A kegyhely a Morva folyó keleti partján található, a Holič nevű
városkában. Eredetileg vízvár volt
itt. II. Endre adománylevelében possessio Wyvar=Újvár néven
szerepel (1234). A 16. században a
várat átépítették reneszánsz erőddé, szögletbástyákkal. Maga a váruradalom
1386-ban a Ctiboroké volt,
majd a Czober családhoz került.
1736-ban a holicsi uradalmat megvásárolta Lotharingiai Ferenc,
Mária Terézia királynó férje, és
városi jogokkal ruházta föl a községet. Építésze a várat kastéllyá
alakította át, a városkához „csatolta"
azaz négysoros sétánnyal fűzte össze (alea). A városi utca és a fasor
találkozásánál az egyik oldalon
fölépítette a majolikagyárat, a másik oldalon a kapucinusok
kolostorát és templomát, noha a
városkának már volt plébániája. Ennek ellenére az uralkodóház
szolgálatára a Habsburgok kedvelt bécsi
kapucinusai közül települtek át Holicsra.
Ez a kapucinus templom barokk-klasszicista stílű. Eredetileg
Assisi Szent Ferenc tiszteletére
szentelték föl, de később, 1786 után Szent Mártont jelölték
védőszentként. A templomhajó téglalap
alakú, a szentély (presbitérium) négyzet formájú. Ehhez csatlakoznak
a sekrestye, a gyóntatóterem, a
kápolna a hajóbenyílással, félkörös zárással. A templomban ma is megvan
még az eredeti barokk
klasszicista berendezés: három oltár oszlopos megoldással építve,
keresztkút, szószék, a kápolnában a
Fájdalmas Szűz oltára. A templom belseje is teljesen kapucinus
légkört lehelt: fehér meszelésű falak,
sötéttel színezett bútorok jellemezték. A kapucinus lelkiségnek ezek
a jelei. Később a berendezést
átfestették. Így művészi értékéből sokat vesztett. Az eredeti oltárképek,
a bécsi Millerdorfer J.
festményei ismeretlen helyre kerültek. Elveszett a húsvéti szentsír
is, Shamant J.J. császári festő műve,
ki a holicsi kastélyt és a sasvári kegytemplomot is festette.
A legértékesebb művészi alkotás itt a mellékkápolnában a Fájdalmas Szűz
(Pieta) szoborcsoportja,
oltár baldachinja alatt nehéz drapériával díszítve.
A szoborcsoport eredeti helye az ausztriai Bruck a.d. Leitha.
Jordánszky Elek szerint ez a kegyszobor
1683-1782 között a brucki augusztiniánus templomban volt a búcsús
tisztelet tárgya. Amikor II. József,
egyházüldöző császár-király eltörölte az Ágoston-rendi kolostorokat,
ezek templomát is bezáratta. A
Fájdalmas Szűz szoborfaragványát ekkor Reindler Polyxona özvegy
árverésen megvette magának és
házában helyezte el, ahol az ájtatos hívek búcsús áhítatukat
folytatták, összegyülekezve és kérve a
Fájdalmas Szűzanya pártfogását. Az özvegy fia azonban, bizonyos Dezső
nevű kapucinus atya, aki ekkor
Holicsban volt káplán, édesanyjától elkönyörögte a kegyszobrot, és
Holicsra szállíttatta a 18. század
végén.
Ez a barokk faragvány később polikrómozva lett a 19. században. A
Pieták (Fájdalmas
Szűz-szobrok) kedvelt formáját ábrázolja. Mária a kereszt alatt ülve
ölében tartja fiát. Hagyományos
öltözete befedi egész termetét, vállán palást omlik alá. Krisztus
holtteste egész terhével Mária térdein
tehetetlen ernyedtségben, alácsüngő jobb karral. Mária jobb karja
viszont Krisztus lehanyatló fejét
tartja, és fölé hajolva szomorúan nézi`arcát. A kegyszobor egész
látványa és a még fiatalnak ábrázolt
Mária arckifejezése elénk tárja a tragédia nagyságát. A pillanat
keservét, amikor ölébe helyezték a
keresztről levett Jézus holttestét, hogy végbúcsút. végyen tőle. A
kifejezett alapélmény mégsem a
kétségbeesett drámai fájdalom, hanem a csendes, belső bánat, az anya
gyásza s egyben szeretete, mely
szívét eltöltötte, és túlcsordult. A szorász a közép-európai
hagyományokra támaszkodva a Pietának
ezt a keresztény anyai, méltóságos anyai fájdalmát tárja elénk. Mind a
két testnek hozzáillő arányokat
adott. Krisztus ruhátlan testét nem telítette a naturális kínok
jegyeivel. Krisztus arcán a halál utáni
béke tükröződik. Mária nagy fájdalma nem torzító. Mária öltözete is
előkelően finom. Elfödi testét, de
mutatja báját, főként a keze és lába tartásában, ami a szoboregyüttes
egészének fő alkotó része. A
drapéria szabadon alácsüngő részei, ahol nem érintik Mária ruháját igen
finoman érvényesülnek.
A holicsi Pieta szépségét méginkább emeli az aranykorona, mely Jézus
és a Szűzanya fején van.
Kidomborítja ugyanis a két szenvedő fájdalmát és a földfeletti királyi
méltóságát.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 126-127.old.)
|






|
 A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 's az ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.25.old.
Ének
(dallama: Üdvözlégy, Szentkútnak tündöklő csillaga...)
1. Ó, fájdalmas Szent Szűz, mily szörnyű fájdalom
Érte szent szívedet, bánat,és siralom!
2. Reszketett a föld is, hol Jézust kínozták,
Mert szép piros vérét földre kiontották.
3. Keserves Szűzanya, ezt te mind szemlélted,
Nagy csuda, hogy ketté nem repedt a szíved.
4. Mert ki szent Fiadat láttad, mint kínozták,
A kíneszközökkel testét mint szaggatták.
5. Amidőn szent Fiad láttad koronázni,
És a sok tövissel fején boronázni.
6. Sebes vállaira keresztfát feltették,
Kálvária hegyre dühöngve vezették.
7. Ó, szomorú anya, véle találkoztál,
Az utca közepén együtt leroskadtál.
8. Zápormódra hulltak keserves könnyeid,
Midőn a keresztre szegezik tagjait.
9. Meghalt fiad, Jézus, te árva maradtál,
Fájdalmas Szűzanya, értünk imádkozzál.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 127.old.)
A főoltár Szent Márton oltárképe
|