Tiszafüredre is eljutott a feltámadási menet

 

2006-ban találkoztam egy felhívással, kétnapos gyalogos zarándoklatot hirdetett, Egerből indultak, Miskolcra tartottak. Nagyon vágytam részt venni egy ilyen zarándoklaton, egyetlen aggodalmam volt, fogom-e bírni; 57 éves voltam ekkor.

Aztán annyira beleszerettem az eszmébe is, a jelvénybe is, hogy társakat is szereztem magam mellé. Így mentünk négy évben az egriekkel, s „kiérdemeltük”, hogy hozzánk is elhozzák ezt a szép szárnyas keresztet,

 Vállaltuk, nagy szervezésbe kezdtünk, toboroztunk. Az útvonal is változott közben, először a Tisza mentén gyalogoltunk volna. A létszám állandóan változott, volt 10 és 22 között egyik napról a másikra. Végül tizenhatan vágtunk neki a 24 km-nek, ami Poroszló és Mezőkövesd között, közúton, a falvak templomaiba betérve jött össze.

Kb. egy héttel előbb bejelentkeztünk a polgármesterekhez, mondván: hoztunk plakátot, amit kirakhatnak. Tulajdonképpeni célunk egy utolsó egyeztetés, egy kis ismerkedés volt. Sehol nem csalódtunk, pedig a pap nem is helyben lakott, a másik faluban csak református templom van, ahol a lelkész a polgármester is egyben. A mi utunk rendben volt tehát, csak éppen azt nem tudtuk, hozzánk pontosan mikor és hogyan érkezik a menet. No, megtudtuk ezt is időben.

A füzesabonyiak, papjuk vezetésével érkeztek hozzánk, fiatalok és idősek vegyesen. Ők csak 6 km-t gyalogoltak, meg Füreden még kettőt a város határától a templomig. Néhányan a város szélén fogadtuk őket, papunk a templomban szentmisével, kedves szentbeszéddel. Két nappal előtte szentelte fel érsek atya a felújított Katolikus Kör és Közösségi Ház épületét, így a vendéglátás egyszerű (és nagyszerű) volt.

Mi tizenhatan másnap végig kitartottunk, nagyon megható volt a kis falvak népének kedvessége, a mezőkövesdiek szép temploma, vendégszeretete. Hányszor énekeltük a himnuszokat ezen a napon? A székelyt leginkább a templomokból kijövet; hiába, tanulni kell még ezt a „mesterséget”!

A mieink, akik nem vállalták a hosszú gyaloglást, kikísértek minket a város széléig, s másnap aggódva kérdezgették, elfáradtunk-e nagyon. Igaz, a mi utunk nem hegyen-völgyön keresztül vezetett, mint az egrieké, talán kevésbé volt fárasztó, talán kevésbé szép tájakon mentünk, mégis úgy gondolom, lelkes híveivé váltunk mi is ennek a szép kezdeményezésnek, s folytatni szeretnénk.

Fodorné Hámori Ágnes Tiszafüred