A képek forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.73-74.old.
Máriakéménd vonzáskörzete az 1950-es években
Közigazgatásilag Baranya megyéhez és a Pécsi egyházmegyéhez tartozik.
A község sváb lakói 1725-ben költöztek Fuldából Kéméndre,
amely a pécsváradi bencés apátság birtoka volt akkor. A telepesek
érkezésekor csak a középkori Szent Miklós-templom romjai látszottak a régi falu helyén. A környéken már laktak horvátok, akik
a kátolyi plébániához tartoztak. A németek Szent Márton tiszteletére építették meg első, még fa kápolnájukat, amelyet a versendi
plébánia látott el. Kéménd 1744-ben lett önálló plébánia.
A búcsújáró hely kialakulása egy csodás jelenéshez kötődik.
1740 áprilisában a Szent Miklós-templom romjai között néhány
helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis
Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották
meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földből, eltűnt.
A jelenés hírére hamarosan közelről és távolról jöttek zarándokok. Ezért a falu bírója a búcsúsok követelésére a romos Szent
Miklós-templom szentélyét szalmával befedette, hogy ott
misézni lehessen. Kéménd ekkor még az esztergomi érsekséghez
tartozott (ún. exempt terület volt), ezért 1754-ben az ügyet kivizsgáló püspöki visitator, gróf Esterházy Károly is Esztergomból
jött.
Erre az időre (1753) fejeződött be a nagyobb templom építése.
Az egy évtizeddel korábbi Mária-kápolna - a középkori romokon
- az új templom szentélye lett. A kéméndiek 1754-ben rózsafüzér-társulatot alakítottak, s kiadtak egy német nyelvű ének- és imakönyvet. Ennek címlapján a híres budai rézmetsző, Binder János
értékes metszete látható a kegyhely és a kegyszobor korabeli
képével. Az egyházközséget 1776-ban a Pécsi egyházmegyéhez
csatolták.
Máriakéménd első kegyképét egy pécsi asszony festtette 1746-ban, mert lánya szembajából Mária közbenjárására meggyógyult.
Ennek helyébe 1758-ban egy újabb Mária-képet készíttettek,
amely a filiális templomok patrociniumait is ábrázolta: Szent
Józsefet (Márza), Szent Miklóst (Liptód), Szent Mártont
(Kéménd) és Szent Lőrincet (Szederkény). Ezt másfél évtized
múlva felcserélték a mai Mária-szoborral. A képre csupán kerete
emlékeztet. A régi metszetek tanúsága szerint a Mária-szobor
jobb kezében hármas rózsaszál volt, míg ma ott egy jogart látunk.
Az 1770-es években kripta került a templom alá. A Kálvária
a múlt század közepén épült, s ekkor állították fel Szent Anna- és
Nepomuki Szent János-mellékoltárait is a templomban.
Búcsúkiváltságait XIV. Kelemen pápától 1773-ban kapta
Nagyboldogasszony napjára és más Mária-ünnepekre.
A templom első lelkészei ferences atyák voltak, majd egyházmegyés papok után 1914 és 1926 között az Isteni Ige Társasága telepedett le itt.
Máriakéménden a nagyobb Mária-ünnepeket búcsúkkal ünneplik. Fő búcsúi: Nagyboldogasszonykor (augusztus 15) és Kisasszony-napkor (szeptember 8) vannak. Fontosabb búcsúk még:
Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25), Sarlós Boldogasszony (július 2), Mária
nevenapja (szeptember 12) és Fájdalmas Anya ünnepe (szeptember 15).
A mai barokk templom szentélye a XV. századból származik.
Egyedülálló és figyelemre méltóan szép a főoltár építménye,
amelynek két oldalán rokokó keretekben hét-hét rózsafüzér-titok
fára festett képe látható. A dicsőséges olvasó 15. titkát a kegyszobor jeleníti meg: „Ki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott". Ezért tartotta a jobb kezében Mária az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasót jelentő hármas rózsát. (Szilárdfy Zoltán
művészettörténész megállapítása.)
A templom déli oldalánál Antiochiai Szent Margitnak, a
szülőanyák védelmezőjének szobra áll, amint a sárkányt legyőzi.
A templom bejárata előtt Szent Bálint-szobor.
A keresztút stációinak oszlopai a templomkertben állnak.
A zarándokút során érdemes felkeresni a falu közepén álló Szent
Márton-templomot is. Nem nagy kitérő P é c s v á r a d meglátogatása sem, ahol a XIV. századi várat az 1015-ben alapított bencés
apátságból építették át. Az altemplom őrzi eredeti formáját.
A XII. századból származik a temetői Mindszent-kápolna.
A kegyhely Pécsről távolsági autóbuszokkal közelíthető meg.
Vasútja nincs.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 101-102.old.)
Fő búcsúi Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) ünnepe.