Nekünk, zamárdiaknak már szinte természetes, hogy húsvét vasárnap a reggeli ünnepi szentmise után útnak indulunk Fonyódra, hogy ezzel a 39 km-es zarándoklattal "lendületet" adjunk a mi águnknak. A szentmise végén a kétgyermekes székely-somogyi Péter család kötötte fel a jelvényre a mi szalagunkat. Elhangzott továbbá Radványi Kálmán: Magyar Te deum című verse Kasza Krisztina tolmácsolásában. A templomi áldást követő búcsúzás az otthoniaktól mindig megható, holott tudjuk, estére újra találkozunk, no meg közülük délután jó páran utánunk is jönnek gépkocsikkal, hogy útközben némi étellel, itallal segítsenek fáradságunkat enyhítendő. Csapatunk több, mint harminc főből állt, heten jöttek kerékpárral. A legidősebb zarándok hetven felé jár, a legfiatalabb, egy fiúcska másfél évesen tartott velünk a bicikliutánfutóban kucorogva.
A szokásos szántódi és földvári szusszanás után Szárszón vártak minket először. Petkes Csaba tanár egy remek saját verssel teremtett pillanatok alatt ünnepi hangulatot - Trianon magyar fájdalma változott át minden itt élő népet átfogó krisztusi reménnyé -, és szalagfelkötésük után máris búcsúzkodtunk, mert még 23 km állt előttünk. A balatonőszödiek a határukban álló gyönyörű kegykápolnájuknál fogadtak minket polgármesterükkel az élen. Félúton voltunk. Nagyon jól esett náluk megpihenni és húsvéti finomságaikat is megkóstolni! Következett egy hosszú szakasz: Szemesen át Balatonlelléig. Eközben a vízparton haladtunk több kilométeren át, és élveztük a tavasz hangulatát és a tó illatát. Lellén plébánosukkal együtt jöttek elénk az egyházközség tagjai, és ünnepélyes fogadásunk után néhányan közülük velünk tartottak. Bogláron egy remek kis cserkészcsapat csatlakozott hozzánk, s velük együtt érkeztünk meg este hétre a hegyi templomhoz. Alattunk a tó, a horizonton a fantasztikus vulkáni hegyek! Nekünk ez a látvány minden évben csodaszép ajándék! Bent a templomban a szentmise végén átadtuk fonyódi testvéreinknek a feltámadási jelvényt. Együtt zengtük el nemzeti imánkat, aztán könnyen engedve invitálásuknak, a plébániára mentünk át egy gazdag agapéra. Lábaink a fáradságtól sajogtak, a szívünk azonban az életöröm szeretetétől bizsergett. Aláírtuk mindnyájan a zarándokkönyvet, és az égi kegyelmet jelképező szemergő esőben gépkocsikkal hazatértünk.
A Feltámadási menet alsó ága elindult.
