anya, szép Szűz Mária,
Kérünk Téged a te fájdalmaidra,
Emlékezzél szent Fiadnál értünk,
Akik fájdalmaidról emlékezünk.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balssagyarmat, 1991. 89.old.)
|
