Beszámoló a 2008. évi Feltámadási menet felvidéki mellékágáról
Évek óta elmulaszthatatlan számomra a csíksomlyói búcsú programja.
Van, amikor személyesen sikerül benne részt venni, van, hogy csak -a Duna Tv jóvoltából- képernyőn sikerül bekapcsolódni az ottani eseményekbe.
Több éve hallottam először a feltámadási menetről. Nagyszerű ötletnek tartottam, és kicsit irigykedve figyeltem azokat, akiknek megadatott a lehetőség, hogy részvételükkel kifejezhessék azonosulásukat a nemes célokkal.
Beszéltem erről a balassagyarmati KÉSZ-ben -ami a városunk legnagyobb, több, mint 100 tagot számláló civil szervezete, - és a részvétel szándékát a tagság nagy örömmel támogatta. Gál Péter segítségével olyan megoldást sikerült találni, hogy ebben az évben megpróbáljuk az ország északkeleti részét, és a felvidék néhány települését bekapcsolni a feltámadási menetbe oly módon, hogy az eredeti útvonal északi ágához kapcsolódva, annak mellékága legyen.
A leágazás a felvidéki Felsőtúron eredt, majd utána Ipolybalog és fíliái, Balassagyarmat, a felvidéken vissza Ipolyvarbón keresztül Bussa, majd újra átkelve az Ipolyon Somoskőúfalu-Salgótarján , ahonnan-a Mátraverebély-Szentkúti Szűzanyát is meglátogatva - Pásztó volt a mellékág idei utolsó állomása. Az eredeti menethez Hévízgyörknél kapcsolódtunk vissza.
Úgy érzem, - bár az első évben nem túl hosszúra sikerült ez a kitérő, - talán a miénk volt a feltámadási menet legszebb szakasza, hiszen az anyaországi és az attól elszakított részeket úgy jártuk be a feltámadási kereszttel, hogy a határfolyónak kikiáltott Ipolyon át-meg átkelve, mintegy összeforrasztottuk a mesterségesen keltett repedéseket.
Már a szervezés során azt tapasztaltam, hogy a felvidéken nagyon várják ezt az anyaországi gesztust és közeledést, s első szóra nagy szeretettel és lelkesedéssel vettek részt a szervezésben, mutatták ki vendégszeretetüket irántunk.
A bussai plébános atya úgy fogalmazott, hogy míg ez a menet a felvidéken remény útja, az anyaországban a szereteté kell, hogy legyen, s a hitünk és magyarságunk az, ami mindenütt az első, és elválaszthatatlanul összeköt bennünket.
Balassagyarmatra április 10-én érkezett a feltámadási menet. Az előző stáció település Ipolybalog volt, de a közöttünk lévő, mintegy 20km-es távon -György Ferenc atya nagyszerű szervezésének köszönhetően-hét település közösségét sikerült bekapcsolni az ünneplésbe.
Így, a hozzánk este 7 órakor érkező menetben, -melyet az ipolybalogi és lukanyényei atyák vezettek - a környékbeli falvak mind képviseltették magukat. Gyönyörű palóc népviseletben, énekszóval érkeztek hozzánk, és mi a régi határállomásnál, az Ipoly hídnál vártuk őket, mintegy százötven-kétszázan.
A rendőrség biztosította a félpályás lezárást, s így a főutcán, feltámadási és nemzeti énekeinket énekelve, ünnepélyesen vonultunk be a Szentháromság templomba, mely a város szívében van. Jó volt látni, hogy a járókelők mind tisztelettel és szeretettel követték utunkat.
Az ünnepségre és a feltámadási jelvény átadására szentmise keretében került sor, melyen Molnár Zsigmond református tiszteletes úr is részt vett, Medvácz Lajos polgármester úr pedig a város nevében üdvözölte a menetet, és kötötte fel - a hazaszeretete és hősiessége okán a büszke "Civitas Fortissima" nevet viselő - város szalagját.
A komolyabb programot egy kis vendéglátás követte, s késő este köszöntünk el egymástól. Másnap, pénteken indult megint útjára a feltámadási kereszt, amit gyalogos zarándoklattal szerettünk volna eljuttatni a 30 km-re lévő Bussára.
A reggel 7 órai szentmisén még a felvidéki Apátújfalu polgármestere is köszöntötte a feltámadási jelvényt, és hozta el települése szalagját.
Az ötven fős gyalogos zarándoklat városi és magyar zászlókkal követte a feltámadási keresztet. Nagy öröm volt számunkra, hogy sorainkban fiatalok is szép számmal jelen voltak, mely a jövő reményét jelképezte.
Első állomásunk Őrhalom volt, ahol az iskola udvarán Kanyó János polgármester és a gyerekek fogadtak, majd csatlakoztak hozzánk a szomszéd településsel közösen rendezett ünnepségre.
Ipolyvarbó előtt, gyalogos hídnál a közeli Hugyag település szalagja gyarapította a feltámadási jelvény díszeit.
A Varbói katolikus templomban Zólyomi Károly polgármester úr és a falu apraja-nagyja ott volt, -az iskolások tanáraik kíséretében - s gyönyörű ünnepség keretében került sor a feltámadási menet hivatalos fogadására.
Utána a híres magyar vendégszeretetet igazolva, az egész zarándoksereget bőségesen ellátták enni-innivalóval.
Pösténypusztánál is van egy gyaloghíd, melyen 50 fő (köztük sok gyerek és idős is) érkezett Szécsényből, és csatlakozott hozzánk, így a 100 főre duzzadt csapat igazán látványos feltámadási menetet alkotott.
Csalár község már Bussához tartozik, s felemelő volt látni, hogy az emberek az utcán vártak, és nagy szeretettel, jó szóval, virággal fogadták az énekszóval érkező menetet.
Végcélunkhoz, Bussára délután 3/4 5-kor érkeztünk, ahol a plébános atya, az ottani szervező Molnár Kati, az otthonról gépkocsival érkezők, és a falusiak népes tömegével tovább bővült feltámadási zarándoklat a templomba vonult, és ünnepélyes szentmisét tartottak a zsúfolásig megtelt templomban, ahol a több helyről érkezett, sokszínű közösség a hitben, reményben és szeretetben egyesült.
A jó felvidéki testvérek nagyszabású vendéglátással feledtették az út fáradalmait, s örültünk az együttlétnek, majd autóbusszal (melynek szerencsére 2 fordulót kellett megtennie) hazatértünk.
Köszönjük, hogy részt vehettünk a feltámadási menetben, mely mindannyiunkat gazdagított.
