Sipos Balázs: Ahogy én láttam
Mikor feleségemmel elindultunk veszprémi otthonunkból, a Budapest - Máriabesnyői búcsújárásra, megvallom erős előítéletet hordoztam magamban. Tudtam ugyan, hogy Fodor Laci barátom és felesége Csőke Zsuzsa valamint Molnár András hatalmas szervező munkát végeztek, előkészítették és pontosan leírták a zarándokutat, de megvallom valahogy viszolyogtam az úttól. Megrögzött vidékiként nem vagyok egy nagy főváros járó, hát még, hogy ott gyalogoljak 25 - 30 km-t! Ez egy kicsit sok volt a számomra. Képzeletemben külvárosi gyártelepek, és autópályák közt vezető út sejlett fel.
Természetesen ilyenről szó sem volt. A Rákosszentmihályi plébániától Urbán Gábor atya áldásával 38 fővel indultunk el , (Máriabesnyőre pedig 53 érkeztünk meg ) Gábor atya Árpádföldig velünk tartott és Hernád Sándor diakónus végig jött velünk Rákosszentmihályról.
Kellemes kertvárosi részen vitt át az utunk, árnyékot adó fasorokkal övezett utcákon. Egy-egy útszéli keresztnél megálltunk, és a keresztutat mondtuk. Majd a budapesti agglomerációhoz tartozó, önálló falvakon haladtunk keresztül. Kifejezetten barátságos, békés vidéken. Nekem azonban - a helység nevéhez híven - Csömörön jött el a krízis. Elegem volt a melegből, általános ingerültség vett rajtam erőt. A csömöri szép, katolikus templomban azonban belső háborgásomon elmélkedve úgy láttam, hogy ez bizony nem más, mint kísértés. Ha ilyen érzelmi hullámzást váltanak ki az egyébként objektíve nem is oly nagy nehézségek, akkor az út végén mindnyájunkra valami nagy jónak kell elkövetkeznie. - Okoskodtam magamban. Ez utóbbi gondolat kissé ugyan megvigasztalt, de a kerepesi HÉV állomásig még elég kemény kilométerek vártak rám. ( Meg további csatlakozó zarándokok ) A HÉV megálló után az árnyas és szép Kerepesi temetőn keresztülhaladva jutottunk el Kerepesi templomhoz. Az egyik legjobb dolog a zarándoklatban az, ahogy az embert a különböző állomásokon a hívek fogadják. A Kerepesi templomnál nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Lencse Gyula kántor - teológus vezetésével a plébániaközösség először a templomba hívott minket, a szentségi Jézushoz, mivel éppen egész napos szentségimádást tartottak. Miután a lélek jóllakott, a testet is elláthattuk házigazdáink jóvoltából. Üdítő, sütemény, gyümölcs, bőven volt a nekünk terített asztalon. Rövid déli pihenőnk után tovább indultunk. Először egy nagy, árnyas ám szúnyogokkal bőven ellátott erdőbe értünk. Innen egy tágas és igencsak napsütötte rét húzódott, egészen Gödöllő városáig. Zarándokutunkra külön énekeskönyv készült, amit sűrűn forgattunk, és régi Mária énekekkel buzdítottuk magunkat és egymást a továbbhaladásra, és Gödöllőre érve már igen megfáradtunk. A kegyhely közelébe igyekeztünk szétzilált sorainkat rendezni, és úgy beérkezni. Zarándok csapatunkat észlelve a kegytemplom harangja köszöntött bennünket először. Először "Isten hazánkért" kezdetű dallal vonultunk be a búcsújáróhelyre. Gáspár István plébános atya üdvözölt minket, majd elvégeztük keresztutunk utolsó stációját, és oltárkerüléssel köszöntöttük a besnyői Szűzanyát. A 6 órakor kezdődő szentmisére szép számmal jöttek a hívek, nemcsak a környékről, de a Kárpát-medence minden tájékáról. Minket, gyalogos zarándokokat már messziről meg lehetett ismerni a tömegben egyedi járástechnikánkról. Mivel közülünk mindenkinek sajgott talpa, térde, stb. Az ember csoszogó, megviselt zarándoktársára már egy egynapos közös út után is kezd nagyobb megbecsüléssel és jóakarattal tekinteni. Hiába, a búcsújárás a test imája, lemondás és öröm egyszerre.
De hogy mire ez az áldozat, mik a gyümölcsei, az csak lassan körvonalazódott előttem. Egyénileg megtapasztalhattuk azt, amit a plébános atya úgy fogalmazott meg, hogy aki Máriabesnyőre jön, az új szívet kap. A lélek békéjét lehet itt megtapasztalni. Egy kegyhelyre soha nem szabad csak úgy "beesni" majd tovább rohanni. Hogy a lélek ráhangolódjon a "hely szellemére" legalább egy-két óra kell. Itt Besnyőn a hatalmas, árnyas és illatozó hársfák árnyékában, a szent liturgia méltóságteljes folyamatát szemlélve születik meg lelkünkben a béke.
Zarándok utunk másik gyümölcse közösségi vonatkozású volt. Kérdéseket, kéréseket vittünk a Szűzanyához. Többünket foglalkoztató kérdéskör a Máriacell és Csíksomlyó között majdan húzódó Mária-út kialakítása. Éreztem, hogy ez a zarándoklat a Mária-út kicsiben. Egyrészt, mert a fővárosunkat, az ország szívét köti össze egy Mária kegyhellyel, másrészt, mert az összmagyarság búcsújára érkeztünk, és végül, mert ez az útszakasz maga is része a Mária-útnak. Molnár András barátommal ezért este és másnap reggel is arról tanakodtunk, hogy vajon innen, Besnyőről merre vigyen tovább az útvonal. Délelőtt Majnek Antal OFM kárpátaljai püspök tartotta meg az ünnepi szentmisét. A bennünk felgyülemlett feszültséget, (mint egy jó színdarabban) Szabó Tamás testvérem rövid beszédével csak tovább fokozta. Arról beszélt, hogy nekünk kell tenni valamit, azért, hogy megmentsük a magyarságot. Sőt az eszközöket is nekünk kell megtalálnunk ehhez. Példának hozta fel a Mária rádiót és a Mária-utat. A Szentmise a körmenet és a beszéd után én már arról ábrándoztam, hogy milyen jó lesz, mikor az egész országot imádkozva végigjárjuk, az ima erejében újra egyesítjük hazánkat…
A megerősítés azonnal következett. Az álmodozásból Molnár András barátom zökkentett ki, amikor odavitt egy kisebb csoportosuláshoz, megtudtam, hogy az itt jelen levők már felmérték az utat Gyöngyös és Eger felé. Ismerik az étkezési és szálláslehetőségeket. Az Úr küld munkásokat, ha kérjük.
Már egy jó hónap telt el zarándoklatunk óta. És nyugodtan mondhatom, hogy a Mária-út szervezése újabb lendületet kapott, mi pedig lelkierőnkben megújultunk megfrissültünk.
Mostanában egyre többet hajolunk a térkép fölé, és ha családommal utazunk, egyre inkább kémleljük a vidéket, hogy vajon merre vezessen a szeptemberi, sümegi zarándoklatunk.
Hisz szeptemberben három gyalogos zarándoklat bizonyosan indul a sümegi fájdalmas Szűzanyához. Egyik a már hagyományosnak mondható Almádi- Sümeg (háromnapos) búcsújárás, egy kétnapos (Veszprém -Sümeg) és egy egynapos (Csehimindszent-Sümeg ) zarándoklat.
Erre az útra is mindenkit szeretettel várunk.
