Ószandec

Stary Sšcz

Szent Kinga kegyhelye

     Ha Budapest-Miskolc-Tornyosnémeti-Piwniczna útvonalon közelítjük meg Lengyelországot első és egyik legfontosabb zarándokhelyre jutunk el - Stary Sšcz-ba. Maga a város is megérdemel egy pillantást, mert múzeumváros (8600 lakos). Az első említés 1189-ből származik a városról. A kolostort, ahol Szent Kinga (II.Béla és Kunigunda lánya) élt, 1273-ban alapították. Gyönyörűen megmaradt középkori felépítése a városnak. A főtéren, s környékén sok fából készült műemlék épület található. Múzeuma, temploma is megtekintetésre érdemes, de a legjelentősebb műemléke a városnak a klarisszakolostor és templom. Az első templom ezen a helyen 1285-ban épült, a jelenlegi 1322-ből származik és gótikus elemeket megőrizve barokk templom (XVII. században átépítve). A templom nyugati falát szobrok díszítik (XVII század), Szent Kinga férjét, Szemérmes Bolesław, lengyel királyt és szentháromságot ábrázolják. A templom főoltára 1696-ból származik, s olasz művész Baltazar Fontany műve. A két mellékoltárt szintén ő készítette. A szószék 1671-ből származik (6 m magas) s figurális díszítésben bővelkedik. Tetején Szűz Anya alakja látható. A barokk hajóból a gótikus kápolnába vezető bejáratot vasrács zárja el. Az oltáron áll Kinga felöltöztetett figurája XV. századból s kezében kis koporsóval relikviáival. A szentélyben megmaradt Kinga szarkofágja is, amelyben a szent földi maradványai teljesen a boldoggá avatásáig nyugodtak.
Szent Kinga kápolna oltára, 17.sz., a szent faragott hársfa szobrával, alatta egy fülkében Szent Kinga erekjéi

Szent Kinga kápolna bejárata a templomból

Fotó: Nagy Géza

Hasznos információk:
Kolostori templom látogatása:
Októbertől áprilisig turistacsoportok csak saját idegenvezetővel látogathatják templomot. Nyári szezonban, májustól szeptemberig templom biztosít idegenvezetést (nem kötelező).
A templom 9.00 és 17.00 között megtekinthető.
Hétfőn és ünnepnapokon misék és szertartások miatt zárva van.
Kinga Háza-Múzeum
A múzeuma kolostor udvarában található. Szakrális emlékek gyűjteménye, ebben Szent Kinga kultuszához kapcsolódó emléktárgyak tekinthetők meg.
Nyitva tartás:
Május-október között 9.00-17.00-ig, szombaton 9.00-13.00-ig.
Vasárnapon a múzeum zárva van.
Belépők: belépődíj nincs, adományokat szívesen fogadnak.

(Forrás:
http://www.polska-tourist.info.hu/dellengyel/zarandok.html)
Szentmisék:
Hétköznap: 6.30 és 18.00
Vasárnap és ünnepnap 7.00, 8.40, 11.00, 17.00.
Szentélyben: szombaton 10.00
Szent Kinga kilenced hétfőnként az esti mise után
Fatimai szertartás: minden hónap első péntek 17.30-21.00

Fotó: Nagy Géza

Fotó: Nagy Géza

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

ÁRPÁDHÁZI BOLDOG KINGA
Július 24.
*Magyarország, 1224. +Stary Sacz (Ószandec), Lengyelország, 1292. július 24.
Kinga is láncszeme annak a több évszázadra terjedő kapcsolatnak, amely a Krisztus hitére tért lengyel és magyar nép között szövődött. Pedig élete folyása eleinte egyáltalán nem irányult Lengyelország felé.
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként látta meg a napvilágot. Testvére volt Árpádházi Szent Margitnak. Szülei és atyai nagynénje, a Türingiába szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szalóme példás hitéletének hatására maga is mélyen vallásos volt gyermekkorától fogva. Főleg Szalóme hatása félreismerhetetlen életének későbbi alakulásában. De megérinthette fogékony lelkét a 13. század nagy egyházi mozgalma, a kolduló rendek alakulása is. IV. Béla udvarában mind a domonkosok, mind a ferencesek szívesen látott lelkivezetők és tanácsadók voltak. Így juthatott Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.
Nem is sejtette, hogy életéről mások már tárgyaltak -- nélküle. A lengyel származású Szalóme vetette föl a Boleszláv krakkói és szandomiri herceggel való házasság gondolatát az öt éves Kinga szüleinek. Ők azonban akkor még hallani sem akartak róla: előkelőbb, nagyobb tekintélyű férfit szántak leányuknak. Midőn azonban a tatár hordák vészfelhői tornyosultak az ország egére, többé nem a dinasztikus tervek, hanem a gyorsan és közvetlenül kapható katonai segítség lett a döntő szempont. Így azután 1239-ben igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének, és leányuk pár napos vívódás után beleegyezett akaratukba. Talán éppen Kálmán herceg és Szalóme józsefházassága lebegett a szeme előtt, s bízott benne, hogy ha Isten sugallta neki szüzessége fogadalmát, lehetővé teszi majd annak teljesítését az új életformában is. Krakkóba vezető útja az akkori Észak-Magyarországon és Szandecen keresztül valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezrek kíváncsiságát ébresztette föl.
Az országra szóló esküvő és lakodalom után nem egykönnyen sikerült királyi férjét rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat. Mindkettejük buzgósága segítette elő 1253-ban Szent Szaniszló, Krakkó hajdani vértanú-püspöke (+ 1079) szentté avatását. A tatárok a muhi csata évében Lengyelországon is végigszántottak. A királyi pár előbb a szepességi Podolinba menekült, majd a Dunajec bal partján épült Csorsztin sziklavárában húzta meg magát. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apjától kapott bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka).
Férje hosszabb betegeskedés után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Jolán húga társaságában -- aki fél évvel előbb szintén megözvegyült -- abba az ószandeci klarissza zárdába lépett, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották. 1287-ben egy tatár betörés elől ismét Csorsztin sziklavárába menekült, nővértársaivai együtt. Az ostromlókat Baksa Simonfia György vitéz és maroknyi magyar csapata futamította meg egy éjjeli rajtaütés alkalmával. A szandeci kolostort a tatárok földúlták, és Kingának 63 évesen az újjáépítés munkáját kellett irányítania...
E sok viszontagság bizonyára szintén hozzájárult életereje felőrlődéséhez. 1291 őszén betegeskedni kezdett, és 10 hónapi betegség után 1292 júliusában állapota válságosra fordult. Maga kért papot, hogy szentségekkel megerősítse, majd július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján befejezte áldásos földi pályáját. Még holtában is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét: cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek 3 napig titkolták főnöknőjük halálának hírét... 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta Kingát boldoggá. Öt évvel utóbb pedig XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette.
,,Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet.'' (Kinga édesanyja látomásban hallotta e szavakat, kevéssel a szülés előtt.)
Amikor a tatárjárás után hazalátogatott, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is. A kíváncsiság levitte őket az egyik aknaszlatinai tárnába is, amelyet később róla neveztek el Kunigunda-tárnának. Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. De mindjárt eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, ún. főtt sóval kénytelenek beérni. Felhasználva az alkalmat így szólt atyjához: ,,Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.'' A király tüstént teljesítette leánya kérését. Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Amikor később megnyitották a wieliczkai sóbányát, az első kitermelt sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét.
Istenünk, ki Boldog Kingát elhalmoztad édességed áldásával, és szüzességét a házasságban is megőrizted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy tiszta életünkkel mindig a tieid lehessünk!
(Forrás:http://www.katolikus.hu/szentek/0724.html)

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Géza

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Kósa Károly

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Kósa Károly

Fotó: Nagy Zoltán


Szent Kinga márványoltára
(1661)



Vígasztaló Mária oltár
17.sz.


Fotó: Kósa Károly
A szentély


Szószék

Orgona
Fotó: Nagy Zoltán



Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán

Fotó: Nagy Zoltán


Vissza a kezdő oldalra