Ez egy szegény özvegy, 5 gyermekes asszony gyermeke, Kis-Varjasi, Arad megyében, özv. Dusik Pálné Almási Anna 8 éves leánya, kit 1896. április havában örökbe adott Tornyára, neve Örzsike, kevés beszédű, nem hiábavaló, mert ez soha bizonyt nem mondott, akik csak ismerik, mind azt erősítik. (Krisztus a "bizonyt" eskünek állítja, a hívőtől nem hall "bizonyt" senki.) Örzsike azonban szép, kedves leányka, egy kis libája mindig visszament egy helyre, így hát ő is többnyire ott volt. Egyszer hajtotta haza a libákat és eszébe jutott az az egy, és visszament, lehajolt elhozni, s amint felegyenesedett, ott látott egy szép asszonyt, Pünkösd utáni pénteken. Megrettent, de megszólalt a Boldogságos Szűz Anyánk: Tudsz-e imádkozni? És a kis leány leesett térdre, összekulcsolta kezeit, mintha imádkozna, de igen elbámult a Boldogságos Szűznek szépségén és fehérségén, a koszorúján. Drága csüngők, de nem lefelé, hanem fölfelé csüngtek, kék ruha, sárgával környezve, arany láb és kezekkel és fényes arcczal, úgy hogy vakító fény áradt körüle, és mondotta, hogy ő a Szűz Mária, itt volt és eljő ismét két hét múlva pénteken.
2-ik megjelenés.
Már a második megjelenésen több kis libapásztorok látták, mert ő odahívta és térdepelve várták és látták fehér ködben leereszkedni, de csak a ködöt és a fák zörgését, melyek elhajoltak helyt adni, hogy a Boldogságos Szűz Máriának ruháit ne érintsék. Hinni csak akkor kezdettek többen, mikor két darab czukorkát mutatott a leánynak, hogy a lábánál volt és aranyos kereszttel egyiken, másikon három betű volt.
3-ik megjelenés.
Ekkor már kilencz Lévösi asszony tanúskodik és erősen esküdöznek, és három tornyai, kik látták a ködöt leereszkedni, és a két kis fát széjjel nyílni és érezték a mennyei illatszagot a milyent még sohasem éreztek és hallották a kis leány beszédét, melyet felelt a Boldogságos Szűznek, és látták a kis leány szemein, mint utána legelt. A Szűz Mária mondotta néki, hogy ne úgy kulcsolja össze kezeit, hanem csak tegye össze, és az olvasót is úgy tegye, mint Ő néki van, és a kis leányka megfogta az Isten asszony kezét és nézte és mégsem tudta úgy igazítani, a Boldogságos Szűz igazította meg kis kezén és ígérte, hogy ismét eljő két hétre és amikor elment, kérdezték az asszonyok tőle, hogy miért nézett úgy sorban őreájuk, és ő azt felelte, hogy megáldotta sorban mindnyájukat és megszentelte, végigment mindegyik előtt megállván és visszajöttében őt áldotta meg és mikor felemelkedett, látták a fákat és ködöt összehajolni és a kis leány felkelvén és elhagyták a helyet és kis sátrat csináltak.
4-ik megjelenés.
Ekkor már sátor volt és gyertyák égtek és a népek is közelebb jöttek a sátor aljáig. Szarvashegyi András közel volt a kis sátor tövibe és amint a sátor megingott mélyen, a gallyak szétnyíltak és míg el nem ment, nyílva maradtak, -megdöbbent az öreg 63 éves András és a szag és rázkódástól elájulva rogyott a földre és a kis leány mondotta, hogy térdepeljenek le és ne tartsák az esernyőt ő fölibe, mert nem szereti a Boldogságos Szűz Mária, és akkor már másforma ruhát látott rajta és koronát a fején, -még másik kis leány is volt, aki látta. Az öreg András gazda színről bár nem látta, de hisz és vall és erősen esküdözik a két szeme világára és a Mindenhatóságra, hogy ő 30 évvel ezelőtt éjjel, a levegőből hosszú sereg énekét hallotta, -ezt ugyan Skorka Sámuel csabai gazda is esküszik, hogy hallott föntről éneket, csakhogy oly vakító fénnyel, hogy a hold nem látszott, míg el nem ment az énekes sereg.
5-ik megjelenés.
Ekkor már öt vagy 6 ezerre menő fő volt, kik látták a ködöt, mindannyinak a is leány adott jelt, hogy jön, és hallották a zúgást, látták a sátor rázkódását, és kétfelől két gyermek felmásztak két fára és azok elkezdtek egyszerre kiabálni, hogy megég a sátor, erre ők leugráltak a fákról és a kis leány észre sem vette, jó lehet ő nem tudott a tűzről semmit sem, nem is látta senki, erre a Boldogságos Szűz Anya nem szerette, hogy nem térdepelnek, tehát fölemelkedett a szokott időnél hamarabb. Ekkor zsandárok jöttek és vallatták a leányt és volt két fiatal pap is gyalog, ők mondották, hogy a hely szent hely, elvitázhatatlan és ha Istentől van kijelölve, akkor ember el nem ronthatja és a leányt bevitték Battonyára nevelőjével és anyjával együtt, hol a szolgabíró hitetlen református lévén lehordta pénzcsaló csábítónak s így vége a hitnek, mintha Istennek semmi köze nem volna a földhöz. A battonyai pap ráadta az áldást és nem hagyta a kis leánynak hogy megcsókolja a kezét, úgymond: nem vagyok méltó reá, mert te angyal vagy. Egy pécskai asszony álmában látott egy öreg embert, ki azt mondta néki, hogy szedjen búzakalászt és csináljon koszorút s vigye el oda, hol a Mária megjelenik, erre háromszor lett fölhíva.
Annyi bizonyos, hogy a nagy esőtől és széltől éjjel sem aludtak el a kis sátorban az égő gyertyák, és az árokban lévő sátor száraz helyen maradt, holott az árok megtelt vízzel és ott nem volt.
6-ik megjelenés.
Már ekkor nagy búcsút láttunk, proczessiók lobogókkal jöttek, jel nem adatott egyéb, mint a sátor megingott, de a hold alatt levő betűk kivehetők voltak este (Mária). A szolgabíró nem ellenkezik többé, mert azóta állítólag mindig beteg, -elég jel, hogy higgyük, bűnösök vagyunk. Krisztus urunk mondotta, hogy e gonosz emberiség jelt kíván, azonban jel nem adatik néki. -úgy hiszem, két hétre még nagyobb lesz a szenzáczió.
7-ik megjelenés.
Tisztelt kedves keresztények, immár a hetedik megjelenésen ezer meg ezer néptömeg lepte meg azt a kis csodahelységet, hol sok bolgár népek égő gyertyával térden csúszva jöttek énekszóval és égbe ható szép imákkal értek a kis sátorhoz., ahol éjjel szállásra ott maradtak. És íme, egyszerre hajnalban, 2-3 óra között három galamb röpdösött a kis sátor felett és szárnyaikat csapdosva; ezen három galamb közül a középső tiszta fehér volt és a kettő meg barnás. Ezt a jelenetet látta Paulisról két német ember és Mária-Radnáról meg egy Istenfélő nő, akik rá esküdni is mernek, hogy az nem afféle házi galamb volt. Kedves keresztények, higgyetek, mert a hihetőké a mennyek országa.
8-ik megjelenés.
Mivel már ezen csodatörténet sok helyeken hírneves lett és már mindenki csak azon törekszik, hogy oda elmehessen és hogy a szép Szűz Máriáról újabb hírt halljon; le nem írható az a sok ezer nép, ami most a nyolczadik megjelenésnél volt, várták azt a boldog perczet, amelyben a Boldogságos Szűz Mária megjelent és csodák csodája, az oldalt fekvő kiszáradt akáczfára legelőször egy kis leány felpillantott és elkiáltotta magát: Édesanyám, nézzen csak föl, itt ezen a száraz fán milyen szép koszorú függ! Ahogy ezt többen meghallották,, felpillantottak és látták, hogy egy ágon három akácz virág függött, ezt is 3 és 4 óra közt látták és nappal a fát jobban megnézvén, de az megint csak egész száraz volt és virág sehol sem volt már. Íme, a Boldogságos Szűz Mária nem egyformán mutatja csodáját, hanem külön-különféle jelenettel, hogy higgyenek az ő szent akaratán.