FELSŐRÖNÖK TÖRTÉNETE

     A Vasi - dombsághoz tartozó települést a poliocén dombvidék Rába völgyére néző peremén, 222 méter tengerszint feletti magasságban található. A községen áthalad az Ausztriába eredő Felsőrönöki - úgynevezett - Templompatak, mely jobbról az országhatár közelében felveszi a Sánta - patakot, majd közvetlenül a falu felett a kemény - hegyi ér vizét, s a falu alatt torkollik a Leány-patakba. Legmagasabb pontja a 302 méter magas Keményhegy.
     A település déli szélénél halad a 8-as számú főút, a Berekben pedig a Szombathely-Szentgotthárd vasútvonal. 1950-ben Rönök néven Alsórönökkel egyesítették Felsőrönököt.
     Írásos emlékeinkben az alábbi felsorolások ismertek:
     1336-ban Felseurgunuk, 1469: Felrewnek, 1548: Felsewrennek, 1588: Fessew Rewnek, 1602: Rennek, 1649: Felsőrönök, 1744: Ober-Radling, 1907: Felsőrönök.
     A XV - XVI. Század folyamán a Hermáni, a Hosszútóti, a Tharródy, a Batthyány, a Czakó, a Zámbó és a Chuthy családok birtokolták a községet. 1468-ban I. Mátyás Hermáni Baldon fiainak, Jánosnak és Lászlónak hű szolgálataikért ad itt birtokot. 1538-ban összesen 8 és fél portája és három szegény portája van a falunak. A jobbágyporták száma rohamosan növekedett, mert tizenegy évvel később csupán a Batthyány és a Tharródy birtokrészen 11 jobbágyporta, 11 zsellér, 2 új ház, 2 elhagyott porta volt, valamint a fél portával rendelkező bíró.
     1550-ben I. Ferdinánd Batthyány Ferencnek adta zálogba Németújvár várát és tartozékait a hozzátartozó helységekkel együtt, a felsorolásban találjuk Felsőrönököt is.
     A legrészletesebb képet a faluról a XVII. századi források nyújtják. Ezek felsorolják az egész határt. Tudósítanak a telkek nagyságáról. A Kazó-féle egyházlátogatási jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy Rábakeresztúrral közös plébánia volt. A forrás szerint van a községnek iskolája. Temploma a község fölötti hegyen épült, védőszentje Szent Imre. Felsőrönök népessége 1787-ben 490 fő. A teljes úrbéri földterület 156 holdat tett ki, ebből 118 hold volt szántó. Borkimérésük egész évben van, szőlőhegyük nem nagy, 31 hold.
     A kedvező szaporodás folytán 1890-re 935 fő a lakosság száma, 1890-től az egyesítésig eltelt 60 esztendőben nemhogy megállt a népesség száma. Hanem 370 lakossal csökkent. E csökkenésben jelentős szerepe volt a II. világháborúnak. Lakói közül 706 volt 1941-ben német. Több család Ausztriába távozott, mások az iparosodó Szentgotthárdra költöztek, de sújtotta Felsőrönök lakosságát a kitelepítés is, mely fájdalmas és szégyenletes, barbár tett volt.

AZ ŐSI TEMPLOM

     Már az Árpád-korban volt itt templom Szent Imre tiszteletére. 1452-ben Kelemen a plébánosa. 1618-tól előbb a református, majd evangélikus lelkészek működtek a községben. 1652-ben a templom újra a katolikusoké. 1674-ben az egyházközség a csákányi plébániához tartozott.
     1698-ban a Kazó-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv leírja, hogy a templom a falun kívül áll, kb. 4 stádiumnyi távolságra. A régi katolikusok Isten dicsőségére és Szent Imre Magyarország hercege tiszteletére kelet felé építették. A templom cseréppel fedett, tégla padozatú. Nagyságát tekintve: tágas. Kórusa fából, szószéke kőből készült. Megfelelő ülőhelyekkel van ellátva. Két oltára van, amelyek közül a nagyobbikat valószínűleg 1696-ban állították fel. Ennek közepén a Szentháromság képe látható, felül Szent Imre képével díszítve. A másik oltárt Szent Imre tiszteletére készítették. Mindkét oltárnál misézéshez megfelelő oltárkő van.
     A szentély bolthajtásos, a többi lécből összeállított kazettás mennyezetű, több színnel festett. Sekrestyéje bolthajtásos, téglaburkolatú, a templomhoz hozzá van építve. A templomnak nincs keresztelőkútja és gyóntatószéke. A templomszentelés napja pünkösd harmadik napján (pünkösdhétfőn) van.
     1898. november utolsó vasárnapján a viharos szél Szent Imre Felső-Rönök templomát megbontotta, s fedelét felemelte. A plébános éppen szentbeszédét kezdte, amikor vakolat és tégladarabok kezdtek hullani, néhány hívőre nagyobb darabok estek, s kisebb sérülések történtek. A megrémült hívek erre kitódultak a templomból és a tolongásban kilencen szenvedtek sérülést. Az ősi falak évszázadokon át, állták az élet viharát. Közel 900 éves templom, amely híres búcsújáróhely, mára elfáradt, megrogyott, az idő vasfoga kikezdte. 1698. december első napjaiban a plébánia-templom műszaki vizsgálata megtörtént, roskadozó állapota miatt életveszélyesnek nyilvánították. A szentgotthárdi főszolgabíróság az alispán távirati rendeletére bezáratta, és abban az istentisztelet tartását betiltotta, az épületet korláttal körbekerítette. A plébános felhatalmazást nyert főpásztorától, hogy az iskolában és a szabadban tarthassa meg az istentiszteletet. Ezután szorgos, imádságos munka, s tervezés következett.

AZ ÚJ TEMPLOM

     Alapkő letétele 1902. november 9-én, vasárnap délelőtt történt. Az ünnepélyes szertartást Baumgarten Ferenc címzetes kanonok és kerületi esperes (királyfalvi plébános) végezte, Bartl József szentimrei plébános segédletével, igen nagyszámú hívő közösség jelenlétében.
     Az egész ünnepi istentisztelet mozsárdurrogások között az épülő templomrész alapjain a szabad ég alatt folyt le gyönyörű időben. A leendő főoltár helyén rögtönzött oltár volt fölvirágzott fakereszttel. A szentélyt tűzoltóság állta körül, a talapzaton Baumgarten esperes mondta az ünnepi beszédet. Hangsúlyozta ez alaklom jelentőségét, rendkívüli fontosságát, továbbá elmondta, hogy a templom a vallásalapból épül fel.
     Köszönetet mondott Széll Kálmán miniszterelnök képviselőnknek és Wlassich Gyula miniszternek, valamint méltatta gróf Kornis Emil nyug. min. tanácsos közbenjárását az ügy érdekében.
     A szónoklat után a főoltár mögötti alapzatban meghagyott mélyedéshez lépett az esperes, s egy négyszögű kődarabra 5 keresztet karcolt késsel, négyet a felső lapjának négy sarkára, egyet a közepére. Ezután beletett a mélyedésbe egy vasládikát, melyben üvegbe zárva az alapító oklevél és a korabeli pénzek vannak.
     A korabeli tudósításokból megtudjuk, hogy az istentisztelet után, mely kb. két óra hosszig tartott, nagy agapét adott Bartl plébános, trombitás zenekar hangjai mellett.
     A templom tervezője a budapesti okleveles építész BAUMGARTEN SÁNDOR.
     Az építési szerződés 1900. június 6-án kötetett.
     A templom Lang József szentgotthárdi építőmester műve, vármegyénk nevezetessége volt. Műszaki ellenőr László Sándor műépítész kir. mérnök, a szombathelyi Magyar Királyi Állami építészeti hivatal alkalmazottja.
     A templom plébánosa Bartl József, akihez még négy község tartozott: Borosgödör (Inzenhof), Jakabháza, Rábafüzes és Sándorhegy.
     A templom védőszentje: Szent Imre, a lelki tisztaság apostola, a magyar ifjúság védőszentje, Szent István királyunk fia.
     Az építés költsége 100 000 koronába került, amelyet a vallásalap építetett. Berendezéseinek költségeit az egyház fedezte.
     A kőfaragó munkákat olasz mesterek végezték. Pénz és anyag hiányában a befejezési határidőt többször kellett módosítani. A templom felszentelése 1904. pünkösdjén volt. A három harangot Temesváron Novotny Antal műhelyében készítették. A harangok felett a toronyban rések vannak, ezek megakadályozzák a harangzúgás egybe olvadását. A templom hossza 35 méter, szélessége 15 méter, magassága 17 méter, a kereszt teteje 35 méter.
     A templom felszentelése után 1951. december 9-ig ISTEN dicsőségére és a hívek örömére szolgált. Ekkor már keserves volt az élet. Kőmíves János plébános menekülésre kényszerült, mivel a II. világháború után a fegyverek elnémultával egy másik harc lángolt föl, mely az Egyházat akarta megsemmisíteni. A plébános már hosszú ideje a likvidálásra szánt egyháziak útját járta, s hajnali letartóztatása elől, 1951. december 9-én, 18.30-kor hazája elhagyására kényszerült. Az eddigi kutatások alapján 1944 - 1977 között 191 magyar katolikus egyházi személyt fosztottak meg az életéről, koholt vádak alapján.
     1951-ben a templom, a plébánia, gazdasági épületeivel jó állapotú volt. Több, ma is élő falubeli, a községből kitelepített, vagy önként eltávozott elmondása alapján a templom belseje csodálatos volt, berendezése hibátlan, külső vakolata kissé kopott.
     A plébániát, templomot lezárták, az akkori tanácsi alkalmazottak leltárt készítettek és ettől kezdve nemcsak az idő vasfoga, hanem ami szomorúbb VANDÁL kezek teljesen TÖNKRETETTÉK, MEGGYALÁZTÁK ÉS KIFOSZTOTTÁK. Statikai állagát leszámítva, minden porcikájában lerombolták, megbecstelenítették.
     1989-ben maga a látvány hangosan kiáltó mementó, FÉLELMETES ROM.
     A plébánia épületet az alapokig széthordták. A két temető márvány sírköveit hozzátartozóik többször kérték, hogy elszállíthassák, de a kiemelt határzóna miatt a Belügyminisztérium nem engedte. Csak külön engedéllyel lehetett e területen közlekedni, mégis eltűnt minden. A szemtanúk szerint, a régi rend őreinek lelkén sok gaztett szárad. 1971-ben a megyei egyházügyi tanácsos közölte, hogy a Belügyminisztérium és a Megyei Tanács végre konkrét intézkedést kíván tenni, a templomot le kell bontani. Ajánlatokat kellett kérni a megye építőipari vállalataitól, szövetkezeteitől a templom lebontására. Az 1971. júliusában felkért vállalatok kapacitás hiányára hivatkozva nem vállalták a bontást.
     A nyolcvanas évek elején Burgeland népe nem nézte tovább tétlenül a határtól néhány méterre lévő templom pusztulását. Megalakul egy bizottság: "MENTSÉTEK MEG A SZENT IMRE TEMPLOMOT!" jelszóval. 1986-ban kezdődtek az első tárgyalások a hatóságokkal. Osztrák és magyar együtt imádkozik, hogy újra épüljön föl a rönöki templom Isten dicsőségére. 1988 májusában lebontják a vasfüggönyt. Most már magyar hívek is közelről megnézhetik a romtemplomot. Majd 1989-től, a kommunizmus diktatúrájának bukása után új fejezet kezdődik a templom történetében. Rendszeressé válnak a templom mellett az istentiszteletek, osztrák és magyar hívek részvételével.
     1990-ben létrejött egy megállapodás az Osztrák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság, valamint az egyházi megegyezés az eisenstadti és a szombathelyi püspökség között a templom újjáépítésére és az újbóli istentiszteletek tartására. A kivitelezés végrehajtására az eisenstadti és a szombathelyi püspökség építési bizottságának tagjai kaptak megbízást.
     1990 szeptemberében kezdődtek a munkák. A templom építésével egy időben megtörtént az egyik temető feltárása is. A renoválás három építési szakaszban történt. A födém és tetőzet építése, a torony helyreállítása, külső és belső munkák a falakon. A régi berendezés nem lett újjáépítve, hanem a mai kor igényeihez igazították. A liturgikus tér a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjainak szellemében lett kialakítva. A torony keresztjét II. János Pál pápa első magyarországi látogatása alkalmából, 1991. augusztus 19-én, a szombathelyi repülőtéren tartott szentmiséjén áldotta meg. Ezt a keresztet Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, 1991. szeptember 14-én, helyezték fel a torony sisakjára.
     AZ ÚJJÁÉPÍTETT SZENT IMRE TEMPLOM FELSZENTELÉSE 1992. SZEPTEMBER 20-ÁN TÖRTÉNT.
     Az ünnepi szentmisét Dr. Konkoly István szombathelyi, és Dr. Stefan László eisenstadti megyés püspökök vezették több ezer hívő jelenlétében. A felszentelés óta a rendszeres heti szentmiséken kívül sok ezer hívő és kiránduló megfordult a templomban külföldről és belföldről egyaránt.
     A templom orgonáját 2004. szeptember 18-án szenteljük fel, amikor megemlékezünk az egykori templom felszentelésének 100 évfordulójáról.
     MINDEN EMBERNEK, KI ÁLDOZATOS ÉS IMÁDSÁGOS MUNKÁJÁVAL ÉS ÖNZETLEN ADOMÁNYAIVAL HOZZÁJÁRULT, HOGY ÉPÜLJÖN FEL E TEMPLOM ISTEN DICSŐSÉGÉRE, KÖSZÖNETET MONDUNK!