A török uralom után 1691-ben települt vissza Nagykörű lakossága állandó lakóhelyére. Az emberek számba vették addigi életük eseményeit, elődeik hányattatásait, keserveit. A szájhagyomány megőrizte és továbbadta a múlt emlékeit. Az elmondottak közül egy történelmi eseményt a Matriculába jegyzett fel a közösség török utáni első plébánosa 1705-ben, amikor távozott a községből. Ez az esemény a töröktől való szerencsés megmenekülés volt 1530. július 19-én.

A községre támadó, harácsoló török csapat nem jutott be a faluba, mert a Tisza öntéseinek mocsarába veszett.

A megáradt folyó vize beáramlott a Körűi medencébe, s az elöntött területeken összefüggő, nyílt vízfelületet alkotott. Ezeken azonban csak pontos helyi ismerettel rendelkezők közlekedhettek. Ilyen gázlókon akart bejutni a török csapat a községbe.

A falubeliek látták a török megjelenését de elmenekülniök nem kellett, mert a támadó csapat — gázlót tévesztve — a mocsárba veszett. A megmenekülés emlékére állította a közösség azt az egyszerű emléket, amely egy kőből épített négyzetes oszlop volt, zsindely-tetővel, a tetején egy kettős kereszttel. Az emléket állítók fogadalma szerint pedig minden év július 19-én hálaadó körmenet vonul a Kőoszlophoz, amely az eseményhez legközelebbi magaslaton a Lapos tó partján épült.

Petrovay László 1847-ben a faluhoz közelebbi helyre hozatta az emlékművet. 1862-ben a község egy alapítványt hozott létre az emlékmű rendszeres karbantartására, és a Kőoszlopot egy Illés prófétát ábrázoló képpel díszítette. Ugyanekkor az egri püspök (vagy megbízottja) megáldotta a Kőképet és „nyilvános fogadalmi ájtatossági rendet” határozott meg a katolikus közösség számára, amely „Szent Illés próféta tiszteletére lesz megtartandó, ... emlékeztetve a köteles hálára a török igájának elkerüléséért, miként a hagyomány tartja.”

„... már gyerekkoromban sem tudtam kinézni mit ábrázol a kép (erősen rozsdás volt), Illés napkor gyerekkoromban ezen a napon minden évben a templomból kiindulva ment körmenet az emlékműhöz hálaadásra.”
id. Simon Béla (1896-1985)

„Az én képezdész koromban is még Illés napján körmenetet vezettek oda,
az összes zászlókat a legények vitték.”
Berze Nagy Ilona (1892-1992)

A körmenet községi „népszokás” lett, az emlékhely pedig Illéskő néven maradt meg az utókor emlékezetében.

A korrodálódott emlékművet 1990-ben állította helyre a Nagykörű Barátainak Köre az 1847. évben felújított formájában, a díszítő égetett zománc képet pedig Baranyó Sándor — a községben alkotó — festőművész készítette.

Az utóbbi években olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint a mai Lapostó kráterszerű mélyedése egy meteor becsapódás következtében alakult ki. A föltevés szerint a Lapostó partján álló kőoszlopban meteoritkő volt, amely remélhetőleg az áthelyezésnél sem veszett el. E felvetés szerint az Illés név az Illés tüzes szekerére utal, nem pedig Illés napjára. Bízunk benne, helytörténészeink rövidesen cáfolják vagy megerősítik e teóriát.