Szemelvények a szolnoki

Xavéri szent Ferenc kápolna

történetéhez

 

 

A Verseghy Ferenc Könyvtár

helyismereti gyűjteményéből összeállította:

Kósa Károly

könyvtáros

 

 

KARKECZ ALAJOS: XavÉri szent Ferenc kápolnája

(K. A.: Szolnokváros közoktatásának és plebániájának története. Eger, 1885. p. 219-220.)

Ezen kápolna 1733-ban épült Mihály ab Althann váci püspök engedelmével a városon kívül. Ma már a kápolna jóval a városon belül fekszik, annak éjszaki részén. Ebből eléggé világos, mily nagy mértékben népesült és épült Szolnok egy század lefolyása alatt. A kápolna szilárd anyagból van készítve, tornya keletre fekszik, a főajtó bejárata fölött. A toronyban 3 harang van. Ezek közül a legnagyobbat Pesten öntötték 1839-ben. A költségeket fedezte Sóskúti Erzsébet, bizonyos Lengyel János nevű szolnoki szabó özvegye. Súlya 287 font. Felirata: „Lengyel János és Sóskúti Erzsébet hitespár költségén olajba főtt sz. János tiszteletére öntötte Hornung József 1839.” A kisebb harangot Bozsó István kiérdemült tanácsos önttette Pesten 1838-ban. Súlya 158 font. Felirata: „Sz. István martir tiszteletére nemzetes Bozsó István készíttette, öntötte Eberhard Henrik Pesten 1838”. Az előbbit sz. János „ante portam latinam” tiszteletére, az utóbbit sz. István első martir tiszteletére Nádasdy Ferenc váci püspök szentelte fel. A harmadik harang 56 és fél font, öntötték 1811-ben, felirata latin, magyarul: „Öntötte Eberhard Henrik Pesten 1811. Önttette Szolnokváros MDCCCXI és Kamánházi László szentelte fel sz. Ferenc tiszteletére.”

A kápolnát felsőbb meghatalmazás folytán Tuchinszky Miklós atya, mint szolnoki administrator szentelte fel 1735-ben. Egy oltára van, bútorzata nincs semmi, hanem a convent szolgáltatja a szükségeseket isteni tisztelet alkalmával, Xavéri sz. Ferenc ünnepén Szolnokváros róm. kath. hívei az iszonyú dögvész megszűntének emlékére fogadásból búcsúval keresik fel és ünnepélyes istentiszteletet, hallgatnak. A sz. beszédet, mivel a kápolnában szószék nincs, a szabadban tartják. Van azonkívül egy másik ünnepélyes fogadás Nádasdy Ferenc váci püspök jóváhagyásával, melyet a szolnoki hívek augusztus hóban Urunk Színváltozása nyolcada alá eső vasárnap szoktak megtartani a nagy kolera megszűntének emlékére. Meg kell jegyezni e helyen, hogy a nevezett kápolnával búcsúengedély összekötve nincs. sz. ereklyéje sincs.

Ezen kápolna 1868-dik évben már elhagyatott állapotban volt Szolnok város szorongatott anyagi helyzete éppen nem engedte meg, hogy ezen kápolna kitisztíttatására tetemes költséget irányozzon elő, habár beismerte és tudta, hogy erre erkölcsileg kötelezve van. Az akkori szolnoki administrator, nehogy a hívő nép őseitől öröklött vallásos kötelmeinek teljesítésétől kápolna hiányában elvonassék, 1871. év tavaszán felszólította a híveket, hogy adakozzanak kiki tehetsége szerint ezen kápolna kijavíttatására. A kolostor jó példával kívánván előremenni, 50 frtot és 800 téglát ajánlott fel a beomlott boltozat egy részének helyreállítására.

A példa hatott. A hívők egy hónap lefolyása alatt nemcsak hogy összehordták a kívánt összeget, mely a költséget fedezendő vala, hanem még 80 forint fölösleg is maradt. Az akkori szolnoki administrator ezen fölösleg erejéig négy zöld színre festett redőnyt készíttetett a torony ablakaira, melyeken eddig redőnyök nem voltak. Szóval: az akkori administratornak sikerült a hívek adakozása folytán 500 frt költséggel nemcsak a romokból kiemelni a sz. Ferenc kápolnáját, hanem azt mind külsőleg, mind belsőleg díszesebbé varázsolni.

Ezen újradíszített kápolnát a váci püspök engedélye folytán 1871-ben, augusztus 6-án Urunk Színváltozása ünnepén, mely Pünkösd után tizedik vasárnapra esett, a hívők roppant serege jelenlétében a nevezett administrator fölszentelte.

 

NEVEZETES NAP SZOLNOKON

(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, X/97. 1899. dec. 3. p. 3.)

Ma 150 éve, hogy Szolnok városa az 1743-ban itt dúlt pestis ellen 1749-ben Xaverius sz. Ferencet védszentjének, és napját ülő ünnepnek fogadta. Ezen fogadott ünnepet a megyés püspök azonban csak úgy engedélyezte, hogy csak addig legyen ülő ünnep ezen szentnek napja, míg az istentisztelet tart, s azt is nem fogadásból, hanem jó szándékból üljék meg. Ezen ünnepet a háládatos lakosok kezdetben úgy ünnepelték, mint valami nagy ünnepet. Mint a Tudományos Gyűjtemény 1821. folyamában Gorove írja: „Az öszve sereglett és zászlók alatt a pestistől való megszabadulás emlékezetére építtetett, a külső várostól távol, az Elüljáróság által Xaverius Szent-Ferencnek, mint a pestis ellen való különös pártfogónak tiszteletére épült” kápolnához léptető nép megindulással üli a pestises időben kiveszett szerencsétleneknek emlékezetét, kiknek tetemei a templomocska körül (mert akkoriban itt volt azoknak temetője) nyugosznak és tele hálával emelkedik fel a szív a teremtőhöz, hogy a várostól a csapást végre elfordította. A lakosok megtartóztatják ezen a napon magokat minden munkától, sem a kalmárok boltjai ki nem nyittatnak, sem az eladásra valók a piacon ki nem rakattatnak. Csupán az énekek zengedeznek, és csak a búcsúsokat szomorú kongással kísérő harangoknak zúgásai hallatnak”. Az 1743-iki pestis Szolnokon azon évi május 4-től 1744. februárius 25. napjáig, így tehát 9 hónap és 21 nap tartott. Ezen idő alatt ezen pusztító nyavaja 480 embert (majd harmad részét a városnak), ezek között három, a betegek körül istenesen forgolódó lelkipásztort is taszított a halál torkába. A „Historiae Domesticae” szerint azonban a 480 meghalt ember között vannak azok is, akik nem pestisben haltak el. A három szerzetes — kik oly híven teljesítették kötelességüket — megérdemli, hogy nevét a katolikus hívek emlékezetükbe véssék. Az egyiket Saárpataky Lászlónak, a másikat Domaniczky Eleknek, és a harmadikat Pik Vincének hívták. Ez utóbbi azonban csak laicus fráter volt, és a szerzetesrend szerint kétséges (dubius) volt, hogy pestisben halt-e meg. A Szent Ferenc kápolnája pedig 1733-ban épült, s így 10 évvel elébb a pestisnél. Az ünnepély minden év december 3-án tartatik. A folyó évi december 3-án is reggel 8 órakor a kápolnában , 9 órakor a nagytemplomban isteni tisztelet és utána szent beszéd lesz.”

 

A VÁROS FOGADALMI ÜNNEPE

(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XV/97. 1904. dec. 4. p. 3.)

Az Úrnak 1743. évében nagy csapások érték Szolnok városát. Azon év május 17-én kétszer ütött ki tűz, mely 145 házat hamvasztott el. De ennél sokkalta nagyobb csapás volt a városra az epemirigy (pestis), mely azon év május 4-én ütötte fel fejét, 3 hónapig pusztított, s 480 embert söpört el az akkor még 4000-5000 lakossal bíró városban. Ez, ha 5000-re tesszük is a lakosságot, 9,8 százaléknak felel meg. A megrémült lakosok magukba szállva Istenhez folyamodtak, s Xavéri Szent Ferenc, India apostolának közbenjárásáért esedeztek, tudva azt, hogy Indiának Malakka nevű városában az ő holttestének odavitelére — mely a mai napig épségben maradt — a pusztító pestis azonnal megszűnt. A folyó hó 3. napja tehát a város fogadalmi ünnepe, melynek az 1743-ban dühöngött ragályos betegség adott létet e napon való megszűnte által. Jámbor őseink 1749-ban, a megyés püspök hozzájárulásával megfogadták, hogy e napot Szolnok fogadalmi ünnepévé szentelik és évenként megülik. E napot folyó hó 3-án is megünnepelte a város lakossága. A római katholikus főtemplomban szentmise tartatott teljes papi segédlettel, melyen nagy számú ájtatos közönség jelent meg. Mikor e napot fogadalmi ünneppé avatta a város, az elöljáróság 3 rhénusi forintot szavazott meg ünnepi misére, a város lakosságának kívánságára. Ez azonban már feledésbe ment, valószínűleg azért, mert a rhénusi forintok kimentek a divatból, rhénusi koronák meg nincsenek. A pestis dühöngése alkalmával a várost 4 részre, kerületekre osztották, s nem volt szabad egyik kerületből a másikba átmenni, nehogy a ragály még jobban terjedjen. Minden városrészbe ki volt küldve a városból egy lelkész, kiknek szintén nem volt szabad a plébániára visszatérni a ragály megszűntéig. Négy lelkész nem is tért többé vissza, hanem hivatásának lett áldozata. Ezek a következők: Spindler Paskál (a sóházi városrészben), Sárospataki László és Domanyiczky Elek a nagyvárosi negyedben, Pick Vince a katonavárosi negyedben.

 

Kaposvári Gyula: A Xavéri Szt. Ferenc kápolna Szolnokon

(Néplap, XL/277. 1989. nov. 21. p. 4.)

Az egykori Nagykereszt utca (később Horánszky u.), ma Ady Endre úton látható kis kápolna nemcsak műemléki értéke, hanem várostörténeti jelentősége miatt is megérdemli a figyelmet.

Az 1733 és 1739-es pusztító pestisjárványok elmúlásának emlékére 1749-ben barokk kápolna épült a homlokzat elé ugró toronnyal, dongaboltozatos belső térrel, kisméretű szentéllyel. A műemlék jellegű kápolna tornyát a 19. sz. végén megújították. A tornyon körülfutó erőteljes, egyenes párkányt megtörve, mind a négy oldalon egy-egy háromszög alakú oromzatot iktattak bele, elrontva ezzel az eredeti párkány egyenes, nyugodt vonalát. Eredetileg fogadalmi kápolnának építették Szolnok lakosai az akkori lakott várostól jó nagy távolságra, oda, ahová a pestisjárványok áldozatait temették. A 18. század közepén ugyanis még a fallal és vizesárokkal körülvett város csak a mai Tisza Szálló és az 1. sz. irodaház vonaláig terjedt, s mivel féltek a járványtól, messzire temették halottaikat, akárcsak Pesten, ahol a város falai a mai Múzeum körút – Tanács körút mentén húzódtak.

Az elhunytakat ők is messze a városfaltól, a mai Rókus kápolna és kórház helyén temették el. A kor szokása és hitvilága szerint Pesten Szt. Rókus, a járványos betegek védőszentje, patrónusa tiszteletére emeltek fogadalmi kápolnát, ahol évenként emlékeztek a pestis megszűnésének évfordulójára.

Szolnokon pedig a járványoktól óvó másik védőszentnek, Xavéri Szt. Ferencnek emelték a fogadalmi kápolnát. Az elnevezést az is magyarázza, hogy akkor már a városháza közelében állott egy Szt. Rókusról nevezett kis kápolna, amelyet Verseghy János, a felsővarsányi egykori Rákóczi-kastély gazdasági inspektora (később szolnoki lakos), a saját költségén emeltetett Oly kicsiny volt ez a kápolna, hogy csak egy pap és két ministráns gyerek fért el benne, s csak körmenetek során volt benne istentisztelet.

A pestistől és a járványoktól óvó mindkét patrónusnak volt hát szentelve egy-egy kápolna Szolnokon. Jelzi ez azt is, hogy a jelentős kereskedelmi forgalmat lebonyolító hídváros nagyon ki volt téve a pusztító járványoknak. December 3-án, Xavéri Szt Ferenc ünnepén sokan fohászkodtak a patrónushoz, aki „Sok betegeket gyógyíta, / Döghalálrúl oltalmaza. / A fene éhségtül / És más ínségektül / Sokakat szabadíta / És búban vígasztala...”

Tanúja ez a kis kápolna a város fejlődésének, mert ahogy akkoriban írták, a város északi részén, sík helyen emelkedett kicsiny tornyával, napjainkra — akárcsak Pesten a Rókus kápolna —, Szolnokon is bekerült a Xavéri kápolna a belvárosba. Műemlék jellegű védettsége az ötvenes években megóvta attól, hogy az út kiegyenítésekor lebontásra kerüljön.

 

Gacsári Kiss Sándor Xavéri Szent Ferenc kápolna

(G. K. S.: A római katolikus egyház története Szolnokon. Szolnok, 1997. p. 80-81.)

Ezt a kápolnát pestisjárvány emlékére építették 1733-ban és Tuchinszky Miklós szolnoki ferences lelkész 1735-ben szentelte fel. Tornyát a város építtette 1808-ban. A kápolna akkor a város belterületén kívül állt, majd a belterület terjeszkedése elérte és messze túlhaladta a kápolnát. A kápolna jelentőségére mutat, hogy a közelében lévő városrészt hivatalosan Ferencvárosnak nevezték. Volt ferencvárosi iskola is. A kápolna eredeti helyén áll — mai meghatározással — az Ady Endre úton. Az épület restaurálása 1871-ben történt.

A szolnokiak 1749-ben fogadalmat tettek arra, hogy Xavéri Szent Ferenc napját (december 3.) évente munkaszünettel és a kápolnához történő zarándoklással ünneplik. XIII. Kelemen pápa 1767. január 21-én kelt brévéjében búcsút engedélyezett ezen kápolna látogatóinak. (XIIII. Kelemen pápa ajándékozta Mária Teréziának a Magyarország „apostoli királya” címet.) Az 1831. évi országos kolerajárvány után a vártemplomban hálaadó mise volt, majd 1832-ben Szolnok város bírája, vezetői és közönsége a város védőszentjévé választotta Xavéri Szent Ferencet és helyi külön ünnepel tisztelte meg oly módon, hogy évente augusztus 6-án vagy ezt a napot követő vasárnapon a kápolnához zarándokolnak. Ezt a határozatot Nádasdy Ferenc váci püspök jóváhagyta. Zarándoklatok alkalmával szabadtéri misét tartottak, mert a tömeg nem fért be a kápolnába.

A Vártemplom 19. századi liturgikus rendje így említette Xavéri Szent Ferencet: „Patronus Oppidi — a Város védőszentje”.

A kápolna településtörténeti emlék, közegészségtörténeti és jámborságtörténeti emlék, hatóságilag védett műemlék jellegű épület, és ma is működő kultuszhely.

A kápolna harangjai:

Xavéri Szent Ferenc harang. Öntötte Eberhard Henrik Pesten 1811-ben, felszentelte 1812-ben Kámánházy László váci püspök. Ajándékozta Szolnok város. A harang súlya 56 font.

Olajbafőtt Szent János harang. Lengyel János és neje költségén öntötte Hornung József 1839-ben. Felszentelte Nádasdy Ferenc váci püspök. A harang súlya 287 font.

Szent István mártír harang. Öntötte Eberhard Henrik Pesten 1838-ban, ajándékozta Nemzetes Bózsó István. Felszentelte Nádasdy Ferenc váci püspök. A harang súlya 158 font.

(Megjegyzés: 1 font - 56 deka.)

Mindhárom harangot elvitték az első világháborúba. A kápolna tornyában három régi harang helye ma is látható, azonban csak egy kicsiny harang, ami inkább csengettyű, van jelenleg, ami a ferencesektől került oda.

 

Kósa Károly: Mozaikok Szolnok vallástörténetéből

(Szolnok a várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig. Szerk. V. Szász József. Szolnok, 2000. p. 124, 125-126, 133.)

Az 1733. évi „dög-halálnak meg-szűnése utánn, az attól való megszabadulás emlékezetére építtetett távul a’ külső várostól az Elűljáróság által Xavérius Szent Ferentznek, mint a’ Pestis ellen való különös Pártfogónak tiszteletére egy mai napig is meg-lévő Kápolna”. Korunkban természetesen lakóházak között, az Ady Endre és a Kápolna utcák kereszteződésénél áll a templomocska. Azt, hogy mily nagy veszélyt jelentett akkor ez a járványos betegség, bizonyítja, hogy a Versegi János — Verseghy Ferenc édesapja — által tizenhat évvel később, a városháza közelében emeltetett kápolna oltalmazójául Szent Rókust, a pestises betegek másik gyámolítóját választották. A kápolna „olyan kicsiny, hogy alig tudja befogadni a papot és a ministránsokat” — olvasható az 1777. évi Canonica Visitatio (egyházlátogatási jegyzőkönyv) lapjain. 1776-ban Tresser Lipót, a Fehérló fogadó bérlője renováltatta, majd II. József, a kicsinyessége miatt sekrestyésnek gúnyolt császár által 1789. május 6-án kiküldött bizottság lebontásra ítélte. […]

A kor vallásos életének meghatározó és egyben leglátványosabb elemét jelentik a több ezer főt megmozgató körmenetek. Az útvonalat a város tanácsa is jegyzőkönyvben rögzítette: “A Nagy processio a Nagy templombul megindul a Só házak előtt a Vár béli Kápolnába … onnan visszaindul és folytatódik a Város Háza előtt vivő Nagy Ország úton a Xavérius Szent Ferentz Kápolnájába, onnand ismét … a várost körül kerülve a Nagy Tizedi Szérős kertek és Vásár állás mellett a Tégla háznál lévő Szent János kápolnájába, onnan végre a Tisza parton a Nagy Templomba visszatér...” Sáros időben a körmenet útvonalát lerövidítették. Sokat adtak a körmenetek fegyelmére és áhítatára is. Egy 1827. évi végzés előírta azt is, hogy “a Tanács tagjai ne szétoszolva a nép között, hanem párban a kántor előtt sorban és a hivatalba esett beiktatás ideje és a táblánál való ülésük szerint” vegyenek részt a körmeneteken.

A körmenetekben a céhek is részt vettek. 1822-ben az alábbi sorrendet állapították meg maguk számára: “1. légyen a Bets. Szabó Czéh”, 2. a “Bets. Kováts Czéh” 3. a Csizmadia Czéh, 4. a Szijjártó és Varga Czéh, 5. a Szüts Czéh, 6. a Takáts Czéh, 7. a “Keőmíves, Áts, Asztalos, Pintér és Üveges Czéh”, 8. a Molnár, 9. a Halász Czéh. A céhek emlékét több oltár őrzi a ferences templomban: a legtekintélyesebb céh, a szabóké által 1752-ben állíttatott Szent Antal oltárának címerében ollót, tűt, vasalót láthatunk; a csizmadiák által kilencven évvel később állíttatott Szent István oltár címerpajzsában két oroszlán csizmát tart. […]

Kevesen tudják, hogy ki a város védőszentje. A szolnokiak 1749-ben fogadalmat tettek, hogy Xavéri Szent Ferenc napját (december 3.) évente munkaszünettel és az oltalmába ajánlott — 1733-ban — kápolnához zarándoklással ünneplik. XIII. Kelemen pápa 1767. január 21-én kelt brévéjében búcsút engedélyezett ezen kápolna látogatóinak. “Az öszve sereglett, és zászlók alatt az említett egyházatskához léptető nép megindulással űli a’ Pestises időben ki-veszett szerentsétleneknek emlékezetét, kiknek tetemei a’ templomotska körül (mert akkoriban itt volt azoknak temetőjök) nyugosznak, és tele hálával emelkedik fel a szív a teremtőhez, hogy a’ várostól a’ tsapást végre el-fordította. A’ lakósok meg-tartóztatják ezen a’ napon magokat minden munkáktól, sem a’ Kalmárok’ bóltjai ki nem nyittattanak, sem az el adásra valók a’ piatzon ki nem rakattatnak; tsupán az énekek zengedeznek, és tsak a butsúsokat szomorú kongással kísérő harangoknak zúgásai hallatnak” — írta Gorove László 1821-ben. Az 1831. évi országos kolerajárvány után Szolnok város bírája, vezetői és közönsége — Nádasdy Ferenc váci püspök jóváhagyásával — a város védőszentjévé választotta Xavéri Szent Ferencet, és külön helyi ünneppel tisztelték meg, elhatározva, hogy minden augusztus 6-án, vagy az azt követő vasárnapon is a kápolnához zarándokolnak. Az említett napokon szabadtéri szentmisét tartottak, mert a nép nem fért be a kápolnába. Századunkban ez a szép ünnep feledésbe merült. Napjainkban a szandaszöllősi Szent Orbán búcsú a legnépszerűbb. Ezt a környékbeli településekről is sokan látogatják.