Egy régi népszokást szeretnék feleleveníteni a kedves olvasóknak, ami sajnos kezd eltűnni mindennapi életünkből. Tudom, hogy ahány település, annyi szokás, mégis szeretném, ha egy kicsit összefoglalhatnám a templomokban napjainkban is fellelhető díszes állványon lévő Mária szobroknak jelentőségét.
Ezt nevezik hordozható Mária szobornak. Egykor, de még ma is a búcsús menetek, körmenetek pompáját emelik a különféle hordozható szobrok. Főleg Máriát ábrázoló alkotásokat találunk köztük, de gyakran Jézus Szívét is. Szerepük inkább a különböző egyházi ünnepek körmeneteiben fontos. A szobornak körmenetek, így búcsújárás alkalmával való hordozására szerveződött a Mária-lányok társulata. Tagjait mindig a település legtisztességesebb családjaiból választotta ki a közösség vezetője azt a 4 vagy 8 lányt, akit erre alkalmasnak talált. Vannak helyek, ahol már kislány korban elkezdődik a nevelés erre a komoly szolgálatra. Már nagyon apró lányokat is beállítanak a körmeneti menetbe, hogy korának megfelelő méretű lobogót vihessen, és ahogyan növekszik, úgy kerül egyre közelebb ahhoz, hogy a szobor a vállára kerüljön. Mikor elérkezik az idő, hogy Szűz anyánk szobrát vihesse, az egyházközség előtt fogadalmat kell tennie, hogy tisztességesen ellátja feladatát. Nagyon fontos szerepet töltöttek be ezek a lányok a falu életében, mert példamutató magaviseletükkel és erkölcsi tartásukkal a közösség minden tagja tiszteletben tartotta őket. Ám ez a hivatás a családnak komoly anyagi megterhelést okozott. A legfontosabb volt a ruha, ami általában a mindenkori mennyasszonyi viselet átkötve kék szalaggal és egy díszes koszorú/párta, egyes vidékeken csizma. Ennek előteremtése a család feladata volt. A gyönyörű kézzel hímzett kötények, kendők stb. óriási értéket képviseltek akkor és képviselnek napjainkban is. Máriás lánynak csak férjhezmenetelig szabadott lenni. A templomba már a férje oldalán vonult be, de még az esküvői ruhán (a 60-as 70-es évekig népviselet, majd a modern, divatos ruhák) még ott volt a kék szalag. A ceremónia elején elbúcsúztatták a csoportból a házasulandó tagot, majd a pap vezetésével elment a Mária oltárig, ahol levette a kék szalagot és leterítette az oltárra. Megköszönve égi édesanyjának az eddigi oltalmát és kérve az élet nehézségeihez védelmét és támogatását. Ez alatt a közösség tagjai énekkel búcsúznak el tőle:
Amíg szívem dobog Szűz Mária.
Nem szűnik szeretni téged soha.
Szívem szerelme hódolat szaván,
Sóhajt fel hozzád, üdvözlégy Anyám!
A közösség életében jelentős alkalom volt, amikor a falu apraja-nagyja felkerekedett és elindult a búcsúra. Az egész hét készülettel telt, a lobogók tisztítása, a ruhák rendbetétele és még sok-sok tennivaló addig, míg meg nem szólal a templom harangja, és útnak nem indítja Isten zarándok népét. Távolságtól függően egy-két, sőt több napot is mentek, mígnem a kegyhely határához el nem értek. Ott megmosakodtak felvették ünnepi viseletüket, felsorakoztak és énekelve vonultak a templomba. Elől a kereszt, lobogók, hordozható szobor (szobrok) és a hívek. Az egyik legmeghatóbb pillanat, amikor két Mária-lány csoport találkozik. A szobrokkal, egymással szembe álltak és három lépést léptek előre és az első két pár megpuszilta egymást, majd három lépést hátra és fejhajtás. Ezt háromszor kellett megtenni minden egyes csoporttal egyenként. A búcsú végén az elköszönés is hasonlóan történt.
A vezető, akit Mária-anyának, Mária-dajka stb. neveztek komoly felelőséggel, irányította a csoportot. A szobrok virággal díszítése, helyenként öltöztetése az ünnep liturgikus színeinek megfelelően, a márialányok felügyelete mindig a vezető feladata. Körmeneteken, zarándokutakon fekete ruhában a lányok mellett halad.
A szokások, hagyományok sajnos az idő múlásával és a kor értékrendjének változása miatt hamar eltűnnek. Ez vonatkozik sajnos a Máriás-lányokra is. A falvak "modernizálásával" a fiatalok már nem találják fontosnak e hagyományok ápolását és tovább vitelét. Még azonban egy pár helyen dacolnak a kor "értékrendjével" és őrzik a hagyományokat. Nevelik a gyerekeket az erkölcsös életre és a keresztény értékrendek megőrzésére. Remélem sok olvasóban szép emlékeket ébresztettem fel és kérem, azokat a településeket, plébániákat, ahol még híven őrzik ezt a szép hagyományt, jelentkezzenek nálam, mert szeretném feltérképezni a még létező közösségeket, és kérem azoknak a jelentkezését is, akik szeretnék feleleveníteni a Máriás-lány közösséget, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá én nagyon szívesen, segítek.
Cím: 2100 Gödöllő-Máriabesnyő
Tel: 06-28-421-751
Bese Gergő Péter