A szanyiak beszámolója 2007. ápr. 16-17.
A feltámadási menetet községünk nagy örömmel és lelkesen fogadta és vitte
tovább. Büszke vagyok arra, hogy Tóth Imre plébános urunk engem bízott meg a
szervezési feladatokkal, így tevékeny részese lehettem ennek a szép
kezdeményezésnek.
Hálás dolog volt a menet szanyi eseményeit szervezni, mégpedig azért, mert a
falu lakossága még számomra is meglepő mértékű pozitív hozzáállásról tett
bizonyságot. Szany 2400 fős, tisztán katolikus község, az egész győri
egyházmegyében legendás vallásossággal. A 2004. december 5-i népszavazáson a
lakosság kimagasló arányban szavazott a kettős állampolgárság mellett. 1993
óta több mint 100 szanyi lakos járt a csíksomlyói búcsún, sokan többször is.
Még e tények ismeretében is meglepődtem azon, ahogy az emberek fogadták a
menetet. Sokan, kérés nélkül, lelkesen vállaltak részfeladatokat a
szervezésben, a szanyi események pedig többszáz lelkes résztvevő
jelenlétében zajlottak.
A falu szélén kb. 300 fős tömeg fogadta a szárnyas keresztet.
Gyalogmenetben, amolyan csíki keresztaljaként vittük a jelképet
(minisztránsokkal, csengettyűvel, templomi zászlókkal, a katolikus iskola
több mint száz diákjával, egyházi daloskörrel, a táncegyüttes népviseletes
tagjaival, hintóval, lovasokkal, lovaskocsikkal, végig énekelve) először a
volt püspöki kastélyhoz, Boldog Apor Vilmos kedvelt tartózkodási helyéhez.
Itt polgármesterünk köszöntötte a menetet, majd egy csíksomlyói búcsúi
résztvevő röviden ismertette a feltámadási menet lényegét, és elmondta, mit
tapasztalt a búcsún. A menet ezután háromtornyú templomunk elé vonult. Itt a
dalárda és az asszonykórus énekei, iskolásaink szavalatai következtek,
iskolánk három diákja átvette a jelképet a kapuvári küldöttségtől, és
elhelyeztük rajta szalagunkat. Ezt követően valamennyien szentmisén vettünk
részt. Többszáz torok harsogta a szenténekeket, száznál többen áldoztak.
Másnap kora délután szerényebb létszámmal (70-80 fővel), de nem kevésbé
lelkesen vittük át a feltámadási jelvényt gyalogosan a rábaszentandrási
evangélikusokhoz. Ők kb. százan, közel félórás műsorral köszöntötték a
menetet, elhelyezték szalagjukat, majd 48-an autóbuszra szálltunk, és Tétre
mentünk. Itt litánián vettünk részt, a plébános úr szalagot kötött fel, mi
pedig továbbvittük a szárnyas keresztet Győrbe. Percre pontosan érkeztünk a
görögkatolikus templomhoz, majd a győriekkel együtt jártuk végig a római
katolikus, az evangélikus és a református templomokat, hogy végül a
székesegyházban megyéspüspökünk áldásában részesüljünk. Ugyanitt művészi
színvonalú prózai és zenei előadásokat hallgathattunk meg.
Visszatérve Szanyra: a feltámadási menet nagyon mélyen érintette, meghatotta
az embereket. Nemcsak a magyarság és a kereszténység egységének tudatát
erősítette meg, hanem a falu összetartását is. Több szervezet és hívek
százai lettek résztvevői és így formálói. Túlzás nélkül állíthatom, hogy
felemelő volt. Mi, szanyiak nagyon örülünk, hogy a menet az idén minket is
útba ejtett. Úgy érzem, Szany a hozzáállásával méltó állomás volt.
Köszönöm, hogy részesei lehettünk ennek a kezdeményezésnek, és azt hiszem,
nem felelőtlenség, ha sokak nevében ígérem: ha tehetjük, jövőre is örömmel
veszünk részt benne.
Kívánom, hogy a feltámadási menet máshol is ilyen mértékben tudja betölteni
nemes küldetését!
Mégegyszer is köszönettel a lehetőségért