Sóti János SJ: Töröktopolyai Kegyhely
Novo Milosevo 1999.

Előszó

     Jubileumot ünnepelünk: a töröktopolyai kegytemplom [1999-ben] 100 éves. Ennek az évfordulónak az emlékére készült ez az írás, a Szűzanya iránti hálából, mivel hívőközösségünk megérte ezt a szép ünnepet a harmadik évezred küszöbén oly sok nehézség ellenére.
     Alkalmi kiadványunk célja: dióhéjban megismertetni a zarándokokkal a Szűzanya töröktopolyai kegyhelyét és annak történetét.
     Töröktopolya (hivatalos nevén: Banatska Topola) a Bánáti Püspökség egyetlen máriás kegyhelye. Valamikor ezrével érkeztek a zarándokok, legtöbbjük gyalogosan, hogy az Égi Édesanya segítségét kérjék mindennapi keresztjük hordozásához. Mais szép számban érkeznek zarándokok, és nemcsak a búcsúra (augusztus 14-én délutánra és 15-én délelőttre), hanem tavasztól őszig minden hónapban. Természetesen a legtöbb zarándok a búcsúra, pontosabban Nagyboldogasszony ünnepe előtti délutánra érkezik, de a napján is szépen jelennek meg a hívek.
     A búcsú napját kivéve, rendszeres, havi találkozókat is tartunk, mindig vasárnaponként délután 3 órától este 7 óráig, cönákulum (imatalálkozó) formájában.
     E kegyhely igazi jelentősége abban áll, hogy lelkileg töltekezünk, együtt imádkozunk a Szűzanyával. Mária ma is köztünk van, nem feledkezik meg rólunk, gyermekeiről. Felemelő lelki élményt jelent látni, amint a zarándokok a szentgyónás szentsége által kibékülnek az Istennel. A zarándoklatok fénypontja természetesen Urunk áldozatának a bemutatása, a szentmise, amely alatt felajánljuk magunkat a Szűzanyának.
     Miért is fontos a keresztények számára a Máriatisztelet? Miért kérjük Mária közbenjárását, ha imáinkkal egyenesen Jézushoz és a teljes Szentháromsághoz is fordulhatunk? Azért, mert Jézus saját édesanyját, Máriát oltalmul adta nekünk. Az új ezredforduló küszöbén is a Szűzanya Szeplőtelen Szíve a mi menedékünk. Aki megtalálta Máriát, megtalálta Jézust is. A legegyszerűbb út Jézushoz Márián keresztül vezet, vagy ahogyan II. János Pál pápa mondja: „Per Mariam ad Jesum" (Márián keresztül Jézushoz). Ez az út nagyon egyszerű, hisz Mária a legegyszerűbbet mutatja gyermekeinek, amely a Fiához vezet. De amennyire egyszerű, épp olyan nehéz is, hisz ez az út nem más, mint Jézus követése végig a keresztúton, fel egészen a Golgotára. A föltámadás ugyanis a Golgotán keresztül következhet be. Innen származik a kegyelem és az isteni élet. Az Egyház és a világ csakis az ima, a vezeklés, a szenvedés és a vértanúk vére által újul meg. Aki részt akar venni Krisztus dicsőségében, annak részesednie kell előbb Krisztus szenvedésében is.

A KEGYHELY TÖRTÉNETE

     Töröktopolya az 1800-as évek elején keletkezett a Karácsonyi grófok birtokán, Kikindától 17 kilométernyire, Törökbecsétől (Novi Becej) pedig 30 kilométerre. Kezdetben kis tanyavilágként létezett. A jelenések idején (1854-1855) is mindössze 600 lakosa lehetett.
     1850-es évek elején, a mai templom helyén, a lakosság imaházat épített, amelyet egyben iskolának is használtak.
     „1854 végén az a hír terjedt el, hogy ebben az imaházban a »Boldogságos Szűz képe jelent meg«. Csajághy temesvári püspök elrendelte az ügy kivizsgálását, melynek keretében Lengyel Antal szemtanú a következőket vallotta:
     »Én, Lengyel Antal, topolyai tanító, hitem letétele mellett bizonyítom, miként (1854) december 14-én du. 3 és 4 óra között az iskolás gyermekek között az iskolás gyermekek egyike mondja a másiknak: nézd meg, hogy mi ragyog ottan a falon. Én az asztalnál ültem és írtam, és észre sem vettem, mivel háttal ültem a tüneménynek, hanem én a gyermekek által figyelmeztettem, mert különben nem láttam volna, hanem az első osztálybéli gyermekeket felszólítottam, jöjjenek ki olvasni. Ki is jöttek és Szakál István mondja Molnár Józsefnek, nézd mi vagyon ottan a falon, az felelé neki, hogy az valami emberi alak. De aztán Piring András azt mondja, hogy nem ember, hanem a Boldogságos Szűz Mária, amely Huhn Vilmos1 ablakában volt. Mikor én azt hallottam, kérdeztem, mi ez itten? Felele Szakál István kérem, alásan tanító úr, ottan a feszületnél vagyon valami. A székemről felkeltem és odamegyek, megnézem, hát valóban olyan volt, mint az, amely az ablakban volt, balkarján a kisded Jézust tartva és jobb kezében liliom. Sokáig álmélkodva néztem, megijedve, gondoltam, hogyan jöhetett ez ide. A feszület mellett, ahol a Boldogságos Szűz Mária mutatkozott, a lobogó alatt; én a lobogót elvettem onnan, de azért csak ottan volt a tünemény; én aztán megbátorodtam, odamegyek, megtörültem, de nem lehetett eltörölni. Bemegyek az én szobámba, kihívom nőmet s még egy másik nőt, ki nőmnél volt, Fülöpp Magdaléna, hogy jöjjenek az imaházba, nézzék a csodát. Ezek mindketten megijedtek, bejöttek az imaházba. Az én nőm mindjárt széjjelnézett, hogy nem-e talán máshonnan ered a tünemény, de akkor egész nap eső volt és borult idő. Fülöpp Magdaléna odajön előre, ahol a tünemény volt, összeteszi kezeit, azt mondja: Istenem, hogyan jött ez ide. Én akkor a gyermekeknek mondtam, édes fiaim nézzétek meg jól a tüneményt, melyek közül jelesen ide is följegyeztem a következőket: Szakál István, Molnár József, Piring András, Konrád Jakab, Piring Ferenc, Podvin Henrich, Kleker György, Steigervald Ferenc, Steigervald József, Kleker Regina, Depper Margit, Steigervald Éva, Vastsak Magdaléna 10 és 12 évesek. Későbben én Fülöpp Magdalénának azt mondtam, most megpróbálom, hogy le lehet-e törölni, kivettem zsebkendőmet, megtöröltem először, de olyan fényes volt, mint a napfény. Aztán Fülöpp Magdolna azt mondta: Istenem, tanító úr, azt le nem lehet törölni; melyre én mondtam, majd még egyszer megtörülöm, mely másodszori törülés után szinte oly fényes volt, mint először és miután harmadszor megtörültem, eltűnt. Akkor én nagyon megijedtem, a Mindenható Úr Istenhez fohászkodtam, hogyha vétettem, bocsássa meg bűneimet.«" (Vö.: Kegyhely, 7-9. o.) A temesvári püspökség dokumentumaiban található vallomások több jelenésről is beszélnek:
     „A december 20-ai jelentést Tóth Anna 59 éves özvegy például így mondja el: »Tegnap, szerdán múlt egy hete, éppen amikor a tanító úr az Úrangyalát imádkozta, akkor tisztelendő atyám, itt ebben a sarokban itt a feszület alatt láttam a Boldogságos Szűz Máriát a kis Jézussal. Olyan fényes volt, mint az arany. Egészen úgy meglátszott, mint itt a lobogón van lepingálva. Mikor a gyertyákat eloltották, még szebben meglátszott. Mikor kifelé mentem, akkor lassankint elmúlt, éppen úgy, mintha a falba be- lement volna.«" (Vö.: Kegyhely, 11. o.)
     A csodás jelenség híre futótűzként terjedt. Ettől kezdve a nép tömegesen érkezett érkezett Töröktopolyára.
     „Ezen első jelenések után a jelenések egész sora következett... A január 5-ei és 6-ai jelenés felett ugyancsak a püspöki bizottság tagjaiból álló bizottság ejtette meg a vizsgálatot március 15. és 17. között, melynek jegyzőkönyvét szintén tökéletesen ellátták hivatalos kellékekkel. Ez alkalommal Hajnal Imre uradalmi intéző, a 18 kihallgatott tanú egyike például a következőket vallja: »Igen, láttam a csudálatos tüneményt; három ízben jól láttam, úgymint január 5-én és 6-án gyertyagyújtás után, 5-én félnyolckor, 6-án reggeli fél 11-től 12-ig és január vége felé egy nap reggeli fél 11 órájában, fél óráig láttam.« Aztán elmondja, hogy 5-én és 6-án Szűz Mária jobb karján tartotta a kis Jézust, bal kezében virágszál volt bimbókkal, a fején koronája arany és ezüst színekkel vörös színbe volt átmenve, tetején kereszttel. Mindig olyan volt, mint amelyet Huhn Vilmos ablakában láttak. Dechtold György topolai, római katolikus, 34 éves elmondja többek közt, hogy lámpát gyújtottak a jelenésnél, amely oly fényes volt, mint azelőtt; azután a lámpát eloltották, de a jelenés újra olyan fényes maradt. A többi tanú is hasonlóan vallott, ellent nem mondott egyetlen egy se, mind mint csodát hiszi a jelenéseket.
     Horváth József törökbecsei szabómester, római katolikus, 41 éves, feleséges, 6 gyermek atyja, letett hite után a következőket vallja a február 2-i jelenésről: »Mikor bementem, semmit sem láttam, én tehát felfohászkodtam s kértem az Istent, hogy engedje nekem is meglátnom ezen tüneményt. Ekkor láttam mintegy árnyékban a Boldogságos Szűz Máriát féltestnyi nagyságban, fején koronával s ennek hegyén egy keresztet. Mintegy három ujjnyira Mária mellett tündökölt egy kehely és benne a szent ostya félkerekségben. A kereszt mellett egy virágszál volt, de minő azt nem tudom megmondani. A Boldogságos Szűz bal karján a kis Jézust úgy meghajolva tartotta. Én ezután az imaházból kimentem, és bemenvén ismét, a megjelenést újólag láttam. Délután három óra felé, midőn a kocsisom már befogott, a leányom mondá: 'Most már kitakarodott a nép, jöjjön be még egyszer, nézzük meg.' - Bementem tehát ismét, most még jobban tündöklött. Az arany kehely, melyet a Boldogságos Szűz mellett láttam, két hétig mindig szemeim előtt volt. Plébános úr, mindezekre esküszöm, s el nem állok tőle, ha mindjárt halállal fenyegetnek is.« Az idézet a Törökbecsén 1855. május 1-jén hitelesen lezárt jegyzőkönyvből való, amelyben a többi tanúk is ugyanolyan értelemben vallottak.
     A március 24-ei jelentést Martinsky József oldalkanonok, dr. Spéth Károly teológiai tanár és Duschek Eduard püspöki titkár, két nappal később, március 26-án vizsgálták ki a püspök parancsa értelmében. Konrád József topolyai bíró például, aki egy képet vitt a jelzett napon az imaházba, ezt vallotta: »Alig szegeztem föl a képet, láttam a jelenést a falon, a kereszttől balra. Éppen úgy láttam, mint a Három Királyok előtti napon, csak most jobb oldalon, akkor a bal oldalon, de most is fényesen ragyogó és ezüstös színű. A Boldogságos Szüzet tisztán láttam jobb karján a kisded jézussal, bal kezében egy liliomot tartva, de nem volt tisztán kivehető.« Elmondja továbbá, hogy a jelenés fél óráig tartott, amit csodának tart és ha kell ezerszer is megesküszik reá. Körülbelül tízezer ember volt jelen akkor Topolyán minden irányból. Lengyel Antal tanító elmondja, hogy litánia előtt átment az imaházba. Egyszerre csak félel- metes tolongás támadt, a padokat ízzé-porrá törték, az ablakokat benyomták. »Én a tömegen magamat nagy nehezen átküzdöttem az oltárig. Mondtam a népnek, hogy térdepeljenek le. Akik elöl voltak letérdeltek, a többiek a tolongás miatt nem bírtak. A jelenést jól megnéztem. A Boldogságos Szüzet fényes, ezüstös színű képen, jobb karján a kis Jézussal, baljában egy liliomot tartva.«
     A június 1-jei jelenésről Berecz Imre lelkész Tordáról még ugyanaz nap nyilatkozatot küldött a püspöknek, több tekintélyes szemtanút is megnevezve. Felsőbb intézkedésre július 18-án Danné János plébános és Bódy György segédlelkész kihallgatják őt Gyarmatán. A jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk:
     »Igen, láttam a jelenést, egy emberi mellképet, félrehajtott fővel, három ágú koronával, fény nélküli aranyszínűt; mutatkozott reggeli tíz óra táján, szakadatlanul láttam mintegy tizenegy óráig, azután elhagytam az imaházat. Déli tizenkét óra táján ismét az imaházba mentem, már akkor nem láttam; eleven, mozgó részt nem vettem észre. Hogy aki az imaházban volt, mind látta, mutatta az, hogy mind egymásra néztek és szemeik könnyekbe lábadtak. A Szentháromság Istenre állítom ezt és mindenkor esküvel erősíteni kész vagyok. Valóban boldognak érzem magam, hogy ennyi vizsgálódás és hosszas tartózkodás után az annyira elhíresedett látványt szemlélnem szerencsém vala.« Rajta kívül kihallgatják az általa megnevezett tanúkat, mindegyiket két pap előtt, melyekről a csalhatatlan jegyzőkönyvek szintén előttem fekszenek. Mégpedig Nemes Tarnay Ferenc volt csendbiztost Nagy Szentmiklóson július 20-án, Rill János főtanítót Módoson július 23-án, Korhecz József tiszttartót Csávoson ugyancsak július 23-án, Brassoványi József lelkészt, aki a jelenéskor a misét celebrálta és Fendler Károly kereskedő fiát Csávoson július 24-én. Mindannyian hasonlóan vallottak." (Vö.: Kegyhely, 12-15. o.)
     „Az irattárban meglelt legújabb okmány 1886. évi augusztus 24-ei dátumot visel. Benne Nyári plébános jelentést tesz saját kézírásával a püspöknek az augusztus 15-ei és 16-ai jelenésekről, és több más jelenésről, amiket ő maga is többször látott. Megha- tottságában egy igen szép, buzdító versecskét is írt a Szent Szűzhöz. Ezzel úgy látszik meg is szűntek a további vizsgálódások és följegyzések. Hiszen úgyis újra csak ugyanazokat a tényeket ismételgethették volna, melyek már olyannyira bebizonyosodtak előbb. Talán az egyházi hatóság is napirendre tért a csodák fölött, és fölöslegesnek tartotta továbbra is folytonosan ellenőrizni, hogy a jóságos égi Anya mikor és miképpen mutatja meg fölséges vigasztaló arcát a siralomvölgyben küszködő gyermekeinek, akik bizalommal és jóakarattal térnek meg hozzá, segélyt, gyámolítást várnak tőle.
     A püspöki vizsgálatok rendkívül szigorúak és minden körülményre kiterjedők voltak. Így a némelyek által föltételezett csalások (foszforeszkálás, fényvetítődés és a fal nedvességének mesterséges előidézése és egyéb föltételezések) alaptalannak minősültek, sőt teljesen ki voltak zárva." (Vö.: Kegyhely, 22. o.)

CSODÁLATOS GYÓGYULÁSOK

     Az okmányokban számos csodás gyógyulással is találkozunk. Ezek közül ismertetünk néhányat.
     „Bálint József 40 éves, 6 gyermek atyja 1885. március 14-én, a fönt említett öttagú püspöki bizottság előtt, jegyzőkönyvbe mondja: »Ács András leánykájának (másfél éves) rossz szeme volt, úgyhogy hályog is kezdődött, véresek és dagadtak voltak a szemek. Édesanyja ide hozta a leánykáját és imádkozott, azután megkente, ott ahol a jelenés máskor látható volt, a falon lévő izzadozó nedvességgel a leánykájának szemeit és mindjárt jobban lett, a dagadás elmúlt és most, hála Istennek, egészséges. Tudják ezt az alsó, felső szomszédok és a szülők.« Ugyanezt Szabó András és mások is erősítették.
     Gantschinger Katalin a püspöki bizottság előtt 1855-ben eskü alatt vallja: »Körülbelül Gyertyaszentelő Boldogasszony után, három napig beteg voltam és egész testemben nagy fájdalmakat éreztem. Én a papért akartam küldeni, hogy a szentségekkel magamat elláttassam. Másnap reggel kértem a bírót, hogy hozassa el a papot. Közben éjszaka nagyon rosszul voltam és megfogadtam: ha a jó Isten és a Boldogságos Szűz nekem segítenek, az imaházba fogok menni, ha mindjárt térden csúszva is, és ott imáimat el fogom végezni. Amint ezt az ígéretet tettem, mindjárt jobban éreztem magam, úgyhogy a következő reggel tíz órakor, reszketve ugyan, de elmehettem az imaházba, és így a bírónak nem kellett a lelkészért küldeni, mert egészséges voltam.«
     Horvárt József 41 éves törökbecsei szabómester, 6 gyermek atyja a püspöki vizsgálat folytán Törökbecsén 1885. május 1-jén Bizek Károly plébános és Kurc Lipót segédlelkész előtt letett esküje után így mondja jegyzőkönyvbe Erzsébet nevű 16 éves leányának gyógyulását: »Leányom három esztendős korától mindig szemfájós volt. Mielőtt Topolyára mentünk, úgyszólván semmit sem látott, csak szaváról ismerte meg az embert, a szobában is csak tapogatódzva járkált. Használtunk orvost is, házi szereket is, néha a szerek után szemei megtisztultak egy kevés időre, de csakhamar ismét a régi állapotba visszaesett. Leányom Gyertyaszentelőkor velem volt Topolyán. Azért mentünk oda, hogy kérjük a Boldogságos Szüzet, hogy adja vissza leányom szemevilágát, mert már tapasztaltam, hogy az orvosi szerek mit sem használtak. Mikor a templomba bementünk, leányom mit sem látott, mert a szemein hályog volt, az embert sem igen tudta megkülönböztetni. Kérdeztem ott tőle, édes leányom, látod-e a Máriát? Ő felelte: 'Nem látok apám semmit.' Akkor odaadta kendőjét az ott álló esküdtnek azon kéréssel, hogy értesse azt azon helyhez, ahol Máriamutatkozik. Az esküdt odaértette a kendőt s leányom azzal megtörülte szemeit. Ezután kimentünk s kérdeztem leányomat, látott-e valamit, de ő tagadólag válaszolt. Bevezettem tehát őt ismét a templomba, mondván neki, hogy érintse kezével azon helyet s törölje meg vele szemeit. Ő ezt megtette s azonnal nemcsak az embereket, hanem a Boldogságos Szűz képét is meglátta. Én tehát leányommal nyomban hálát adtam az Istennek és a Boldogságos Szűznek. Mikor a templomból kimentünk, mondá nekem a leányom: 'Ó, apám, hála legyen az Istennek, én mind a két szememre tökéletesen látok.' Azóta is jól lát. Én ezen rendkívüli meggyógyulást a Boldogságos Szűz kegyességének tulajdonítom!«
     A meggyógyult leány, annak anyja, született Bratkovics Klára és Harsányi Mihály, aki az esetkor az atyával és leányával jelen volt Topolyán, lényegében ugyanígy tanúsítják a dolgot, külön-külön elmondván azt." (Vö.: Kegyhely, 24-27. o.)
     „A dátum szerinti utolsó okmányban Nyári György plébános két csodás gyógyulást is följegyez. Az elsőt így mondja el neki Lutye János bíró és Titz János tanító előtt Pataki Katalin, férjes, 57 éves adai lakos:
     »Az 1884. évi Kisasszony ünnepe után, szeptember hó 9-én, vasárnap meggyóntattak, és halotti szentséggel ellátva azonnal kocsin Topolyára vittek. Imádkoztam az imaházban, ahol szokott megjelenni a Boldogságos Szűz Mária. Mindig jobban-jobban éreztem magamat, iszonyú fejfájásaim és fejszaggatásaim voltak, nem tudtam nyugodni, aludni se éjjel se nappal. Másnap reggel hazavittek kocsin. Harmadnapra kimentem a kukoricaföldre, ott krumpli is volt, azt ástam, szedtem, teljesen fölgyógyultam. Siket is voltam, nagyot hallottam, ez is teljesen elmúlt, most gyalog jöttem ide Topolyára. Betegségben orvost is hivattam, de az rajtam nem segített. Hála Istennek itt Topolyán a Boldogságos Szűz Máriának köszönöm meggyógyulásomat.«
     A másik eset Palotás Ferenc topolyai lakosról szól, akinek fájós szemei voltak, szemüveg nélkül nem olvashatott. 1884 Mindszentek napjától, amikor látta a jelenést, szemei megtisztultak, egészséges, azóta szemüveg nélkül bátran olvas. Szintén a Boldogságos Szűznek köszönte meggyógyulását. Ez utóbbi eset följegyzése 1886. augusztus 16-án történt.
     Az okmányok még több más gyógyulás történetét is felsorolják. Érdekes azonban, hogy számtalan mankóval érkezővel szemben, egyetlen béna meggyógyulását sem találtam följegyezve. De tudjuk, hogy vannak emberek, akik az isteni adományokkal elvből nem szoktak dicsekedni. Valószínűleg voltak olyanok is, akik nem keríthettek sort arra, hogy a lelkésznek elmondják csodálatos gyógyulásukat, mivel a búcsúájtatosságok után, a szentmise végével, a csoportok hazaindultak, s így egyeseknek nem is lehetett már alkalmuk, hogy ezt megtegyék. Sokan nem is tudták, hogy az kívánatos volna. Továbbá a vizsgálódásokban igen nagy időbeli héza gok is vannak, melyek 1886 után, mint már említém, a jelenések fejezetének végén, végképpen meg is szűntek. Bár az is lehetséges, hogy még más okmányok is léteztek, amelyeket nem gyűjtöttek össze egy csomóba. Erre lehet következtetni bizonyos öszszefüggések hiányosságaiból is." (Vö.: Kegyhely, 29-30. o.)

A TEMPLOM TÖRTÉNETE

     „A földesúr 1880-ban 12 holdnyi földterületet ajándékozott az építendő új templom létesítésére, melyhez a kincstár is hozzájárult és a közadakozásból befolyó pénzt is hozzácsatolták. Az új templom , 1899-ben készült el Kisboldogasszony tiszteletére. A tornyot később emelték fel, melynek megáldása 1915 pünkösd hétfőjére esett. Az eltelt idő folyamán a templom számos tatarozást élt meg: külső és belső javítások, a templom belterének újrafestése (1962), a külső falak festése, valamint új toronykereszt és a tábori misézéshez szükséges betonalapzat (1979), vízlevezető-csatorna (1980), valamint a templom mennyezetének felújítása (1988). Ez utóbbi a kazettás mennyezetű templomok mintájára, kalotaszegi díszítő elemek felhasználásával készült a kisoroszi Hódi József kivitelezésében. A mester váratlan halála (1989. július 8.) miatt a templom belsejét Almássy Oszkár újvidéki festő folytatta ugyanazon díszítő elemekkel, és féldombormű kereteket is helyezett a falazatra a leendő képek számára, sőt az első képet, mely Krisztus megkeresztelkedését ábrázolja, ő maga festette (de ez a kép később lekerült, és helyette Patay László másikat festett - a kiadó megjegyzése). A díszítőelemek albuma a Budapesti Népművészeti Múzeumból való - hiteles tehát. Alkalmazásukban, felnagyításukban a plébánossal együtt az egyházmegye főpásztora, msgr. Huzsvár László is kivette részét. Mindez 1991-ig készült el. 1992-ben a szentély bútorzata újult meg, a szembemiséző oltár, a szentségház és keresztkút szerves egységet alkot az eddig felújítottakkal."2
     1993 és 1994 között öt nagy ablakot cseréltettünk ki a templomon. Ezek után sor kerülhetett a szentély szépítésére is. 1994 és 1995 folyamán Patay László ráckevei (Magyarország) művész megfestette a szentélyben levő három képet: a Megdicsőült Szűzanyát ábrázoló oltárképet, a Mária-képtől balra az 1854-es látnokokat, jobbról pedig a zarándokok csoportját.
     A festőművész az oltártól jobbra a négy nagy magyar férfi szentet jelenítette meg ecsetével: Szent István királyt, Szent Gellért püspököt, Szent Imre herceget, valamint Szent László királyt. Az oltártól balra található kép pedig a magyar kereszténység három kimagasló női alakját ábrázolja: Szent Erzsébetet, Boldog Gizella királynét és Szent Margitot.
     1995-ben még hat kép elkészítésére került sor Patay László festőművész részéről. A szentélyen kívül jobbról látható festmény Jézus megkeresztelkedését ábrázolja. Itt érdemes megjegyezni, hogy a hasonló témájú, Almássy Oszkár által festett kép Jasa Tomicra került. A további festmények témái: Jézus meggyógyítja a béna embert; Jézus feltámadása. Balról viszont a következő témájú képeket láthatjuk: A kenyérszaporítás csodáját ábrázolja; Jézus a vízen jár; Az utolsó ítélet.
     A templomtetőt 1995-ben renoválták a beodrai és a topolyai tanácstagok irányítása mellett. A gyenge és roskadozó tetőszerkezetet megerősítették és a régi cserepeket szép piros hódfarkúakkal cserélték ki.
     A kegytemplom 9 regiszteres, igen rossz állapotban levő orgonáján 1998-ban Gajda Péter orgonahangoló és javító generáljavítást végzett. Azóta újra szépen szól az orgona a hívek örömére.
     Fontos még kiemelni, hogy a Bánát és a Bácska Szűzanya-tisztelő hívei és zarándokai 1994. május 15. óta havonta rendszeresen találkoznak a cönákulumokon. Ezeket a zarándoklatokat tavasztól őszig havonta megtartjuk, télen azonban a hideg miatt szüneteltetjük. Lenyűgöző szemlélni az ideérkező több száz lelkes hívősereget, akiknek igazi úti céljuk: eljönni az Égi Édesanyánkhoz, közelében tölteni néhány órát, majd ismét Vele járni az élet göröngyös útjait jó s balsorsban. A találkozó megszervezése minimális erőbevetést kíván: az Égi Édesanyához mindenki eljöhet, aki belső indíttatást érez az imára és a zarándoklatra. Hiszen a töröktopolyai kegyhely Mária háza, egyúttal tehát az ő gyermekeié is. A Boldogasszony gyermekei pedig mindig haza jöhetnek az ő Édesanyjukhoz.

LELKIPÁSZTOROK NÉVSORA3

Beodráról: 1. Spurnyai Adjutus 1796-; 2. Juranics István 1798-; 3. Rosenfeld Amedeus 1798-; 4. Karácsonyi Adeodatus 1799; 5. Reisinger Mátyás 1799-; 6. Felix Hilarius ferences 1800-; 7. Farkas György 1802-; 8. Fodratzky Ferenc 1804-; 9. Vukovits János 1820-; 10. Tary András 1824-; 11. Bottyán János 1828-; Helyben: 12. Berecz Imre 1855. X. 29.-; 13. Szűcs János 1857-; 14. Nagy István 1858-; 15. Arleth József 1860-; 16. Eisele Ede 1874-; Tóbáról:17. Nyári György 1876-; 18. Dudás Endre 1896-; 19. Holzinger Ádám 1899-; 20. Rákosi (Riedl) János 1899-; 21. Schaefer Vilmos 1923-; Tordáról: 22. Prém Péter 1928-; Tóbáról: 23. Frész József 1930-; 24. Kovács (Pulavecz) István 1937-; Helyben: 25. Lenner Miklós 1938-; 26. Lux Miklós 1940-; Tóbáról: 27. Varga András 1942-; Tordáról: 28. Boday József 1944-; Tóbárók 29. Haász Imre 1948-; 30. Csordás József 1959-; Kisoroszról: 31. Erős Lajos 1968-; Beodráról: 32. Sóti János SJ 1991-tál a mai napig.

1 A nép ajkán élő hagyománynak a jó öreg Huhn házaspár házának ablakában történt állítólagos jelenés képezi a lényegét. Eszerint itt az egyik üvegtáblán a Boldogságos Szűz, egy másikon pedig egy liliomszál képeződött képalakban. A jelenséget igen sokan bámulták meg vidékről is. Majd ez üvegek a püspökséghez kerültek vizsgálat címén. A püspökség egy fizikatanárnak adta ki véleményezésre ezeket, de hogy a későbbi sorsuk mi lett, azt nem lehet megállapítani. A püspök az üvegek ellenében más kegytárgyakat és egy szép Mária-képet ajándékozott a topolyai imaháznak. Ez a kép képezi azóta a templom fő kegytárgyát, amely mint oltárkép, az oltár fölött van elhelyezve. Ezt az eseményt bővebben mondja el egy hét oldalas német nyelvű füzetecske versalakban, melyet Bucsánszki Alajos adott ki Pesten 1856-ban, ami állítólag magyar nyelven is megvolt. Mivel azonban az eseményt nem lehet minden részletében hiteles okmányokkal beigazolni, nem tekinthetjük a kegyhely eredetének.
2 Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez, Tóthfalu,1993, 452-453. o.
3Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez, Tóthfalu,1993, 450-451. o.