A szolnoki Partos kápolna

    A szolnoki vasútállomástól nyugatra áll egy kicsiny kápolna. Még a helybeliek közül sem mindenki ismeri, pedig a műemlék jellegű épület a város legrégibb építészeti emléke, mely ma is épen tölti be szerepét a róla elnevezett városrész kertes házai között.
    Sarlós Boldogasszony szentélyét egy Kilian nevű kegyes német építtette Leslie Vilmos váci püspök 1717. október 12-én kelt engedélyével. Az egykori puskapormalom dombján álló — ezért "partos" — kápolnát 1799-ben újjáépítették a város közköltségén. Sokáig ezt az évet tartották az építés idejének. A műemlékjegyzékek is innen számították keletkezését. Ekkor öntötték harangját, melyet csak 1814-ben szenteltek fel. Oltárképét egy gyöngyösi festővel készíttette el Lendvay Mátyás szolnoki főbíró.. Jelenleg az 1955-ben, Hubay Gyula által festett másolat áll az oltáron, míg az eredeti kép helye ismeretlen.
    Jelentős szerepe volt a dombnak és a templomkának 1849. március 5-én, a győzedelmes szolnoki csata napján. Jókai Mór is többször megemlíti A két menyasszony című elbeszélésében: "a nyugoti részen egy dombra épült kápolna, mely egyetlen emelkedett hely az egész síkságon." A csata kezdetekor "középütt jött a szegedi zászlóalj, többnyire kaszákkal fegyverzett újonczhad. A Tisza felől a vörössipkások s a kápolna felől a huszárság egész tömegben." Kicsivel később: "amott a kápolna felől foly legiszonyúbb hévvel az ütközet. Négyszögben áll ki a síkra egy ezred határvadász, mit szilaj rohammal támad meg a huszárság egész tömegével. Kétszer visszaverik, harmadszor megtörik a négyszög, a paripák a szuronyok közé rohannak s egy percz alatt szétszórva, elgázolva rohan a kápolna sánczainak a rendvesztett csapat. Ott megtorlik, vele egyszerre érnek az ágyúkhoz üldözőik, egy kanyarulattal el vannak vágva a városba visszavonulhatástól, rendetlenül felbomolva rohannak azután, merre még utat látnak..."
    A múlt század közepén már igen leromlott állapotban volt a kápolna. Ehhez bizonyára a fenti események is hozzájárultak. 1869-ben felújították, és a zsindelyeket is kicserélték. 1870. július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, az adakozó hívek sokaságának jelenlétében került sor az újraszentelésre. 1916-ban földet vittek a halomról Budapestre, ahol koronázási dombot létesítettek IV. Károly trónra emelése előtt.
    1856-ban állítottak először feszületet a bejárat elé. Ezt a fakeresztet 1929-ben kőre cserélték, mellé a két latorét állítva. Ugyanebben az évben ismét rendbehozták az épületet. Megerősítették tetőszerkezetét, bejárata fölé tetőcske készült, s új tornyot, meg időtálló vakolatot kapott a kicsi templom. A következő évi Szent Márk napon tartott búzaszentelésre — szokás szerint — a Nagytemplomból indult körmenet a kápolnához, hogy Isten áldását lekönyörögje a friss, zöldellő vetésre. Századunk első évtizedeiben az ezret közelítette a résztvevők száma.
    1940-ben, majd nyolc év múlva ismét felújításra szorult a kápolna. Ez utóbbiról a megyei lap 1948. június 5-i száma adott hírt "A hercegprímás a demokrácia ellen uszít, a dolgozók kápolnát javítanak" címmel: "nemcsak az idők vihara, hanem három ízben: 1848-ban, 1919-ben és 1944-ben a magyar nép ellenségeinek ágyúi is rombolták. A IX. kerület kisemberei, vasutasok, postások, munkások, az Ugarban lakó parasztság közösen összefogtak, hogy megmentsék a súlyosan rongált, történelmi emlékű kápolnát a pusztulástól. A munkában segítségükre voltak a Cukorgyár, a Tiszavidéki Gőzfűrész, a Kórház, a Máv Fűtőház és Osztálymérnökség üzemi bizottságai is. Kívül-belül tatarozták, a harangtornyot kijavították. Vasárnap, május 30-án ünnepélyes istentisztelet keretében áldotta meg a hívőknek átadott kápolnát P. Szabó Polikárp ferencrendi plébános. Beszédében köszönetet mondott a Magyar Dolgozók Pártjának és az áldozatkész munka minden résztvevőjének, akik lehetővé tették, hogy a régi emlék kijavításával a környék lakossága részt vehessen az egyházi ájtatosságokon.
    1950. január 25-én még Budapestre és Vácra utazott Szabó Polikárp a kápolna nagyobbításának megbeszélésére. Egy év sem telt el ezután, s zordabb idők jöttek. A ferences rendet feloszlatták, kevés pap maradt a városban. E szent helyet is csak a legkitartóbb hívek látogatták. A rendszerváltoztató szelek hoztak új életet a "Puskaporos halomra" is. Az éledező görög katolikus közösség kapta meg a templomkát, mely az általuk végzett újabb renoválás óta régi szépségében tündököl. A tetőszerkezet faanyagát Máriapócsról, az 1991. évi pápalátogatásra emelt tábori oltárból kapta az egyházközség.
    A kápolna mai Sarlós Boldogasszony-búcsúi méreteiben és külsőségeiben szerények, ám annál bensőségesebbek.

Kósa Károly

Partos (Sarlós Boldogasszony) kápolna (Fotó: Kósa Károly/VFMK, 1995)

Irodalom: Gacsári Kiss Sándor: A római katolikus egyház története Szolnokon. Szolnok, 1997. Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében. = Varia Museologica. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája. Szolnok, 1996. Karkecz Alajos: Szolnokváros közoktatásának és plébániájának története. Eger, 1885. Kósa Károly: "Puskaporos" kápolna. = Jászkun Krónika, VI/154. (1998. júl. 3.) 9. További képek a kápolnáról: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/karuly

Partos kápolna, Szolnok (Fotó: Kósa Károly/VFMK, 1995)

Vissza a kezdő oldalra