Gál Péter József: NEGYEDSZER IS SZÍV RAJZOLÓDIK A KÁRPÁT-MEDENCÉBE

Elindult a 2008. évi Feltámadási menet

     Kellemetlen, néha metsző böjti szélben keltünk át komppal Tihanyba mi, zamárdiak. A trianoni szenvedést is magában foglaló kálvárián azonban, mikor három órakor megkezdődött a keresztútjárás, a szél elült, bizonyára hogy segítse a nagyjából száz főnyi, Jézussal együttérző ember elmélyülését.
    A bencés atya rövid elmélkedésekkel kapcsolta össze lelkünkkel a szenvedő Megváltót. Az egyes stációk között nagyböjti népénekekkel vált magyar nagypéntekké a tér és az idő. A virágzó kökénybokrok, mandulafák és a napfény a közelgő húsvét győzelmét sugározták ránk. Fent a golgotán a feltámadási jelvény ketté vált, mert harmadnap a tihanyiakra a felső, a zamárdiakra a Feltámadási menet alsó ágának elindítása várt. A két jelvényvivő férfi megölelte egymást, áldott utat kívánt egymásnak, hogy a két ágvonal eszmeileg egy szívet rajzoljon meg a hazában, és végül pünkösdkor a sok ezer ember hitével, reményével, szeretetével kísért jelvények a Kis-Somlyón hegyén újra eggyé váljanak. Gyönyörű a szalagokkal ékes feltámadási jelvény, de szép nagypénteki dísztelen mivoltában is. Csak a belevésett jelképek mutatkoznak meg ilyenkor.
     Visszafelé a Balaton még háborgóbb volt, mint jövet. Az autókra ráhullott a becsapódó hullámok vize. Olykor egy métert dőlt hol jobbra, hol balra a komp. Néha úgy éreztük, ez az átkelés a mi személyes, 15. stációnk...
     Húsvét vasárnapra nagyon sok csapadékot ígértek a szakemberek. Már előtte, nagyszombaton is hullott a hó meg az eső, kicsi esélyt adva, hogy gyalog tehessük meg feltámadási menetünket. Szerencsére volt köztünk néhány eltökélt személy: kijelentették, ők, ha esik, ha fúj, gyalog fognak menni. Ez az erős hit és akarat megerősített még egy tucat zamárdi embert, így tizennyolcan keltünk útra az ünnepi szentmise végén. Kocsi György plébános urunk áldásadása, a szalagfelkötés, a Himnusz magasztos pillanatai után, a tévések kíváncsi kamerái mellett, és a minket szeretetükkel búcsúztató hívek között elvonulva megkezdtük zarándoklatunkat. A Jézus Krisztus-i jövőbe vetettt hit, a magyarság együvétartozásának vágya, sorsának jobbrafordulása, és a személyes, magunkba zárt fogadamaink jelentette aura lenghette körül csapatunkat, miközben a Fő utcán egyre távolodtunk templomunktól.
     Beérve az erdőbe éreztük meg először igazán azt az érzést, amely elő-előtör minden szokatlan, ünnepi cselekvés során. Kimondva egyszerűen hangzik: milyen jó, hogy részesei lehetünk ennek az élménynek... A fák között sok helyütt fehérlett még a tegnapi hó. Bő egy óra tempós menetelés után megtapasztaltuk a somogyi föld vendégszeretetét, egy másfél kilométer hosszú szakaszon, a szántóföld széli dűlőút sara rendre visszahúzott minket, persze eredménytelenül. Aztán kiértünk a bálványosi országútra, s kényelmesen besétáltunk az ősi, fehérló-áldozás hagyományáról híres faluba. A kocsma előtti asztaloknál egy kis frissítő ételt-italt vettünk magunkhoz. Jó hangulatban hagytuk el a völgyben karéjosan elterülő falut, majd egy fiatal fenyves erdő mellett elhaladva értük el a Jaba patakot. Itt egy juhásznak húsvéti jó napot kívántunk, ő is visszakurjantott, meg birkái is ránk köszöntek a maguk nyelvén, és keltikék, tüdőfűk, salátaboglárkák, ibolyák, veronikák, gyöngyikék által kinyilvánított tavaszi feltámadásban kapaszkodtunk fel az utolsó dombhátra, hogy következzék az agyagos sárral megvívandó, hosszú leereszkedés Kapoly faluba.
     A község szélén szépen felsorakoztunk a feltámadási jelvény mögé, s mint "gyakorlott" zarándokokhoz illő, méltóságteljesen vonultunk a templom felé. Mikor észrevettek minket, megszólalt az össze harang, s csak szólt, zengett, míg be nem léptünk a templomajtón. Az odavezető lépcsősor előtt megállva háromszor meghajtottuk a feltámadási jelvényt, ahogy Erdélyben ma is szokás. Délután fél négy volt. Percre pontosan teljesítettük a 27 km-es távot. Bevonulásunk után közvetlenül megérkeztek autós falubelijeink is. Megtöltöttük a kis fíliatemplomot. Bertalan Béla polgármester rövid beszédet mondott, majd felkötötte a jelvényre a kapolyiak szalagját. Búcsúzásképpen mindnyájan elénekeltük a Boldogasszony Anyánk kezdetű himnikus énekünket. Kapolynak látogatásunkkal ünnepibbé tettük a húsvétot, a polgármester úr boldogan mondta, örül, hogy végre újra teli templomban lehetett.
     Most már mindnyájan autóba szálltunk, s impozáns zamárdi konvoj folytatta útját Andocsra. Ősi kegytemplomunk szentélye legendával ékes. Angyalok hozták ide Kalocsáról a török vész elől. A kedves arcú Öltöztetős (297 fogadalomból varrott ruhája van!) Madonna szobor ma is az Angyalok Királynéjára emlékezteti a somogyi katolikus híveket. A templomban egy rövid, közös imádkozást követően csoportkép készíült, mert megörökítésre méltó, hogy húsvét vasárnap ennyi fogékony lelkű zamárdi embert indított meg a Feltámadási menet eszméje. Közrefogtuk az andocsi és zamárdi plébános atyákat, néhány villanás, s elkészültek a képek, melyek évtizedek múlva az emlékezés becses kincsei lesznek.
     Karád népdalkincséről híres, fogyó lélekszámú község. Már sajnos saját papjuk nincs. Nickl Zsolt plébánosuk összesen hat helyen szolgál, és Gamás a székhelye. Nagyon örvendtünk, hogy az ittélők a Feltámadási menet részeseivé váltak, hiszen ezzel az igent mondás által, és ezzel a találkozással talán megerősítettük reményükben őket. Húsvéti szentmiséjük végére értünk oda. A záró könyörgést követően történt meg ünnepélyes fogadásunk. Ennek keretében Herk Viktória hittantanárnő kötötte fel a szalagot a jelvényre, azután pedig feltámadási körmenetükben együtt vonultunk velük az alkonyati utcákon. Jó érzés volt látni a több száz embert, és hallani a húsvéti öröménekek zengését!
     A szertartást követően a patinás, de évek óta nem lakott plébániára invitáltak be minket a templomatyáék. Agapé várt ránk. Annyi finomság kínálta magát az asztalokon, hogy hiába ültünk hozzá ötvenen, bőséggel maradt belőle! A jó karádiak vendégszeretetéért nem győztünk köszönetet mondani. Végül még egy meglepetésben részesültünk. Markaf Attila a templom kórusából nyíló emeleti teremben megmutatta a templom és az egyházközség több évszázadot felölelő relikviáit, kegytárgyait, régiségeit. Egy személyes élményt hadd említsek: a Szent Péter-szobor kezében lévő mennyország kulcsát pár pillanatra megfogtam, hiszen Péter vagyok, a kíváncsiak fajtájából. Utólag belegondolva az jut eszembe erről, igen, idei feltámadási menetünk annyi kegyelemmel járt, hogy tényleg "kulcs közelben" átélt óráknak érzetük. Istennek hála érte!
     Halad azóta is a Feltámadási menet. Legtöbb helyen katolikus közösségek, de több helyütt protestáns testvéreink ünnepei alkotják útját. Kívánjuk mindannyiuknak azt a hitbéli megerősítést, amely nekünk, zamárdiaknak jutott! Az ilyen égi ajándék majd csendben, észrevétlenül továbbgyűrűzik térben és időben.