Gál Péter József: GOMBOS - DOROSZLÓ - NEMESMILITICS
Nyugat-Bácskában szinte már szórványban élnek magyar testvéreink. A Feltámadási menet azokon a településeken haladt át, amelyek még többségében magyarnak mondhatók. Ott jártam, ott gazdagodott a lelkem: élményeim talán másokat is arra sarkallnak, hogy e sokat szenvedett falvak népét megismerjék, őket felkeressék.
Gombosba, a Szent László-patrónusú községbe a horvát-szalvóniai oldalon élő dályhegyiek vitték át Erdődnél a szárnyas keresztet. Én sajnos a fogadási ünnepre még nem tudtam odaérni, de mondták a helyiek, hogy mind a szentmise, mind a műsor és mind a népviselet szépsége miatt lélekemelő ünnepük volt. Kárpótolt viszont a délutáni esemény. Gombostól a második falu Doroszló. Délvidék legjelentősebb Mária-kegyhelye található a falu határában. Oda vitték tovább még aznap a gombosiak a feltámadási jelvényt. Máriának Doroszlón egy kéttornyú nagyon kedves hajléka áll. Szentélyének másik oldala kívül egyúttal a templomkerti kálvária golgotája. A liget aljában van a szentkút szentkoronás Madonnánk szobra alatt és évszázados hársfák között.
Odaérkezésemkor első meglepetésképpen azt vettem észre, hogy rengeteg a parkoló autó. Több száz falubéli jött ki a faluszéli kegyhelyre ez alkalomból! Gyermekek, középkorúak, idősek egyaránt itt voltak. Mindenki úgy érezte, fontos esemény részese lehet! Ünnepi egyenruhájukban fölsorakoztak a doroszlai híres önkéntes tűzoltók, kezükben fogva fúvós hangszereiket. A nép a liget padjain foglalt helyett. A helyi népviseletben ragyogó fiatalok a színpad mellett sorakoztak fel. A kegyhely golgotája ugyanis most nem szabadtéri oltáremelvény volt, hanem színpad. A gombosiak ott adták át egyszerű, méltóságteljes szavakkal a doroszlóiaknak a szárnyas keresztet, amelyet azt követően a kereszten függő Megváltónk festménye elé állítottak. Megdöbbentően szép összhatása volt ennek!
A két falunak egy a plébánosa, Verebélyi Árpád atya. Ő mondott itt is köszöntőt és rövid ismertetőt is a feltámadási menet eszméjéről, lebonyolódásáról. Színre léptek ezt követően a népviseletbe öltözött gyermekek. A tűzoltó zenekar fújta nekik a talpalávalót. Egészen rendkívüli, és földi létünk teljességét megmutató percek voltak ezek: életünk hátterében ott a Megváltó Jézus üdvözítő kereszthalála, előtte a jelenben pedig a jövő letéteményesei, a gyermekek, az ártatlanok táncolnak énekelve! Áldozatból fakad az élet! Áldozatból támad a boldogság! Képzett dramaturg se tudta volna jobban megkomponálni ezt a helyzetet!
Egy kedves fiatal hölgy, Lennert Tímea bácskai költők verseit szavalta nemzeti nagyjaink versei mellett nagy átéléssel, szépen, mívesen. Őutána egy idős néni énekelt doroszlói népdalokat, s még a női kar is szerepelt, általuk csendültek fel szent nemzeti énekeink is. Egészen szívbe markoló érzés volt, midőn a jó bácskaiak szorongattatott magyar létükben erdélyi testvéreikért énekelték: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" Csonakországiak, tudtok-e ilyen szívvel, hittel énekelni? Ezek a pillanatok azt is eszembe juttatták, hogy milyen gazemberség volt 2004. dec. 5-e előtt a nem-re buzdítás!
A kegyhelyi ünnepség után felkerekedett a nép. Hat, pompás lovakkal húzott díszes hintó állott elő. Mindegyikbe viseletbe öltözött lányok, fiúk ültek, s a mének húzta hintó vezetésével, az vitte a feltámadási jelvényt is, kezdetét vette az ünnepélyes bevonulás a falu közepén lévő plébániatemplomba. A Szent Imre-templomban nagymise következett. Az áldás előtt szólásra kért fel Árpád atya. Kénytelen voltam megvallani, hogy 2004. dec. 5-én az anyanemzet mostohaanya-nemzetként viselkedett, ám ez nemcsak a külhoni testvéreknek jelentett a szívén vágott sebet, hanem a kiskorú hozzátartozóikkal együtt véve, legalább 4 millió belhoni magyarnak is szúrt sebet okozott, ami ma is nagyon fáj. De nem feledve a gazemberek gazemberségét, előre kell tekintenünk. Mi kisemberek ezért is indítottuk el útjára a nemzeti együvétartozás és a krisztusi jövőbe vetett hit jegyében a Feltámadási menetet, amely eszmeileg egy szívet rajzol a Kárpát-medencébe. Egy jézusi sorsú népnek a szívét.
Nemesmilitics jó 30-35 km-re van Doroszlótól. A községet a török idők pusztításaiban lakatlanná vált területen a nagy szabadságharcunk utáni hosszú békeidőkben Mária Terézia telepítette újra nemes vagy hadiszolgálatukért nemességet kapott leszerelt magyar és horvát vitézekkel. Ódry, Bagi, Túry és még sorolhatnám a törzsökössé vált militicsi családok nevét. A falu a telecskai dombvonulat elején található. Verebélyi atya vezetésével kb. 25 főnyi doroszlói csoport hozta ide másnap a feltámadási jelvényt. Délután fél ötkor már izgatott készülődés folyt a plébániatemplom körül. A kisdiák citerások a főkapu mellett sorakoztak fel. A fogadók templomi zászlók mögé álltak be, a tömjénfüst is felszállott. Megérkeztek a doroszlaiak. A sekrestyéből vonultak ki a feltámadási jelvénnyel. A citerások rázendítettek a szép bácskai népi dallamokra. A templomkapu előtt történt meg a szárnyas kereszt átadása, majd együtt körmenetet tartottak a templom körül. Bent kétnyelvű, magyar és horvát szentmise következett a feltámadási menet kétnyelvű ismertetésével. Árpád atya és Egedy Antal plébános atya együtt celebrált. Nagyon örültem, hogy a bunyevácok is részesei lettek a feltámadási menetnek! Magyarul is, horvátul is szóltak az énekek, a liturgikus szövegek. Nagyon jól volt ez így, komanépek vagyunk! Szent László népei vagyunk! A mise végén egy cserkész fiú szavalta el Babits Mihály nagyon is ideillő versét, az Áldás a magyarra címűt. Egy fiatal lány talán a saját maga által írt verses imádságot olvasta fel. Az átváltoztatás előtt két szép moldvai szenténeket énekelt el Ódry Mária helyi énekesnő. Csodaszépen zengett szava a szent térben. A többi nemes, előadott gondolatra már nem emlékszem, annyi sok kincset kaptam e két napban ott lent délen. Végül egy derék militicsi családapa kötötte fel a szalagot a feltámadási jelvényre az áldásosztás előtt.
Szürkék a szavak átélt élményeim leírásához, meg nem is vagyok író. De valamit fel akartam csillantani e szakasz ünnepeiből is, hogy a kedves olvasó érzékelhesse, mennyi kegyelem árad a Feltámadái menet során a szervezők fáradozásai és hitének erejéből fakadóan!
A búcsújáró hely a Feltámadási menet odaérkeztekor.
Verebélyi Árpád atya.
Sok százan a doroszlói Mária-kegyhelyen.
Most szinte szakrális a népdal.
Most szinte szakrális a tánc.
A Feltámadási menet egyik legszebb pillanata.
Népviseletbe öltözött fiatalok kezdik a kegyhelyről való bevonulást a faluba.