Kékkő

    Kékkő a történelmi Nógrád megyében dicső múltnak örvend, szemtanúja volt nemcsak a törökkel űzött nagy háborúságoknak, hanem földesurai szomorú szerepléseinek. De legnevezetesebbé híres búcsúival vált. Kékkőt régebben Kékkőváraljának nevezték a fölötte fekvő ősvár miatt. Lakosai részint a harcias Balassa család egykori bandériumának maradványai, részint a későbben bevándorolt mesteremberekből és szolgákból állanak. A vár maga írásbeli adatok nyomán IV. Béla király uralkodása alatt, az 1230-as években hihetőleg a tatárok támadásai ellen lett fölépítve. 1556-ban a törökök puskaporral felrobbantották és aztán elhagyatottságában tönkrement. Mégis 1609-ben II. Mátyás király az ő örökös urainak visszaadta, és Balassa Zsigmond iparkodása révén új falakkal és bástyákkal lett ellátva és kiépítve. A mezőváros természetesen a vár urainak a sorsában osztozott nemcsak politikai, hanem vallási tekintetben is. S így történt, hogy midőn Balassa András 'hitet tett a protestantizmus mellett, akkor jobbágyait is erőszakosan rákényszetítette az új vallásra Lutheránussá lettek a kékkőiek, de az új hit náluk nem verhetett gyökeret, mert még a szomszédban lévő egykori katolikus plébániák (Lest, Dacsolam, Tur, Mező, Alsó, Esztergály, Szent Péter, Nagy kürtös, Közép Palojta, Pribely) lutheranizmusban mai napig megmaradtak, a kékkőiek mind visszatértek Isten népének közösségébe. Ezt a zarándoklatoknak és a hajdan virágzó szentolvasó-társulatnak és az ebből folyó Mária-tiszteletnek lehet köszönni. Ugyanez vonatkozik Felső-Esztergályra is.
     A mostani kékkői templom és plébánia az újabb időben épült. A templom 1879-ben, míg két évvel korábban, 1877-ben a plébánia. Azelőtt Kékkő Alsó-Palojtához, majd Esztergályhoz tartozott. 1759-ben építtették és ez év augusztus 24-én szentelték föl (Révay Antal püspök) az emlékekben gazdag várkápolnát Szent Anna tiszteletére. Ez időtől kezdve az ún. plébániakápolna fölépítéséig, majd ennek végromlása folytán azután is az istentiszteleteket a várkápolnában tartották meg. A főoltáron egy aranykoronás Fájdalmas Szűzanya képe díszlett. Most ez a plébániatemplom mellékoltárán elhelyezve. A kép ezüst keretbe van foglalva.
    Ezen ősi képnek eredete bizonytalan. A törökök által szétdúlt várromok között fedezték föl, és a várkápolnában helyezték el 1759-ben. Egyéb emlékek közt nevezetesek különösen a fogadalomból ajánlott szem, kéz, láb, emlő, juhok és szarvasmarhák ezűst emléktárgyai, melyet: többféle keretben elhelyezve azt jelentik, hogy az illetd ajándékozók Szűz Mária esedezése folytán rendkívüli imameghallgatásokban részesültek.
    Szintén a hagyományból tudjuk, hogy a marhavésszel fenyegetett kékkői lakosok a 18. század végén a Szent Szűz oltáránál, a kegykép előtt kerestek és találtak vigasztalást. Nevezetes továbbá a valódi Szent Ferenc-, Szt. Alajos- és Szt.Szaniszló-ereklyével ékes nagy ezüst ereklyetartó. Különösen magára vonja a figyelmet egy ezüst kép, amelyen a Balassa család tagjai egy betegágy körül összegyűlve vannak ábrázolva, térden állva, és kezükben szentolvasót tartva esedeznek a kékkői Szűz képe előtt, bizonyára az apostoli gróf Balassa Pál egészségének helyreállításáért. Balassa Pál egyike volt a nemes caládd legnevezetesebb tagjainak, aki egymaga Nógrád és Hont megyében körülbelül tizenhat templomot és plébániát építtetett saját költségén. És mivel az ő életében a keresztény erények szokatlan nagyszerűségben tündököltek, XIV. Benedek római pápa az apostoli gróf címével tüntette ki, és emléke Kékkőn sokáig fennmaradt. Őemelte az előbb említett Szent Anna-várkápolnát is, és nagy előszetetettel állíttatott Szent Anna-oltárt az új templomokban. Nem véletlen, hogy Szent Anna napján halt meg, 1771. július 26-án. Kékkőn nem sikerült nagy templomot építeni, pedig szeretett volna, mintegy koronát téve eddigi apostoli munkájára Utódai 1789-ben azt ja elutasították, hogy kegyuraságot vállaljanak. Így Balassa Ferenc horvát bán, földesúr. Kékkőn ekkor már sok nép élt, és az egyházi vezetőség sürgette a helyi lelkipásztor befogadását. Így a vallásalap lett a kegyúr. 1788-tól saját papja van Kékkőnek. Addig a várkáplánok végezték a papi teendőket. Ezek azonban a faluban laktak. Kérték tehát Esztergomot, hogy a faluban létesítsen egy kápolnát, hogy ne kelljen a várba fáradságosan fölgyalogolniuk. Ezért a 18. század második felében Esztergom megengedte a falusi kápolna építését. >>> Folytatás...

Kékkő

Modry Kamen

Szent Kereszt búcsújáróhelye