A kápolna 1723-ban épült fel, de csak 1725-ben lett felszentelve. Megépüléséről többféle legenda is tanúskodik. Ezek a történetek az 1722-es zagyvai árvízhez és az 1723-as kolerajárványhoz kapcsolódnak. Valószínűleg mind a két esemény összefügg a búcsújáró hely keletkezésével. Az egyik történet szerint egy Braxatoris nevű pesti sörgyáros a Felvidék felé utazott szekerével, azonban a megáradt Zagyván lezúduló víz kiöntött és napokig egy kis dombocskára kényszerítette az urat, aki ott ijedtében fogadalmat tett egy kápolna megépítésére… Más adatok alapján egy Král Vid nevezetű serfőző építtette a kápolnát az 1722-es pestisjárvány megszűntének emlékére. A harmadik legenda egy zagyvarónai birtokos kisfiáról szól, aki egy teknőben csónakázott a Zagyván, majd egy hirtelen felhőszakadás miatt elsodorta az ár. A gyermek csodával határos módon élve vetődött a partra Lőrinci határában, ahol az édesapja hálából egy kápolnát építtetett… Az idők folyamán a kis kápolna országosan ismert búcsújáró hely lett. Eleinte július 26-án, Szt. Anna neve napját, később a névnapot követő vasárnapot a kápolna körül virrasztással, imádkozva várta a sokszor messziről, gyalogosan érkezett zarándoksereg. A búcsús árusok száma egyre nőtt és a 30-as években elején már sátraikkal alig fértek a kápolna körül; ezért előbb a Libapástra, majd a lőrinci futballpályára lettek irányítva.
1783./1854.
Mindenki tudomására hozzuk, hogy a boldog emlékezetű XVI. Gergely pápának 1834. December 19-én kiadott és az Ordináriátus tekintélyével elismert Apostoli Leirata szerint az összes, mindkét nembeli, igazán bűnbánó hívőnek, akik, miután meggyóntak és a Szentáldozásból erőt merítettek, a Lőrinciben levő kápolnát Szent Anna ünnepén vagy annak Nyolcadán az első vesperától az illető nap napnyugtáig minden egyes évben jámborul meglátogatták és ott a Keresztény Fejedelmek egyetértéséért, az eretnekség kiirtásáért és az Anyaszentegyház fölmagasztalásáért Isten elébe kegyes imákat ontottak, minden időkre teljes búcsú engedélyeztetett. Kelt Vácott, augusztus ötödik napján, az Úr ezernyolcszászázötvennegyedik esztendejében.
(Latinból fordította: Tokodi Péter)
Roskoványi Ágoston váci püspök 1854. augusztus 5-én keltezett levelében búcsújáró hellyé nyilvánította a lőrinci Szent Anna kápolnát. Az okirat alapján XVI. Gergely pápa 1894. december 19-én kiadott apostoli leiratának megfelelően: 1. Szentgyónás és szentáldozás. 2. Szent Anna ünnepén, vagy az azt követő nyolc napon (nyolcadon) belül a hajnali első mise (vespera) és napnyugta között meg kell látogatni a kápolnát és ott az egyetértésért, az eretnekség ellen, Isten fölmagasztalásáért kell imádkozni.
A lőrinci Sz. József 1941-46 között katona volt, majd hadifogságba került. A felesége Sz. Anna és családja felajánlást tettek: amennyiben a férj életben hazatér, akkor a Szent Anna kápolnát és környezetét felújítják. A férj hazaérkezett, ezért fogadalmukat betartva 1949-1950-ben a munkálatokat elvégezték. |
Képek a 2004. évi Szent Anna búcsúról: