A Rozália-hegység lábánál, a
Vulka völgyében települt, több mint 2840 lakosú község.
Valószínűleg a XIV században alapították. 1346-ban „Faruhno" néven szerepel oklevélben. Ekkor már temploma is volt. A
falu lakossága 1571-1606-ig evangélikus volt. Az Esterházy
család birtokába 1622-ben került.
A katolikus plébánia- és búcsújárótemplom, valamint a szervita kolostoregyüttes a Hauptstrassén található.
A Mária mennybevitele templom 1347-ben már állt.
Mai barokk megjelenését 1655 és 1695-ben történt bővítésekor nyerte. A szentély egy része gótikus eredetű. A
nyugati oromfalas homlokzaton nyíló kapu szintén gótikus. Az előcsarnok
a XIX. században épült. A déli bejárat felett 1655-ös évszám olvasható, a felette lévő kőrácsos ablakok neogótikusak. A négyszintes torony ablakai lunettásak, alacsony sisakja
szegmensívű oromzatok között emelkedik.
A templombelsőben a főhajót keresztboltozat fedi, amelynek
bordái korong alakú zárókövekben végződnek. A főhajó pilléreit barokk faszobrok díszítik.
Az oszlopos főoltár 1754-ben készült. Az oltárfülkében baldachin
alatt lévő, fából faragott Madonna-szobor - az egykori kegyszobor - a XV.
század közepéről való. A mellékoltárok 1756-1757-ben készültek, rokokó ornamentika és
plasztika díszíti őket. A bal oldalin a Pietá látható, a jobb oldalin Szent
Peregrinus áll a feszülettel.
A rokokó díszítésű szószék 1756-ban készült, hangvetőjén a hit
szimbólumával.
A plasztikus díszű keresztelőkút 1700-ból való.
Néhány érdekes XVII. és XVIII. századi sírkő látható beépítve a
templom falába.
Közülük figyelemre méltó Kolozsváry Olasz Istvánnak, az egykori
várkapitánynak címeres sírköve 1658-ból.
A Szervita-kolostor a templom keleti oldalához csatlakozik. A herceg Esterházy Pál alapította kolostor
1692-1704 között épült fel, mestere Konrad Bechter volt. Egyemeletes, négyszárnyú barokk épület.
A főbejárat felett az Esterházy-címer, s az
előreugró oromzaton
az 1773-ban készült Harangos Madonna
(Kismartoni kegyszobor) látható.
A földszinten keresztboltozatos kerengő
húzódik. Az épület
északnyugati sarkán lévő kis kolostorkápolna
dísze a XVIII. század közepéről való, s a Mater Dolorosát
ábrázoló faszobor.
A rendházat 1982-ben felszámolták, az épület
ma az egyházmegyéhez tartozik.
A Scala Sancta (Szent Lépcső) vagy az ún.
„Szent Veronika
lépcső", a templomtól északra, 1699-1704
között épült fel egy
dombon. Az egymással párhuzamosan futó,
dongaboltozattal lefedett lépcsők eredetileg a templomhoz
kapcsolódtak.
A Szentháromság-oszlop (a templom előtt) 1700-ban készült.
Az oszlopot szőlőlombkoszorú díszíti.
(Forrás: Németh Adél: Burgenland. Panoráma Regionális Útikönyvek. Panoráma, Budapest, 2003. 145-146.old.)
|


Napbaöltözött Asszony, bal karján a
gyermek Jézussal, jobbján jogar.
1529-ben a Bécs ellen felvonuló
török hadak felégették Fraknóváralját,
ahol a plébániatemplom főoltárán
lévő XV. századi Mária-szobor a templomot pusztító tűzvészben sértetlen
maradt. A későbbi századok háborús
veszélyei idején is a falu népe odamenekült. Szűz Mária szolgáinak rendjét a szerviták kolostorával a templomhoz kapcsolva itt Esterházy Pál
nádor alapította 1695-ben, s ennek
következtében a már meglévő Mária-kultusz fellendült, keretében kibontakozott a búcsújárás.
A legelső XVII. századi metszet
egy nagyméretű holdsarlóval ábrázolja. Festett fa szobor, koronázott, öltöztetett. A szembetűnő holdsarló a török
fölött győztes Boldogasszonyra emlékeztet.
(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 329.old.)
|
|
A kép forrása: Esterházy Pál: Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föl tet eredeti. 1690.
A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.64.old.
|