Zarándoklat a hazáért

Szt. Istvántól a Magyarok Nagyasszonyához 2005 szeptember 9-14

Döntöttünk ! Urbán Gábor atya áldásával családunk 2 gyermekkel Barbival és Orsival és egy nagymamával elindult a Veszprém – Sümeg, Balatonalmádi - Sümeg gyalogos zarándoklatra, hogy hitünkért áldozatot hozzon, és tanúságot tegyen. A mintegy 90-95 km-es utat péntek reggeltől vasárnap fél tízig tettük meg mintegy 70- en. A zarándoklatot a balatonalmádi Szt. Imre Plébánia és a Veszprémi Cursillo mozgalom szervezte. E szép hagyományt 2004-ben élesztették újra, s szeretnék minden évben megismételni ezt az utat.

Első nap :

Mi Vemprémből indultunk és a Magyarok Nagyasszonya templomban Shall Tamás atya áldásával keltünk útra fél hétkor. A Regina Mundi templomnál állt össze a veszprémi kereszt alja. Igy végül 22-en indultunk el, velünk volt 2 Néris fiú – Huszár Domonkos és Kristóf, akik szüleik nélkül is kitartóan, és hősiesen tették meg a hosszú utat.

A zarándok csoportot a kereszt és a zászló vivők vezették – középen az énekes emberünk Sípos Balázs, aki hol énekelve, hol dobolva, hol furulyázva segített – legvégül a sereghajtó , aki segítette vagy éppen bíztatta a lemaradókat. Ő volt a Fodor Laci, aki néha maga is bíztatásra szorult. Éjszakai – másnapi csomagjainkat veszprémi és almádi barátaink vitték kocsikkal a következő szállás helyre. Hét óra után már nyüzsgött Veszprém belvárosa. Az emberek igyekeztek munkahelyükre a gyerekek az iskolába és mi büszkén vonultunk át közöttük. Sokan furcsállva, néhányan érdeklődve, s volt aki bíztató mosollyal nézett utánunk. Veszprémből kiérve bevetettük magunkat az erdőbe. Mezőkön, réteken gyönyörű falvakon, régi címeres házak között haladtunk. A helybéliek üdvözöltek és Isten hozzádot mondtak..

Az útra lelkileg felkészültünk. Sokat imádkoztunk a zarándoklat sikeréért. A fizikai felkészülésünk egy-két esti futásból, gyaloglásból állt. Laci mindannyiunk számára névre szóló zarándok botot faragott, amiknek igen nagy hasznát vettük.. Úgy gondoltuk, hogy a napi 30-35 km-es gyaloglás nem okozhat különösebb gondot. Nem számoltunk a hegymenettel, és ami még rosszabb a lejtőkkel sem … Az egyre fokozódó izomláz és a vízhólyagok nem könnyítették meg járásunkat. Amikor azonban Lacitól a keresztet átvettem, az maga volt a csoda. Addig a botomra támaszkodtam, most a keresztet vittem a vállamon egyre lendületesebben, fáradság nélkül.

Az Úr felemelt a kereszttel együtt, a kereszt által.

Közben keresztutat jártunk. Minden állomásnál más és más olvasott, a keresztet utána megint más vitte tovább. Külön erre az alkalomra összeállított zarándok énekes könyv segített, hogy a sokunk számára új, de valójában régi Mária dalokat mindenki énekelje. Kedves színfolt volt a fiatalok közül Sípos Luca fáradhatatlan furulya kísérete.

Számomra a nap csúcspontja az volt, amikor megláttuk a Balatonalmádiból jövő testvéreket, majd Vászolyon a kőkeresztnél végre üdvözölhettük egymást. Innen már 70-en folytattuk utunkat.

Lelki vezetőnket, Szabó János atyát, péntek hajnalban kórházba szállították. Hála és köszönet Szécsi Ferenc fűzfői plébános atyának, aki a vászolyi malom völgyben megtartotta az esti szentmisét. Ezt követte a helybéliek meglepetése, egy fantasztikus babgulyás és jó fehér bor. Köszönet érte. Mivel a malom szálláson idén már nem fért el az egyesült zarándok csoport, ezért a kisebbik ( veszprémi ) rész egy épülő családi ház padlásán próbálta ki milyen is az a földön alvás.

Második nap :

Szombaton esőre ébredtünk .A figyelmes háziak rengeteg kávét és teát főztek, s általuk felmelegedve vágtunk neki a leghosszabb, legnehezebb szakasznak.. Az eső nem kímélt minket, hol szakadt, hol szitált de azt kitartóan. Erre a napra közös rózsafűzért terveztünk, de az eső miatt a csoport szét húzódott és egymás hangját se hallottuk a kapucninkon kopogó esőtől.

Vizes voltam, fáradt és egyre jobba aggódtam a csuromvizes gyerekek miatt amikor hozzám lépett a számomra addig ismeretlen Ferenczy József testvérem, és kérte mondjam el vele a rózsafűzért. Mondtam ; s közben megszűnt a külvilág, az út meg egyre fogyott.

Csoda ? Gondviselés ? Igen, a Szűz anya ott volt közöttünk !

A gyerekek annyira vizesek voltak, hogy a következő szálláshelyre szállíttattuk őket. Két telefon és jött két jó barát, közülük az egyik Jeruzsálemi Templomos lovag is egyben. Tették azt amit egy lovag - egy barát megtehet. Rájuk bíztuk gyermekeinket és édesanyámat - remélve a legjobbakat.

Tapolcán szt. misével fogadtak bennünket. Megható volt a felénk áradó szeretet, ahogy vonultunk be a templomba. Jöttek a gyerekek is mind a heten a mamámmal és velük egy ismerős hölgy. „ Ez egyszerűen nem lehet igaz ! „ - gondoltam . Egy szobában voltunk a 2004-es tihanyi cursillon, s azóta nem találkoztunk. Az Ő férje volt az a lovag, aki segített az átázott ifjakat fedél alá vinni. Ők vigyáztak gyermekeinkre, ők szervezték vacsoránkat és intéztek szállást mindannyiunknak.. És a meglepetéseknek nem volt vége. Szállásunk egy iskola torna termében volt, ahol már igen kényelmesen – tatamin – aludhattunk. Ahogy beléptünk, fantasztikus látvány tárult elénk ! Süteményektől roskadozó asztalok, bor, ásványvíz és némi pálinka. Gyermekeink mesélték, hogy Margiték egész nap sütöttek, nénikék egész nap egymásnak adták a kilincset, hozták a finomabbnál finomabb sütiket.

A torna teremben mindenki sebeit ápolgatta. Tapaszok, krémek cseréltek gazdát, majd lassan elcsendesedtünk.

Harmadik nap :

5-kör közös ima után indultunk el a sötétben. Tapolcáról nagyon sokan csatlakoztak hozzánk.. Beszédbe elegyedtünk egy hölggyel, aki tavaly csatlakozott a zarándokokhoz. Akkor határozta el, hogy elmegy Santiago de Compostelába – Szt. Jakab sírjához – és ha sikerül megtennie 40 nap alatt a 800 km-es utat, akkor befejezésül újra elmegy Sümegre, Máriához.

Elgondolkodtató, hogy egy zarándok út hogyan mozgósít tanúság tételével más embereket.

Fél 10-re Sümegre értünk.. A templom tele volt, de minden gyalogos zarándok meg tudta kerülni az oltárt, és Máriához intézhette kívánságát, felajánlását. Sokan jöttek busszal és tavaly óta még többen gyalog. Jöttek gyalogosan, hogy csak az ismerősöket említsük : Hévízről, Csehímindszentről, Ajkáról, Keszthelyről, Körmendről, Várhegyről és Nagycenkről.

A misén Barsi Balázs atya külön köszöntötte a zarándokokat. Csodálatos volt 70-en egy cél felé haladni számos csodát imával együtt átélni.

Mikor elváltunk így köszöntünk el : jövőre veletek ugyanitt .

Köszönjük mindenki segítségét, akik gondoltak ránk és imáikkal is erősítettek minket!

Búcsúzóul egyik kedves dalunk egyik sorával invitálunk mindenkit a 2006-os sümegi zarándoklatra :

” Atyaisten szép leánya, Mária, segíts !

Fiúisten édesanyja, Mária, segíts !

Téged jöttünk köszönteni,

Méltóztassál meghallgatni.

Mindennemű szükségünkben, Mária segíts ! ”

Fodorné Csőke Zsuzsanna